Fény - egy szoba történetek
Az új eladó szerepe miatt nem töltöttem sokáig. Gyorsan találtam egy okos kislány-hegedűst. Egész életének álma rendkívül szánalmas - Ausztráliába költözni. Ebből a célból összegyűjtött egy kerek összeget - a kivándorlási okmányok benyújtására, a kivándorlási ügyvédre és egy új helyre telepítésére. Azt hittem, hogy a sátor nem a legjobb hely a pénzhez, de én nem utasítottam el - az eladónak sürgősen szüksége volt. Ráadásul tetszett neki az odaadás. Tehát elhatározta, hogy kereskedik, és elhatároztam, hogy élni fogok.
Szó szerint néhány nappal később találkoztam egy elképesztően szép lány. Az úgynevezett művészeti kávézóban vettem fel az egyik barátom egyikét.
- Látta volna őt - mondta, s az ajkát csikorgatta -, édes, nem lány.
Hármasban találkoztunk. És azonnal rájöttem, hogy teljesen egyetértek ezzel az egyszerű definícióval. Sveta egy rövid hajú édesség volt, hosszú egyenes hajjal és szemmel, kék tintával. Gyönyörű volt ez a különleges baba szépség, amely csak néhány miniatűr lány számára jellemző. Az ilyen emberek képesek lehetnek emberre, őrületbe dobni és aktívan használni.
Ezt követõen a legtöbb ilyen hülye általában apró csúnya nõkké változik, és furcsa, szinte misztikus, metamorfózissá válik. Az öreg baba csúnyán néz ki. De ifjúságában (csak tizenhét éves volt) valóban gyönyörűek.
Úton vagyok, felhívtam a barátomat. Beszélni akartam vele, hogy Sveta meghívott hozzá. De a beszélgetés furcsa volt. Ő maga beszélt a Fényről, álmosan elmondta, hogy szereti a margarétákat, és hogy csak a művészeti kávézóban tett látogatás óta gondolkodik rajta.
- Rendben van - mondtam. - Hívunk. Köszönöm.
- Milyen "köszönet"? - meglepte.
A Fényre gondoltam. És azt mondta:
- Igen, csak így.
Várt rám a metró. Megadtam neki a csak vásárolt kamilla, vagy inkább fehér krizantém virággal. - Nem volt kamilla - motyogtam. "Honnan tudod?" - meglepett pillantás a hosszú szempillák alatt. - Találd ki. A szem csodája. Elvittük a villamossal, és apró csevegéssel elmentünk hozzá. Észrevettem, hogy Sveta feszült. Kevés ismeret volt. És zavarban volt.
Amikor elérte a házat, felment a lépcsőn a faragó korláttal a második emeletre, és belépett a lakásba, Sveta azonnal hozzám ragaszkodott. Felhajoltam és megcsókoltam az ajkára, és éreztem, hogy valami oknál fogva a lány valami málna szagát érezte.
- Menjünk egyenesen az ágyba - mondta -, különben túl szoros vagy.
- Én? - Még egyszer nem.
Emlékszem most az erkélyajtó ajtajára. Meztelenül állt és dohányzott. És a sziluett mögött Moszkva volt az éjszaka - a régi házak, a szürke ég a felhőkön és a templom kupola az utca túloldalán. Meztelen fiatal női test az ősi templom hátterében. A természetes teste miatt nagyon büszke volt - különösen a mellkasra. Szeretett meztelenül sétálni a ház körül. Amikor Sveta-val jöttem egyik barátaimmal, suttogta a fülembe: "Nos, te nézel. Szépség és szörnyeteg. " A falon hatalmas tükör volt. Ellenkezőleg álltunk. Elé áll, apró, alig érte az álomból. És én, masszív, mint egy szikla, lógni rajta. Arcok: egy báb, majdnem tökéletes - az övé, és az enyém - eltorzult, törött orrával, a szem feletti hegekkel és a szemöldök egyenetlen hajlításával. Tetszett a derekáig, az ujjaim majdnem összezsugorodtak, szóval vékony volt. Az ideális alak nem egyáltalán kilencvenhatvanvennyolc, hanem az, amely a szexuális félelmet inspirálja. E rugalmas fiatal test kanyargóitól valóban dühös lehet. Mindig bekapcsoltam a fényt a szex alatt, hogy megnézzem. Nem engedtem meg neki, hogy mutasson valami kezdeményezést, gyönyörű volt a szörny kezében. És birtokában voltam minden tekintetben, elvetettem, simogattam, átfordítottam, megragadtam. És csak a szenvedéllyel sikoltott, és a karámkal karcolta meg a körmemet.
Ezekkel a körmök nyomával már majdnem égettem párszor. Nem akartam, hogy Dasha úgy döntsön, hogy én csalnak rá. De, ahogy már említettem, nem tudtam lemondani a szórakozásról az oldalon. Úgy tűnt, hogy ez normális. A legfontosabb dolog az, hogy ne feledje a kedvenc nőt felesleges információkkal. A szertartás ideológiája a legélénkebb megnyilvánulásban.
Sajnos (és talán szerencsére) ember vagyok, nem lelkiismeret nélkül. Majdnem egy hete rágott, és még mindig úgy döntöttem, hogy beszélni fogok a barátommal. Találkoztunk és azt mondtam.
- Itt van ilyen üzlet. Emlékszel a fény?
- Hogy érted, emlékszel? Elmosolyodott. - Hogy lehet elfelejteni egy ilyen lányt? Annyira csodálat volt a szavakban, hogy a lelkiismeret-kutya kettős lelkesedéssel kezdte lelkem csontját. - Nem akar beszélni velem - mondta szomorúan.
- Általában van ilyen. Megkarcoltam a borotválatlan államat, nem tudtam, hol kezdjem. Úgy döntöttem, hogy megverem a pisztolyt. - Most együtt vagyunk.
Megdöbbent. Aztán felkiáltott:
- Fényemmel?
- Miért a tiéd? Fényemmel. - megadtam. "A Fényünkkel vagyunk."
- Ugyanúgy találkoztam vele!
- Nos, igen, találkoztál vele, és én alszom vele.
- Hát te szar! - kiáltotta, megtörte a palackot a járdába, hogy a töredékek a lábunkra repkedtek, és elmentek.
Nem történt magyarázatok, ami megborzongott. De azt hittem, hogy a szerető túl sokat vesz magának. Az én hibám, hogy ő választott egy másikat? Sam felhívta, hogy egy művészeti kávézóban menjen össze. Azóta évek teltek el, számomra - évekig. Találkoztam vele a Tretyakovszkijban, elmosolyodott, elment vele találkozni. Ő észrevette, összevonta a szemöldökét, és elment az utca másik oldalára. Olyan ember, aki oly sok évig tartott megvetést, véleményem szerint mentálisan beteg. Tehát Sveta választotta a megfelelő fickót.
Anyja egy magányos nő volt. Gyanítom, hogy nagyon szép. Soha nem láttam. Találta gazdag szeretőjét, és a kastélyában élt. Sveta-val nagyon bonyolult kapcsolat volt. Egyrészt a lány teljesen felhagyott, és tizenöt éves korától elhagyta magát. Másrészt az anya egy óriási háromszobás lakásban hagyta el a lányát a Tretyakovskaja utcán, és úgy gondolta, hogy ez elég ahhoz, hogy boldoggá tegye a lányát.
A rendellenesség a lakásban szörnyű uralkodni kezdett. Az volt az érzés, hogy Svetest soha nem távolították el. A padlón mezítláb járva rémült voltam, hogy a lábam talpai fekete színűvé váltak. A javításokat még évek óta nem végezték el - a tapéta elhalványult, helyeken lehámozta, meszelt és a vakolat leesett, repedések jelentek meg a mennyezeten. Jó régi parketta, Sveta szerint lehetetlen volt mosni. - csikorgott és duzzadt. Papucsokat akartam hozni a házból, és sétálgattam őket, de nem tudtam, hogy ez a higiénikus gesztus hogyan fog fényt venni. Hirtelen azt fogja gondolni, hogy elmegyek hozzá.
Közben találkoztunk esettől fogva esettől fogva. Komoly kapcsolatra számított. És én úgy viselkedtem, mint ő, furcsa. A munka említésével eltűnt minden alkalommal. Ugyanakkor nem akartam elveszíteni a Fényt. Nagyon kényelmes volt nekem, hogy reggel két órára üljek vele, néha erősen az alvállalkozóban, hogy sokszor éjszakánként szeretem őt a csillár fényében, és reggel, hogy vegyem le az üzletemet. Ugyanakkor szoktam Sveta, a szex vele szeretem egyre több és több. Nem tetszett neki, de határozottan csatlakoztam hozzá.
- A poligámia valójában nem rossz - folytattam. - Nagyon kevéssé vagyunk az orosz nők kemény karaktere. A lépésenkénti hozzáféréssel nem fogják elviselni a riválisokat - karcolják az arcukat, vagy találnak egy másik, civilizált módon versenyzőt, aki túléli a fényt.
A lakásban mindig volt néhány kétes típus, ami ingerült. Úgy tűnt, felkéri az összes alkalmi ismeretséget. És barátaik alkalmi ismerősei. A barátnőimnek elkerülhetetlen gonoszként gondoltam. Ez és üzlet, egyikük Sveta-val barátjával ragadt, az egyik szobába vonul. Hát legalább annyira hiányzott az a tapintata, hogy nem ágyazódott az ágyunkon. Ne érts félre. Egyáltalán nem aggódtam a "házassági ágy" elítélése miatt, csak az undor érzése terjesztett engem. Egyszer megtaláltam a lakásában néhány fiatal kaukázusiakat.
- Elmira barátai! - bemutatta őket a Fénynek.
Elmira barátnőjének barátai unalmasak voltak. Nagyon el akarták űzni őket. De Elmira maga ellenezte.
- Bolond - mondtam Sveta -, akkor biztosan ki fognak jönni egy nap.
- De nincs mit tenni - válaszolta. Igazából nem volt mit tenni. A lakás üres volt, még a TV is kint volt.
- Akkor megerőszakolnak.
- Nem - nevetett, csavargatta a szögeket körmeivel - tudják, hogy nekem van. Nem engedsz bántani.
Csak felsóhajtottam. Ha kissé féltékeny volnék róla, már régen őrült voltam ilyen rengeteg vendégnek. De az igazság az volt, hogy nem törődtem vele. A vendégek pedig leginkább a jelenlétemben viselkedtek. Nyilvánvalóan biztos voltam benne, hogy fiatalember voltam. És ő, úgy látszik, naiv módon gondoltam.
A kötődés ellenére könnyen megtapasztalták a szakadást. Végül elszomorította az állandó eltűnéseimet, és úgy döntött, hogy pontosan felteszi a kérdést.
- Sajnálom - mondtam -, de ez az életmódom. "
- Ah életforma, nos, akkor részünk van!
- Nos, a szeretet cselekedete után ágyban voltunk, és nyugodt voltam. - Elmegyünk a módokon - úgyhogy részünk.
- Nos, miért hazudsz? - dühös, hátradőlt a falra, és lábbal rúgott az ágyból.
- Most már részünk van. Felálltam a padlóról, és dühösen bámult rá.
- És miért vár?
- Hát és tökéletesen - elkezdtem gyorsan felöltözni, lehúztam a farmer farmer kabátját. - Adieu! - Búcsúztam és kimentem az éjszakába.
A metróállomásig csak néhány villamosmegálló volt, és a sín mentén sétáltam a körúton. Tudtam, hogy ez minden, a románcunk vége. De nem éreztem rosszul. Éppen ellenkezőleg, szabadultam. Rájöttem, hogy a közelmúltban két nő között szakadtak meg, és ez zavarta. Ideje adni minden szeretetedet, Dasha egyedüli szenvedélyét. De másnap találkoztam Rochellevel. Azonban ezt később.
Sveta-val soha többé nem találkoztunk, nem is hívtunk fel. Számomra az elválás olyan könnyű volt, mintha csak a képzeletben élne. Azt hiszem sokkal bonyolultabb volt neki. De büszke volt, és megmutatta. Okos lány! Tehát velünk, hímek, és meg kell cselekednünk.
Egyéb kapcsolódó hírek: