Mi a beteg szorongásos rendellenessége? Hogyan diagnosztizálják és kezelik a rendellenességet?
Ez a rendellenesség viszonylag új - 1980-ban először önálló nosológiai egységgé vált. Ezt megelőzően a szorongásos zavar tünetei különböző típusú pszichopatiákhoz kapcsolódtak.
A betegek személyi jellemzői
A betegek nemi és korösszetételének meghatározására nem végeztek külön vizsgálatokat. Számos klinikai megfigyelés jellemzi a betegeket félénknek, félénknek, a közvéleménytől függően. Ezek a tulajdonságok a korai gyermekkorban rejlőek, és a legnagyobb virágzást serdülőkorban, 18-24 éves korban érik el. A gyermekeknél tapasztalható szorongó személyiségzavar nyilvánvalóvá válik azáltal, hogy elkerülik a kapcsolatot társaikkal és felnőttekkel, beleértve a szülőket is. Az alacsonyabbrendűség érzését kompenzálja a körültekintő arrogancia, és megpróbálja kimutatni egy nagyon nagy intellektust.
Az ICD-10 szerint a következő tünetek közül legalább négynek jelen kell lennie a szorongásos zavar diagnosztizálásához:
A negatív oldalak eltúlzásának tendenciája kiterjed a mindennapi élet veszélyeire is. Elkerülik a nyilvános megjelenést, félnek véleményüket, vonzzák a figyelmet. Ennek következtében a szorongásos zavarokban szenvedő betegek szakmai tevékenységükben nem érnek el sikert, elengedhetetlen jelentőségű posztokat vesznek fel egész életükben, és a curry elősegíti a többieket. Gyakran szorongásos rendellenesség esetén a beteg nem hozhat létre szoros vagy baráti kapcsolatot, és csak az élet végéig magányos marad.
A legtöbb esetben pszichoterápiára korlátozódik. A szorongásos zavar esetén az egyéni megközelítés rendkívül fontos. Ennek eredményeképpen egy rehabilitációs programot fejlesztenek ki, beleértve a kognitív-viselkedési pszichoterápia és a pszichodinamika módszereit is.
A kognitív-viselkedési pszichoterápia segít a betegnek kommunikációs készségeket fejleszteni és megvalósítani a valóság elvárásainak következetlenségét. A pszichodinamikus megközelítés lehetővé teszi, hogy alaposabban tanulmányozzák az alacsony önbecsülés okait, megtalálják forrásaikat és kövessék a formációt, amely segít a betegnek az ötletek következetlenségének felismerésében. Nagyon hatékony osztályok csoportokban. Lehetővé teszik a gyakorlatban a kommunikációs készségek gyakorlását, az önmegtartó magatartás megtanulását.
További kezelési módokként különböző típusú meditációt és pihenést ajánlhat, ami csökkenti a szorongást.
A gyógyszeres kezelés nem gyakori, csak szigorú tünetekkel, például tics, álmatlanság, szélsőséges szorongás, depresszió vagy pánikbetegség esetén alkalmazzák. A legelterjedtebb gyógyszerek csoportja nyugtatók. A gyógyszerek szedése nem kombinálható az alkohollal, ezért kívánatos a dohányzás tartózkodása a kezelés alatt.