Cat Vaska
Vaska-macska eltörte a fogait az öreg korból, és elkapta az egereket, hogy vadász volt. A macska teljes napot tölt be egy meleg kályhában, és gondolkodik a fogak rögzítéséről.
Azt gondoltam, hogy Vaska gondolkodott és gondolkodott, és miután átgondolta, elment az öreg boszorkányhoz, aki a szomszédban lakott.
- A nagymama - csóválta a macska -, tiszta fogat, vasat, csontot, hosszú ideig szakítottam.
- Oké, - mondja a boszorkány, - segítek a bánatodnak. Csak erre adsz nekem, amit először fogsz fogni.
A macska megesküdött, fogta a fogát és hazatért. Éjjel sem várja meg, sétál a szobán, szimatolja az egereket.
Hirtelen valami villant, a macska rohant, és nyilvánvalóan elszalasztotta. Csak ült a padlón - ismét villant.
"Várj!" - gondolkodik a macska Vaska. Megállt, a szeme kacsintott és megfordult, de hirtelen felugrott, felfelé fordult és megragadta a vékony fogait a faroknál.
A semmiből, egy régi boszorkány jelent meg.
- Gyere - mondja -, farok szerint. A macska piszkos volt, elkezdett kipukkanni, és könnyekre süllyedt. Nincs mit tenni. Adta a farokot.
És azóta a macska makacsul. Egész nap a kályhában fekszik, és azt hiszi:
- Elveszettek, vasfogak, pang!