Olvassa el online a gyűlölettől Szerelmes író Ryan Nan - rulit - 94. oldal
Könnyek jöttek a szemébe. Eszébe jutott a fájdalom, hogy mennyire megbízhatóan érezte apja karjaiban.
Megdöbbenve nézett körül. A nap felkelt, szétszórva a köd utolsó szeletét a sziklák fölött. A homályból jött a gyaloglás-járás, és a felkelő nap sugarai megvilágították széles arcát. Ő volt a regalia. A bõrbõrbõl faragott szegélyt keskeny sorok és fényes héjak díszítenek. A szürke zsinórját szőrös szalaggal kötözték, kezében pedig a titokzatos harcos sípcsontot hallatott a sas csontjából.
Megbízható apa keze.
Már több mint egy hete az Éjszakai Nap visszatért. Szünet nélkül az esővel szitálódott. Az éget kis felhők feszítették.
- De itt sem kell itt maradnom - mondta az Éjszakai Nap. - A szelíd nincs többé.
- De a Lakota életformája ...
- Megígérem. De ott leszel biztonságban? Ha visszatérünk, letartóztatunk.
- Nem, szerelem. A fehér emberek törvényei szerint a feleség nem tanúskodik a férje ellen. De csak te tudod, hogy elraboltam.
- Mikor lesz házasodni?
"Valószínűleg hülyeség, de én ..."
- Szeretném, ha a Követõ követni minket, a Powder folyó táborában.
"Jó gondolat, de ez a házasság nem tekinthető legitimnek a te világodban."
- Akkor mi van? Akkor ismét összeházasodunk, de ez sokat jelentene számomra.
- Köszönöm, Viskinala. Ez sokat jelentene mindkettőnk számára.
- Mikor lesz házasodni?
Az Éjszakai Nap mellé húzta.
- Várjunk, amíg vége az esőnek.
- A pocsék mögött - magyarázta az Éjszakai Sun. - A kacaj jósolja az időjárást, kedvesem. Ha egyenesen felmegy, akkor jön a jó idő.
- Viccelsz, mestizo?
- Gyerünk, menjünk ki a típusból és nézzük meg a mestereket.
A gyönyörű, vidáman izgatott meztelen nőre pillantva az Éjszakai Nap mosolygott és felállt. Hamarosan kézen fogva hagyta a típust.
- Várni fogunk - mondta halkan.
Egyenesen a felhőkig.