A címer története - a litván fejedelemség
Litván Nagyhercegség címere, XVI. Század.
Ezüst Phalar
a II. századi szarmata temetkezéstől. BC. e. forrás
Nyomtatás Polotsk Prince Izyaslav Vladimirovich. A X. század vége. forrás
Bohuslav I, a Lyutis fejedelme Szczecinnől (Nyugat-Pomeránia). C 1170 forrás
Nikolai herceg a Bodrich hercegtől Rostocktól. 1189 Forrás
Alexander Nevsky pecsétje. 1236 után
Nyomtatás Polotsk herceg Gleb, 1330 Forrás
Az első címer a Litván Hercegség területén már a 10. század óta ismertté vált - a Polatszkij hercegének Izyaslav Vladimirovich sajtójának nyomdája. Ezután a litván fejedelemség kialakulása után, mind nyugat-fehéroroszországban, mind keleten egy fegyveres lovas jelenik meg a láncon (Gleb Polotsky pecsétje, 1330-1338). Pogoni első képét Alexander Nevsky nyomtatásával látjuk el. aki kapcsolatot mutatott Polotszk Bryachislav hercegével és Mindovggal szövetkezett.
A lovas képe, a heraldika és a művészet egyik kedvenc motívuma az érmékről, a dokumentumokról és az ősi idők díszítő elemeként készült. És ez nem véletlen. Az a pillanat, amikor egy ember lógot szelídített, valójában az emberi történelem egyik fordulópontja volt. A lovasnak nyilvánvaló előnye volt az erő és a sebesség felett az ember lábánál. Ezt a tényt az ember elméjében lenyomták, és a múlt kulturális műemlékei tükröződtek.
A "Pursuit" ősi jelképe a szláv-balti állam történelmének korai szakaszában alakult ki. Ez a XIII. Század írásos forrásaiban fordul elő.
Itt meg kell magyaráznunk a "Litvánia" fogalmát, Lettovia (később Litva, majd Litvánia nagyhercegség) megjelenését és az ott lakó népeket.
Az elején a XIII században, a helyzet az oroszországi népek Elba (szláv és nyugati balti) volt fenyegető a németek össze a lengyelekkel, azzal a szándékkal, hogy megragadják a földet is, és az emberek, vagy elpusztítani vagy kezelni. Az egyetlen megoldás az, hogy vándorolnak a keleti, otthon a barátságos emberek, a Litván és egy kis csoport egykori bevándorlók (a Mindaugas). 1230-ban a porosz király, vazallus Elbe Oroszország Ryngold gyűlt a földön lutici (Wiltz), amit most Észak-Németországban közel Starogoroda (jelenleg Oldenburg) és Rusena (Rügen) - hatalmas sereg telepesek, ami elment a keleti, a felső folyásánál a Neman folyó, minden ingatlant és gyermeket. Az észak-nyugati Fehéroroszország ezután lakott leginkább a balti államok - Litvánia, Yatvagi, nalshanami. és szintén Rusami - dregovichi, Polochany. Ringold hadserege gyorsan elsajátította ezeket a földeket. amelyre 1230-1260-ban került sor. Több mint fél millió migráns érkezett. Mint Lastouski írja egy kísérlet arra, hogy ellenálljon az érkezési Polocki Rus Rus és a balti államok balti partjai nem sikerült, mivel a Polabian lent volt több Polotsk. Kezdetben a Lettovii nem része Polocki Rus (fehér), nincs föld jelenlegi Litvánia (Zhmud és Aukštaitija).
1230-tól 1260-ig Lettovia a porosz prüsziai vazallusa. Ringold és Mindovg mostantól a jelenlegi Észak-Nyugat-Fehéroroszország területéről Poroszországra és vissza, a Novogorodka (ma Novogrudok), majd a Tuvangsta (jelenleg Kaliningrad) területén él. Ebben az időszakban a Nagy Lettovie itt jött létre. 1260 óta a német-lengyel csapatok végül elfogták Poroszországot, és azóta Mindovg csak a Novgorod-Gorodets földjén él.
1242-ben, Ringold halála után, a bevándorlók országában a hatalom a fia, Mindovg (?) Volt. A Novogorodka fővárosából gyorsan elfoglalta Gorodnyot (Grodno), Vitebskot, Drutskot, az egész Polotsk-fejedelemséget, Smolenskot. Devoltva és Zhmudi földje (a modern Litván Köztársaság területe) Litvániába került a következő hercegek alatt. Mindovg magát "Litvinov királyának" nevezi (rex Litwinorum) és az állam Lettovia vagy Litvánia. Ezután Vitovt alatt végül Litvánia (Lithwanie, Litwanie, Lithuanie, Litvanye Vitovt és más nagy hercegek pecsétjein) válik. A "Litvánia" szót az emberekkel kapcsolatban használják, és a lakók "Litvin" -nek nevezik magukat (lásd Mordva - Mordovia - Mordvin).
Prussiusok (versenyek), polabov (bodrichs) és Lutich (wilts) nyelvei. amelyeket Mindovg hadseregében beszéltek, érthetőek voltak a helyi lakosság számára, rituálék és hagyományok is szorosak voltak. Mindenki agresszív keresztesek és tatárok fenyegetett. És ez egyesülhet néha nem szerelmes, de szükségszerűen.
A Lyutichi nép neve valószínűleg megerősítette az új állam - Litvánia nevét is. A 12. század végén a Pomeranian Boguslav I volt a pecsétje. amely majdnem megegyezik a nyomtatás ON "Pursuit" -al, és a "Princeps Liuticorum" (Prince of Liutichi vagy Liutov) címet kapta.
Litvánia első hercegeinek pecsétjei. XIII-XIV. Században.
Ulger pecsétje. Kb. 1366 óta a forrás
Idézzük az első herceg és Litván király - Mindovg pecsétjét. A pecsét egy kör, amelynek mindkét oldalán rovás felirat szerepel. A központban egy pogonyai heraldikai pajzs, az oldalán - két figura (lovag?), Kezében a királyi koronát a pajzs felett. Mindovg ezt a nyomát először Vaslav Ustinovich Pastovich "Fehérorosz Rövid története" (1910, Vilnius) híres könyve mutatja be. Ami a rúna feliratát illeti, úgy vélik, hogy ez a poroszok rovásírása. Egyes szakértők ezt a bélyegzőt hamisnak tekinti. de a jelen csak egy megmaradt.
Olgerd nagyhercegének leírása Olgerd és Keystut szerződésével és a lengyel király Casimir-ral 1366-ban. Ez a sajtó a "Pursuit" és az orosz szöveg körül volt ábrázolva. Nagyon valószínű, hogy ez a pecsét az Olgerd fia - Lugven-Semyon pecsétjének pecsétjéhez hasonlított.
Az állam szimbólumának folytatását nem azonnal hozták létre. A nagy hercegeken is volt egy tamga-jel, és egy lovas lándzsával. A legteljesebb forma - a feje fölött karddal rendelkező lovas - 1387-ben jelent meg Jagiello pecsétjén. A Vitovtával kezdve az állam fő szimbólumává válik. Például Vitovt az általunk ismert hat pecsétről - négy Pogonyi-val az egész sajtó számára, egy Pogonyával egy összetett kompozícióban. És a versenyző iránya kétszer változik, és később rögzítik.
Tisztában vagyunk azzal, háromféle tamgas vagy „szarmata jelek” a litván hercegek - „Kolomna” Gedemin, kettős nyíl Olgerd, komplex jelek az érméket Vladimir Olgerdovich, yakorevidnaya jelek az érméket Koribut. Legends plombán latin - mint általában, a kapcsolatok a Nyugat, vagy orosz nyelven - belső használatra, például in-Simon Lingwen Seeds Olgerdovich. Zsigmond, Zsigmond Kęstutaitis, Koribut-Dmitry Olgerdovich. körül Jagiello. Később, hatása alatt a lengyel és a német etikett, a fő nyelve a legendák a nyomtatási válik elfogadott Nyugat-Európában, Latin.
Pursuit - szláv címer. A középkor tradíciói.
Vitovta pecsétje. 1407
A kézzel írt heraldista Erasmus Comnenus üldözése. 1575
Oroszország részeként. A XIX. Század vége - a XX. Század eleje.
A BNR embléma leghíresebb projektjének központi pajzsa, a forrás
A Fehérorosz Központi Tanács sajtója. 1918 A forrás
A GDL 1772-95-es beiktatása után. az orosz birodalom "Pursuit" továbbra is használják egy ideig, valamint a Moszkva Rus - a kétfejű sas, a címer, a állami címet. Pogonya a mellékelt földek szimbólumává vált, és Vilna, Polotsk, Vitebsk és a megfelelő tartományok karjaira volt rögzítve.
A BNR több hónapig tartott. A Vörös Hadsereg bevezetése után a BNR kormánya nyugatra emigrált.
A náci Németország bukása után ismét elfelejtették a "Pursuit" nemzeti szimbólumát. A szovjet rendszer arra törekszik, hogy "leküzdje" az etnikai különbségeket és "új típusú szovjet embert" formáljon, nagyon agresszív módon küzdött a nemzeti identitás minden jelével. Szabályozás, a nemzeti szimbólumok helyettesítése osztályszimbólumokkal - a rendszer egyik fő feladata volt.
Ábra. 1. Alexander Nevsky pecsétje. Koldulni. XIII. Században.
Ábra. 2. Dmitry Donskoy pecsétje A XIV. Század elején.
Ábra. 3. A könyv pecsétje. Litván Vitovta (ON). 1385
Ábra. 4. Nyomtatás Vel. Vol. Vaszilij Dmitrijevics, Dmitry Donskoy fia. A XIV. Század vége.
Ábra. 5. George a győztes Sándor, a Koriat fia (VKL) pecsétjében. 1375
Ábra. 6. Koribut Olgerdovich herceg (VKL) pecsétje lándzsával rendelkező lovas. 1385
Ábra. 7. Egy lovas lándzsával, megütve a sárkányt. A hátán - Pursuit. Basil II érme. Ser. XV század.
Az állam fegyvereinek és szimbólumainak első képe a nagy fejedelmek (Moszkva és Litvánia) pecsétjein található. Az első állítások ezeknek az államoknak a karjaiban jelentek meg a 13. és 15. században. Érdekes ezekben az állapotokban összehasonlítani a tömítéseket.
Az első moszkvai bélyegző pecsétek megjelentek Dmitry Donskoy-ban. korábban ábrázolt tömítések, mint általában, a mennyei pártfogója a fejedelmek. Tehát híres és gazdag hatásai győzelmet a tatárok a nagyherceg neki joga van a kép formájában egy férfi kezében egy fejszét a jobb kezében, és egy kardot a bal emelte fel, mintha ő felkészülnek arra, hogy harcolni. Később a herceg egy lélekkel felemelt karddal van, és a ló alatt emberi fej. Amikor a vevő és fia Dmitrij Don Vaszilij ilyen típusú fejlettebb és amplifikált (4. ábra). Ebben az időben pecsétek is megjelennek, ahol egy lándzsás lovas ábrázol. Ő vezette a fiát. Vol. Vaszilij érmék „lovon sárkányölő egy lándzsa” (7. ábra). És a hátoldalon az érme „személy lovag lovon törekvés volt egy kard meztelen” [p.76].
Emblem „lóháton sárkányölő” nem idegen az egész North (1), van ábrázolva a tömítést Volyn Prince Alexander, fia és unokája Coryate Olgerdova (5. ábra). Ezen a pecséten, utalva 1375-ben, Szent István. George a koszorúban, a sárkánylovas alatt lenyűgözött.
„Mi ezt a lehetőséget, hogy csatolja a tanulmány nyomtatási Prince Kaributas (6. ábra), aki a tulajdonában lévő Novgorod-Seversky. Visel lovas dárdával, és orosz felirattal a hátán azt mutatja, hogy Litvánia gyülekeztek erősen a natív orosz.” [P. 76]
Mind a moszkvai ruszok, mind a litvánok a 14. és a 15. század elején keletkeznek az állam szimbólumai. Pézsma megszabadítjuk tatár Baskakov (orosz karakter „tatár”, „hitetlenek” - a kígyó, hasonlítsa össze a karakter a Kazan királyság - kígyók), és azt állítja, hogy a folytonosság a kijevi fejedelmek (mecénás Szent György). Természetes, hogy egy lovast választ, kígyót üt. Litvániának nem volt a tatár igája, és ez a szimbólum kevésbé volt alkalmas. De a német lovagok elleni harc elleni küzdelem volt releváns (3.
A szimbólumok megválasztása mindkét állapotban ugyanabban az időben, ugyanazon alapon történt. Nem valószínű, hogy ez véletlen, tekintettel a szomszédságra és a nemzeti orosz (azaz az ősi orosz) alapja.
Könyvében: „az orosz Heraldikai” közepén a XIX században, utalva a lengyel és a litván nemesség A.B.Lakier írja: „A litvánok, még olvasni oroszul hazája, a készlet átmenetek a szolgáltatást az orosz uralkodó maradt nálunk, és formája nemes családok "[p. 134].
A nyelvről, az emberekről és Litvánia első fővárosáról
Ábra. 8. A Törvényszék címe (Büntető törvénykönyv) a régi orosz nyelven.
A balti népek térképe a XIII. Század elején. A határok hozzávetőlegesek. A zöld színek nyugati balti, rózsaszín - keleti jellegűek. Eredeti térkép.
1919-ben, a litvánok függetlenségének megszerzése után követelték, hogy Oroszország visszaadja az ősi litván krónikákat. A szovjet kormány "találkozóra ment", és javaslatot tett egy kiválasztási kritériumra: minden litván nyelvű dokumentum minden bizonnyal vissza fog térni. Litvánok megállapodtak abban, hogy ezt a feltételt, és maradt a semmi, mint a több mint ötszáz térfogatrész Nagyhercegség Litvánia mutatókat, például szövegek, nem egy. A GDL-dokumentumok túlnyomó többsége régi oroszul íródott, és csak kis részben lengyel és latin.
Amikor nagyherceg Vytautas litvánok (abban az időben - és Zhmud aukshayty) 5% -át a lakosság van kapcsolva, a fennmaradó lakosok - a fehéroroszok (litvánok) és az ukránok (ruszinok).