A neinstitutionalizmus elméletei és fő képviselőik
A háború utáni időszakban a neoinstitucionalizmus elérte a fejlődés második szakaszát, amikor a liberális kritika csökkent. Az elmélet támogatói azt állítják, hogy a kapitalizmus a társadalom fejlődésének legfrissebb szakasza, és elvesztette a kizsákmányoló lényegét. Véleményük szerint az államnak szupraosztályi testré kell válnia, amely képes a jólétet a szinte minden társadalom tagja számára biztosítani. Ez az ötlet tükröződött az intézményesítő képviselők és támogatóik írásaiban.
A neunstitucionizmus főbb képviselői és elméletei.
Adolf Burleigh kiadta a "A XX. Század kapitalista forradalmát" című könyvet, amelyben beszélt a nagyvállalatok védelmének gondolatával, amely a gazdaság fejlődésének forradalmi elemévé vált, mivel teljes lehetőségekkel rendelkeznek a termelés technológiai javítására. Az állam megértésében támogatnia kell az egész társadalom érdekeit.
A neoinstitutionalizmus modern elméletei és képviselőik.
A modern világban az ideálist és az intézményesülés fejlődését aktívan befolyásolta a kibontakozó tudományos és technológiai forradalom. Korunk modern intézményei a tudományos és technológiai forradalmat tekintik a kapitalizmus átalakulásának és szétesésének módjának. Ebben az esetben különös hangsúlyt kell fektetni a technológiai determinizmus elveire, azaz a tudományos és technikai eredmények bevezetése a társadalmi fejlődés előrehaladásának fő motorja. Ezen az alapon felmerült a neoinstitucionalizmus különböző elmélete.