Acetoxidáció és ötvözés - ipar, gyártás
4 ÉRZÉKELŐ ÉS STEELING
4.1 Acél deoxidáció
A technológiai műveletet, amelyben a fém oldott oxigént egy fémben oldhatatlan vegyülé alakítják vagy eltávolítják a fémből, deoxidációnak nevezik. A deoxidálási művelet után az acélt deoxidálják. Az ilyen acél, amikor a formákban fagyott, "nyugodtan" viselkedik, majdnem gázokat bocsát ki, ezért ez az acél "nyugodt". Ha a deoxidálási műveletet nem hajtják végre, akkor, amikor fokozatosan lehűtik, a reakció a fémben oldott oxigén és a fémben oldott szén között megy végbe. A kapott szénmonoxid buborékok felszabadulnak a kristályosított öntvényből, és a fém forrni kezd. Az ilyen acélt "forrásnak" nevezik.
Bizonyos esetekben az acél deoxidációját olyan módon hajtják végre, hogy nem minden oxigént távolítsanak el. A fennmaradó oldott oxigén a fém kristályosodásának kezdetén rövid ideig forrázza a fémeket. Egy ilyen acélt "félig csendesnek" neveznek.
A forrázó és a félig kavicsos acél öntvényének szerkezete eltér a nyugodt acél öntvény szerkezetétől.
A következő acéllel deoxidizáló módszereket használják:
c) szintetikus salakokkal végzett kezelés;
d) vákuumkezelés.
4.2 Acél ötvözése
A doppingolás azt jelenti, hogy az ötvözőelemeket az acélhoz adják az úgynevezett ötvözött acél előállításához, vagyis az úgynevezett ötvözött acélhoz. olyan acél, amely bizonyos mennyiségben tartalmaz különleges szennyeződéseket annak érdekében, hogy tájékoztassa az adott fizikai-kémiai vagy mechanikai tulajdonságokat.
Az acél tulajdonságaira gyakorolt hatás szempontjából az ötvözőelemek két nagy csoportra oszthatók:
a) 1. ötvözõ elemek, kibõvítve # 947; -a szilárd oldat régiója. Ez a csoport magában foglalja, mint az elemek korlátlan oldhatósága vas (nikkel, mangán, kobalt), és elemeket, amelyek formája ötvözetek, amelyben a homogén régió folyamatos sorozatát szilárd oldatok korlátozott megjelenése miatt az új heterogén fázisban (a szén, a nitrogén, a réz);
b) második ötvözõ elemek, szûkítés # 947; -region. Ezek közé tartoznak a teljesen lezárt vasötvözetekkel alkotott elemek # 947; -domain (berillium, alumínium, szilícium, foszfor, titán, vanádium, króm, molibdén, volfrám), és elemeket, amelyek formában ötvözetek összeszűkülő # 947; -region (nióbium, tantál, cirkónium, cérium).
Az oxigén iránti affinitás mértékétől függően az ötvözőelemek két nagy csoportra oszthatók:
a) az első ötvözőelemek, amelyek oxigénnel való affinitása kisebb, mint a vas (nikkel, kobalt, molibdén, réz);
b) Második ötvöző elemek, amelyek oxigénnel való affinitása nagyobb, mint a vas (szilícium, mangán, alumínium, króm, vanádium, titán).
További ötvöző említett két fő csoport használt ötvözés amelynek bevitele a fém miatt a lehetséges egészségügyi veszélyt, mivel a pár Ezek a fémek vagy vegyületek káros (kén, ólom, szelén, tellúr).
Mindenesetre az olcsóbb acél árának csökkentése általában a kívánt elemet tartalmazó olcsó hulladék (salak, érc) maximális mennyiségét használja.
5 TERMELÉSI TERMELÉSI TERMÉKEK VESZÉLYES ANYAGAI
Az acélöntéshez használt anyagok általában fémtartalmú (fémérc, fémadalék), további (folyasztószerek) és oxidálószerek. Fém töltésként: a) öntöttvas (folyékony vagy szilárd); b) acélhulladék (egyes esetekben vas); c) a vasérc közvetlen vasalatából származó termékek; d) ferroötvözetek.
A fémtöltet nagy része öntöttvasból és acéltörmelékből készül. Szintén a vasérc közvetlen csökkentésének terméke - metallizált pelletek (93 - 98% Fe). A fémköltség legolcsóbb része acélhulladék.
Azokban az esetekben, amikor a gyárban vannak acélgyártók és egy nagyüzemi bolt, az acélgyárban lévő vas folyékony formában van. A folyékony vas töltőanyagként való felhasználása jelentős megtakarítást eredményezhet az üzemanyag-fogyasztásban és lerövidíti az olvadás időtartamát.
A technológiai vagy gazdasági igényektől függően az acélgyártók egy adott márka öntöttvasát használják. Bizonyos esetekben a nem doménes feldolgozásra szolgáló öntöttvas módszerek (a felesleges kén, szilícium, foszfor eltávolítása) összetételének javítására használják.
Ha az üzem nem rendelkezik nagyüzemi bolttal, akkor töltetként szilárd öntöttvas, amelyet sertésekben szállítanak. Bizonyos esetekben az olvasztás felgyorsítása és az acélgyártó berendezések termelékenységének növelése érdekében a nyersvas előzetesen olvasztva van "kohászati" kupolákban vagy más olvasztóegységekben.
A fém töltés második fő összetevője maradvány. Minden ipari országban évente jelentős mennyiségű vastartalmú hulladékot állítanak elő. A hulladék gyűjtése és feldolgozása a racionális használathoz fontos gazdasági feladat. Ennek megoldása érdekében egy speciális ágazat - törmelékfeldolgozó ipar, kifinomult berendezéssel van felszerelve. A teljes mennyiségű hulladék készített mintegy 35% van kialakítva közvetlenül acélművekben (nyesedék fém hengerlés során, a hibás öntvényből, törmelék, stb), jellemzően nehéz törmelék, amelynek kémiai összetétele ismert. Ezt a törmeléket főként fém töltésként használják ugyanazon üzemekben, ahol keletkezik.
A törmelék körülbelül 20% -a keletkezik fémmegmunkálás során a gépgyártó üzemekben és hasonló üzemekben (forgácsolás, bélyegzés során keletkező hulladékok stb.); 45 - 50% az amortizációs törmelék (régi autók, sínek stb.), Valamint a fém, amelyet a salaklerakók szétszerelésénél extrahálnak.
Ennek a törmeléknek az oktatási forrásainak sokfélesége miatt, összetétele messze nem ismert. Néha szennyezett kéntartalmú kenőolajokkal, színesfémekkel, amelyeket a selejtezett gépek különböző részei tartalmaznak.
Néhány ilyen szennyeződés káros a karbantartó személyzet számára, mind az aggregátumok, mind az acél minőségére nézve.
Meg kell azt is figyelembe kell venni, hogy bizonyos esetekben, betöltődik törmelék acélgyártás egységek terjed egy nagy réteg rozsda, ami egyaránt érinti a hulladék mennyiségét fém olvasztás során, valamint a kohászat technológiát.
Különös jelentőséggel bírnak a hulladék és a hulladék acélötvözetek. Az ilyen szennyeződések, mint a nikkel, molibdén, kobalt, réz, nem oxidálódnak az olvadás alatt. Ezért az egységben lévő hulladékkal együtt eső mennyiségük a kész acélban marad. Mivel ezeknek a szennyezőknek a költsége nagyon magas, az ötvözetek olvasztásához használt ötvözött hulladék gazdaságos használata nagyon gazdaságos. Ezért az ötvözött acél összes hulladékát külön tárolják, és a növényükön szigorú ellenőrzést hoznak létre.
Az acélgyártás során további anyagok (folyók) általában a következőket használják: a) mészkő; b) mész; c) bauxit és mások.
Oxidálószerek, oxigén, sűrített levegő, vasérc, méretarány, agglomerátum, vasércbrikettek használatosak.
6 ACÉL KONVERTER TERMELÉS
6.1 Konverterek az alsó levegő fúrásával
A folyékony acél tömegtermelésének első módszere a Bessemer folyamat volt, amelyet az angol G. Bessemer 1856 és 1860 között javasolt és fejlesztett ki; egy kicsit később - 1878-ban - S. Thomas egy hasonló folyamatot fejlesztett ki a konverterben a fő béléssel.
Az átalakító folyamatok lényege a levegõ robbanásakor az, hogy az öntvényt az olvasztóegységbe (konverterbe) öntve levegõrõl lentről fújják; a levegő oxigénje oxidálja az öntöttvas szennyeződését, aminek következtében acélvá válik; a Thomas-eljárás során a foszfor és a kén eltávolítása a fő salakba történik. Az oxidáció során felszabaduló hő biztosítja, hogy az acél felmelegszik a kimeneti hőmérsékletre (
Információ az "Acélgyártás" munkájáról