A törött tükör átka
Pénteken 13-án történt, hogy a mostohaapám tükörbe zuhant. Nem, nem sérült meg, de a tükör összetört - tudod, anon, milyen tükrök kerülnek a szekrényekbe? Hatalmas volt - padlótól a mennyezetig. És természetesen Maman azonnal azt mondta neki, hogy dobja el, mormogva "szerencséjére", általában ideges és babonás vagyok. Hát, semmit sem dobtam ki, a töredékeket eltávolították, ez a munka eljött hozzám. Nem minden, másnap reggel még egy lábra futottam. Kicsi, gyorsan kihúzva, szerencsére a modern tükrök nem törődnek éles zsetonokkal, hanem morzsákkal. De még mindig sikerült elszakítanom a lábamat és ilyeneket.
Két napig húzódtak, égtek, limpedtek - és elfelejtették. Egy héttel később új tükröt hoztak, és megígérte, hogy másnap telepíti. És miközben békésen állt a folyosó végén, a bejárati ajtó mellett.
Anon, emlékszel, megkérdeztem, mit csinálsz éjszaka? Tehát én is megcsinálom - reggel háromnegyedig. Sokan egyetértenek abban, hogy az internetnek jobbnak kell lennie éjszaka - valahogy vonzóbbá és érdekesebbé válik, de a kripták rajongói számára ez általában axióma. Délután valahogy nem tesz be.
De meglepő, hogy semmi sem rémült. Pontosabban - nem ijesztett meg engem a hisztériákra, és ezért ideges vagyok, éjszaka minden szaggástól a hajam áll a végén, amíg a macska közel van. Legalább valami bizonyíték arra, hogy én vagyok a való világban, és a tető nem megy. Ki félek, hogy minden éjszaka megy? Igaz, a WC-ben. Itt megyek ki a másik világ portáljáról a folyosóra és csendesen ohrenevayu. Ennek másik végén egy tévedhetetlen tükör van. Aztán a hajam úgy mozogott, hogy úgy éreztem magam, mint Medusa Gargona.
Saját tükröződésem, alig észrevehető sziluett (éjszaka, az egész világ - a konyha ablakából a lámpatestből) minden irányba fejét forgatja, míg mozdulatlanul állok. És aztán, mintha észrevett volna engem és érzékeimhez közeledne, megállt velem egy pózban. "Nos zashibis, - azt hiszem, - elolvastam, itt az ideje az orvosnak". Természetesen könnyebb volt meggyőzni magam, hogy úgy tűnt számomra, hogy ez fantázia és nem több. A párnázott lábakon eljutottam a szobába, leültem a számítógépre, és optimistán vágtam magam a hatalmas székemben, valószínűleg az új benyomások felett.
Reggel (reggel, mint tudjuk, nem vagyunk félkövér), néztem a tükörbe minden oldalról, olyan közel, hogy az anyám végül elhajtottak én kiabálva „Nem elég még, és azt szét.” Sem a tükörben, sem a tükröződésemben sem találtam semmi gyanúsat. Nos, kivéve, hogy volt borítva védőfóliával, így elméletileg nem kellene még látni az alakot - minden úgy tűnt, hogy elmosódott a tükörben, de ez csak megerősítette a gyanúmat, hogy itt az ideje, hogy igyon egy nyugtató és korán lefeküdni bainki.
Ezt a gondolatot nyugodt, békésen éltem egész éjjel, este és az éjszakai részen, amíg a konyhába nem vittem teát. Nos, ki ketten reggel nem szeret teát inni? Egyetértek azzal, hogy sokkal nyugodtabb, ha legalább valahol bekapcsolhatja a fényt, és biztos lehet benne, hogy egyedül vagy, ne üljön a vállán, és Freddie nem nyúlik ki a karmokkal. Kivesztem egy csészét, visszaadtam. Természetesen át kellett mennem a szekrény mellett, ahol mindkét tükör már állt.
Esküszöm, nem éreztem égési sérülést.
Mentem szinte az egész szekrény, lélegzet-visszafojtva várja a fogás, és amikor nyugodt ... Röpke mozgás, elkapta a szeme sarkából, egy pillanatra - én gondolkodás élesen, és nyomja a kezét az üveg túloldalán. Felugrottam az ellenkező falra, nagylelkűen forraltam magam forrásban lévő vízzel, de hang nélkül. Némító horrorral néztem a sötét tükörbe, ott semmi különös, a visszaverődés szokásos módon viselkedett. De aztán éreztem a fájdalmat az égési sérülésektől, és gyorsan kellett levennem nedves ruháimat, viccesen ugrattam, hogy hűvösebbé váljak. Mindannyian ezt tesszük - megpróbáljuk elterelni magunkat, nem gondolni arra, amit láttunk ...
Mi a lélek hibáztatni, rögtön emlékszem a film "Tükrök". Googled - sokan ilyen szarban vannak, de a legtöbbet, akikkel ez történik, írják, hogy azt mondják, hogy a közelmúltban néztek rá. A pease ... általában fekszik, azonnal látható. És ez már nem volt vicces számomra - kétszer nem tűnt fel, biztos voltam benne.
Féltem, anon. De én legyőztem magam, azt gondolva, hogy jobb, ha ellenőrizni akarom, mint hogy kiszálljak a feltételezésből. A valóságnak határai vannak, a képzelet nem, ahogy valaki nagyon ügyes mondta.
A valóságnak nincsenek sem határai.
Aznap éjjel átmentem ezt a szekrényt, és rám nézett, mozdulatlanul állt. Idegesen nyeltem, úgy éreztem, hogy közel állok az ájuláshoz, amikor a gondolkodás, emlékezés, eljutott hozzám és felállt, mint én, és nem árultam el magam.
Lassan megfordulva, a jelentés megértése nélkül kinyújtotta a kezét, és megérintette az üveget. Nem láttam az arcomat a sötétben, de éreztem ezt a pillantást, tele fájdalmakkal és könyörgéssel. Kérdeztem valamit rólam, és a csendes kapcsolataimban éreztem a szenvedélyes mimó minden kínját.
Elkezdtem furcsa álmokat. Igen, az anon, mint sok pasztában, rémálmokat láttam. Hogyan tükröződnek százai különböző tükrökből? Hogy szétszaggatnak, vagy gúnyolnak rám, arra kényszerítve, hogy megismételjem a mögötte lévő mozgásokat.
Attól tartok, egy nap felkelek ebben a rémálomban, így csak délután aludni fogok. Ez furcsa vágy, mintha ezek az álmok igazak lennének, mint valaki, aki ott van az üveg mögött, tényleg létezik. Hiszek? Nem tudom. De azt hiszem, láttam, hogy a gondolataim önállóan mozogtak. Megrémülne, anon? Megpróbálok nem járni a tükrök mellett a sötétben.
Nem tudom, mi az. Nem tudom, mit hívjak, amit láttam. De biztos vagyok benne, hogy lát engem. Nem tudom, mit akar tőlem. De egy dolgot megtanultam az biztos: amikor a ház törött tükör hogy baj lesz - mert ez is valakinek a halálát.