Régi angol (angolszász) nyelv
Az ógörög egy nyugatnémet nyelv, amelyet a V-XI. Században a modern Anglia területén használtak. Régi angol felszólalók saját nyelvüket Angisc, Angelcynn vagy Angelfolc, és az országuk - Angelcynn vagy Englaland nyelvüknek nevezték.
A régi angol nyelvű írás kezdett megjelenni a VIII. Század elején. A legtöbb szöveg a nyugat-szász nyelvjárást használta, amely a négy fő dialektus egyike volt, amelybe beletartoztak Kent, Mercian és Northumbrian dialektusok is.
Az angolszászok felvették az ír misszionáriusok, például a félig nemzeti szigetek által használt írási stílusokat, amelyeket latin nyelvű könyvekben használták. A kevéssé formálisabb verziót a latin és a régi angol nyelvű íráshoz használták. Az X század óta. Angol-szász írástudók kezdték használni a karolingzi minuscule latin írás, és a régi angol továbbra is írni egy kis sziget segítségével. Ezt követően a karolingiai kisnyelv jelentős hatással volt a régi angol levelekre, noha ez utóbbi a sziget apróbb jellegzetes grafikus levélformáit tartotta fenn.
Az angolszász Futhark
Néha a régi angol / angolszász levél egyfajta rovás ábécét használták, amelyet az angolszászok hoztak Angliába az XI. Században.
Általában rózsaszínű feliratokat találnak ékszereken, fegyvereken, köveken és egyéb tárgyakon. Kevés túlélte a rovásírással kapcsolatos kéziratokat.
Régi angol ábécé
jegyzetek
- A hosszú magánhangzókat makrók jelzik. Eredetileg a régi angolul nem használtak írásban. Ez egy modern innováció annak érdekében, hogy megkülönböztesse a hosszú és a rövid magánhangzókat.
- A g és w alternatív formák ("yoh" és "bor / vénák") középpontjában a régi angol nyelvű műveletek során használt betűk szerepelnek. A modern öreg angol nyelvű írásban helyettesíthetők g-vel és w-vel.
- A "yoh" betű a g betûsziget formájából származik, és a [ç] vagy [x] hangok és a "bor" hangjait használták a rúna levélbõl, és a nem latin hang [w] átvitelére használták. Később a francia írástudók bemutatták a g és w betűket.
Régi angol kiejtése
jegyzetek
- c = [ʧ] általában az első sor magánhangzója előtt vagy után, [k] bármely más helyen
- ð / þ = [θ] a szó elején, a szó végén vagy a siket mássalhangzók után [ð] bármely más helyen
- f = [f] egy szó elején, egy szó végén vagy egy siket mássalhangzó után [v] bárhol máshol
- g (ʒ) = [ɣ] a magánhangzók és a hangos mássalhangzók között, [j] általában az első sor magánhangzója előtt vagy után, [ʤ] n, [g] után bármely más helyen
- h = [ç] a sor elején lévő magánhangzók után [x] a hátsó sor magánhangzók után [h] bármely más helyen
- n = [ŋ] mielőtt g (ʒ) és k
- s = [s] egy szó elején, egy szó végén vagy egy siket mássalhangzó után [z] bárhol máshol
- A j és v betűket ritkán használták, és nem voltak több mint az i és u betűk változatai.
- A k-t nagyon ritkán használtuk fel, és képviseltük a [k] (soha [ʧ])