Vestnik rntsrr №11 mrt alkalmazása a méhnyakrákos betegek monitorozásában és az eredmények értékelésében
Az MRI használata a méhnyakrákos betegek monitorozásában és a kombinált sugárterápia eredményeinek értékelésében
ФГУ ФМБЦ им. A. I. Burnazyan FMBA Oroszországból
Az árucikk azonosító száma az FSUE STC "INFORMREGISTR" alatt:
A méhnyakrákban szenvedő betegek kezelésének minőségét értékelő sürgető probléma a potenciálisan veszélyes változások diagnosztizálása a mágneses rezonancia képalkotó (MRI) módszer alkalmazásával. Ebben a tanulmányban bemutatjuk az MRI módszer fontosságát a méhnyakrák monitorozásában és az egyesített radioterápia eredményeinek értékelésében.
Kulcsszavak. méhnyakrák, mágneses rezonancia képalkotás, kombinált radioterápia.
MRI a méhnyakrák megfigyelésére kombinált sugárterápia előtt és után
FSE Burnasyan FMBC az FMBA Oroszország,
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) alkalmazása premalignus és rosszindulatú transzformációk vizualizációjában méhnyakrákos betegek esetében a tényleges probléma. Ebben a cikkben az MRI szerepe a méhnyakrák megfigyelésében a kombinált radioterápia előtt és után.
Kulcsszavak: méhnyakrák, mágneses rezonancia képalkotás (MRI), kombinált radioterápia
A invazív méhnyakrák paraméteres proliferációval történő kezelésének fő módja a kombinált sugárterápia. A neoadjuváns (preoperatív) kezelés után az MRI-adatokat a sebészeti beavatkozások újraértékelésére használják [2].
A kombinált sugárterápia befejezése után a kezelés hatékonyságának klinikai értékelését végezzük. Az antitumor kezelés objektív hatásának standard kritériuma a daganat térfogatának változása. A WHO ajánlásai szerint a sugárterápia hatékonyságának négy fokozata van: 1 - teljes regresszió - a tumor összes megnyilvánulásának eltűnése; 2 részleges regresszió - a tumor 50% -os vagy annál nagyobb csökkenése; 3 stabilizálás - a térfogatcsökkenés kevesebb, mint 50% -kal, vagy nem növekszik. mint 25% -kal; 4 progresszió - a tumor méretének növekedése 25% -kal vagy annál nagyobb, vagy új léziók megjelenése [1,4,5].
A kutatók szerint az MRI a sugárterápiás kezelés utáni dinamikus megfigyelés fő radiológiai módszere.
A módszer alkalmazható a besugárzás utáni 3., 6. és 12. hónapban, valamint klinikai vizsgálatok szerint a tumor feltételezett visszaesésével [7,8].
A tanulmány célja. a méhnyakrákban szenvedő betegek kombinált sugárterápiájában jelentkező jelentős változások meghatározása az MRI - mintában.
MRI végeztünk MRI Magnetom Symphony és Magnetom Espree (Siemens) mágneses térerősség 1,5 Tesla segítségével felületi tekercset. A vizsgálati protokollt tartalmazza T2-súlyozott képeken (VI) sagittalis, axiális és koronális ferde síkok T1 VI az axiális síkban, T2 VI elnyomása jel zsír a koszorúér síkban.
A kezelés során kombinált távoli és intrakavitális sugárterápia radikális módosítása volt a platina készítmények rádiómódosításával (1-3 injekció). A távoli terápiát a hagyományos rendszerben alkalmazott mobil és statikus besugárzási módszerekkel végeztük. Intracavitary terápiát végeztünk a "Microselectron - HDR" készülékben különböző frakcionális rezsimekben. SOD távoli sugárkezelés (EBRT) azon a ponton a B 45-48 GR SOD kitűnő-polihimoterapii (VPHT) függően kezelési rendek változhat 30-50 Gy.
Az MRI-t a kezelés kezdetétől számított 2 héten, 3 hónapon és 6 hónapon keresztül monitorozták.
A tanulmány és a vita eredményei
Tomogram értékelték a T2-VI sagittalis, axiális és ferde előrejelzések koszorúér T1-VI tengelyirányú vetülete, TIRM koszorúér vetítés. A vizsgálatot a kombinált sugárterápia után és a 3. és 6. hónap után végeztük el.
A tumorellenes kezelés objektív hatásának standard kritériuma a daganat térfogatának változása [3,7].
Meg kell jegyezni, hatékonyan csökkenti a nyaki tumorok térfogatának lépésben T2 b - átlagosan 51,3 cm és 12,8 cm 3 3 - 70%, B T3 - 66,8 cm 20,4 cm 3 3-69 % (1., 2. ábra).
2. ábra: A méhnyak tumor térfogatának csökkenése a kezelés folyamán a T3b stádiumban.
A tumor teljes regresszióját 13 (37%) betegnél értük el, a tumor részleges regressziójával - a kiindulási méret több mint 50% -ának csökkenését 11 (31%) betegben értük el; A folyamat stabilizálódása - a daganatos betegség csökkenése több mint 25%, de nem haladja meg az 50% -ot 6 betegben (17%).
A kombinált sugárkezelést hatékonynak tekintették, a tumor méretének vagy teljes eltűnésének jelentős csökkenésével és a méhnyakrasztertől a T2-VI-ig terjedő jel intenzitásának csökkenésével.
Amikor teljes remisszió figyelhető helyreállítása normál anatómiai nyaki szerkezete és a közeli része a hüvely, meghatározott mintázat helyreállítási egységes, alacsony intenzitású jelet a stroma, sima vizualizációs nyálkahártya háttér csökkentésére a méhnyak mérete.
Példák a klinikai megfigyelésekre.
Klinikai megfigyelés 1. A 27 éves páciens belépett a radiológiai osztályba histológiásan igazolt méhnyakrákkal. A szövettani vizsgálat eredményei szerint alacsony fokú laphámsejtes karcinóma alakult ki. Az anamnézisből kiderül, hogy az elmúlt két hónapban a beteg zavarral volt érintkezve; az előírt gyulladáscsökkentő terápia nem volt hatással; a biopszia méhnyakrákot mutatott. Felvételkor a genitális traktusról rengeteg pattanás volt megfakulva. Nőgyógyászati vizsgálat feltárta: a méhnyak nincs joga a, élesen hipertrófiás két részletben, előfeszített, ívek ejtik, rectovaginalis szeptum megvastagodott. A külső garat környékén - az erózió hatalmas területe, a nagy újonnan kialakult edények kialakult hálózata, bőven érintkezésbe hozható vérzéssel, a hangsúlyozott exofitikus komponenssel a hátsó ajak mentén.
A kis medence MRI-jével (3. ábra) kiderült, hogy a nyaki csatorna megnagyobbodott, a tumor tömegét a lumenben észlelték. A túlnyomórészt bal nyaki szakaszok endofitikus elváltozását a teljes méhnyak átmérőjével a fertőzés mélységével ábrázoltuk. Bal oldalon a paraméteres invázió jeleit határozták meg. A daganatosan megváltozott méhnyak dimenziói: sagittal - 50 mm. cranio-caudal - 66 mm. keresztirányú - 57 mm. A méh test nem méretezett, a méh üreg nem bővül. Az endometrium vastagsága 5-6 mm. A bal petefészket nem láttuk egyértelműen. A jobb petefészek, 4,5x3,6 cm méretűek, több tüszőt tartalmaztak. A jobb oldalon lévő külső csontvelőedények során a nyirokcsomókat 1,3-1,5 cm-re határozták meg, a kismedencei csontokban nem volt patológiai rekonstrukció.
Következtetés: Az MRI egy olyan méhnyakrák képét ábrázolja, amelynél a T 2 b paraméteres szövet bal oldali fertőzésével jár.
A klinikai adatok és az MRI lezárása alapján a konzultáció a radikális kezelés kombinációját javasolta a radikális programnak megfelelően.
3. ábra. Beteg W. 27 éves. Méhnyakrák T 2 bN 1 Mo a kezelés előtt. A.T2VI a sagittális síkban. A méhnyak daganatos sérülései a hüvely páncéljából a méh nyúlványára való átmenethez (a, nyilak). BT2VI a tengelyirányú síkban. Balkezes paraméteres invázió (b, nyíl).
A kombinált sugárterápia végén egy kontroll vizsgálatot végeztek: a méhnyak teljesen kialakult, a boltívek simították, a sugárhám epitéliumát megfigyelték a külső garat körül. A palpatorikus nyak kissé tömörült, mozgékony. A kis medencébe beszivárogtunk nem határoztuk meg.
Ultrahang esetén: a méhnyak 28 mm hosszú. anteroposterior méretben -28 mm. szélesség - 40 mm. A szerkezet diffúz heterogén, szemcsés, kifejezett érrendszeri. Később hipoekóikus tömegeket határoztunk meg a méhnyakról, a muff alakú, főleg oldalsó falakat borítva, amelyek vastagsága jelentős volt.
Az MRI 3 hónap elteltével (4. ábra) a méhnyakot homogén struktúrával láttuk el, tiszta, egyenletes kontúrokkal. A nyaki csatornát nem növelték, homogén, hiperintenzív MR jelzéssel látták el. A regionális nyirokcsomók nem növekedtek.
4. ábra. Beteg W. 27 éves. Méhnyakrák T 2 bN 1 Mo a kezelés után (3 hónap után). A.T2VI a sagittális síkban a zsírjelződés megszüntetésével. az axiális síkban. Pozitív dinamika. A tumor teljes regressziója. A méhnyak méhnyája egyenletes, tiszta kennelekkel, a szerkezet egységes, a parametrikus inváziót nem észlelték.
Klinikai megfigyelés 2. Beteg A. 26 éves volt a radiológiai osztályban histologically igazolt méhnyakrákkal. A szövettani eredmények alapján kimutatták a laphámsejtes karcinó-mát. Az anamnézisből kiderült, hogy az év során a páciens zavart keltette a nemi szervtől való érintkezést. Gyulladáscsökkentő kezelést kaptam hatás nélkül. Egy klinikai vizsgálatban kiderült: méhnyak élesen hipertrófiás és képviselt egy tumor körülbelül 7- 8 cm átmérőjű, képezi a vegyes növekedési papillaris növedékek formájában a „karfiol” egész felületén a külső szájban nem egyértelműen láthatóvá. A balívben a kezdeti nekrotikus változások középpontjában állnak. Amikor tapintás, a nyak sűrű, rendkívül kicsi. Bal infiltráló csaknem eléri a kismedencei fal, hogy a megfelelő rövid nyaki infiltráció az átmenet az elülső vaginális boltozatot. A méh teste hátrafelé hajlik, nem nagyítva. A rectogén válaszfal nem megvastagodott.
A kis medence MRI-jével (5. ábra) a méhnyak méhnyája teljes mértékben daganatosan módosult. Méretei méhnyakrák a következők voltak: szagittális - 3,0 cm cranio-caudalis - 5,5 cm keresztmetszetű - 6,0 cm-es volt megfigyelhető masszív tumor elváltozás a teljes mélysége a stroma a beszivárgása az elülső vaginális boltozatot, kétoldalú parametrium szöveti invázióját, tovább ... bal oldalon. A méh üreg nem meghosszabbodik, az endometrium nem sűrűsödik, az átmeneti zónák kifejezetten expresszálódnak, a myometrium egységes. A hólyag mérsékelt töltés, a falak nem megvastagodnak. A húgyhólyagok nem tágulnak fel. A petefészek méretét nem növeltük, a follikuláris ciszták 5-7 mm átmérőjűek. Ennek során a külső hasüregébe görbéből meghatároztuk a megnagyobbodott nyirokcsomók 7- 9 mm-től mm 23h10 a 16h19 jobb és bal mm. A kismedencei csontokban a szerkezet kóros rekonstrukcióját nem derítették ki.
A következtetés: MR - a T3 méh nyakának daganata, vaginális paraméteres változata. Iliac és inguinalis lymphadenopathia.
A klinikai adatok alapján és az MRI lezárásakor a konzultáció a radikális kezelés kombinációját javasolta a radikális programnak megfelelően.
5. ábra. Az A. beteg 26 éves. Méhnyakrák T 3 N 1 M 0 kezelés előtt. A.T2VI a sagittális síkban. b.T a ferde axiális síkban. nyaki daganat a teljes mélységében a stroma a beszivárgása a hüvely falát, hogy a középső harmadik, kétoldalú invazív paraméterek (a, b, nyilak). Hüvelyi - paraméteres változat.
A radioterápia vége után pozitív dinamikát figyeltek meg. A klinikai kutatások során: a méhnyak nagymértékben csökkent, alakul ki, deformálódott, balra elutasítva. A hüvely baloldali boltozatában a nekrózis helyén megmarad a hátsó ajak nyálkahártyáján a filmes epitélium zónája. A méhnyak hátsó ajka visszahúzódik. A palpator - jobb oldali íj szabad, a bal oldali ívben beszivárgás, nem érik el a medence falát, hanem a hüvely elülső íve felé mozognak.
Ultrahangos ultrahang esetén: a méh retroflexióban. cervix sima kontúrok, nyak mérete 36x22x34 mm. A méhnyak szerkezete mérsékelten diffúz heterogén, és nincs infiltráció jele. Mesoechnoe M-echo hiperechoikus. 2 mm vastag. Az üreg nem bővül.
Az MRI 3 hónapos kontrolljában (6. ábra) pozitív dinamikát figyeltek meg. A homogén struktúra méhnyalábjának méhnyalábát egyenletes, világos kontúrok láthatták. A nyaki csatorna egyértelműen nyomon követhető. A méh üreg mérsékelten bővül, folyadékkal töltött. A kis medence üregében szabad és kondenzált folyadékot nem határoztunk meg. Jelentősen csökkent a külső szívburok és inguinalis nyirokcsomók mérete. jobbra 8 mm-re. 7 mm-ig marad.
6. ábra. Az A. beteg 26 éves. Méhnyakrák T 3 N 1 M 0 kezelés után (3 hónap után). A.T2VI a sagittális síkban. b.T a ferde axiális síkban. A tumor teljes regressziója. Cervix világos, egyenletes kontúrokkal. A cervikális csatorna látható (a, b). A méh üreg kiterjed az üregben - a folyadék mérsékelt felhalmozódása (a).
Ezek a példák a kombinált sugárterápia pozitív eredményét jelzik. Az MRI dinamikában történő alkalmazása azonban lehetővé tette a sugárterápia nem kielégítő eredményeinek meghatározását. amikor csak a tumor méretének csökkenése és az MRI-n belül az elkülönülő kontúrok megjelenése volt megfigyelhető (7., 8. ábra).
7. ábra. Az E. beteg 30 éves. Méhnyakrák T 2 N 1 M 0 kezelés előtt. A.T2VI a sagittális síkban. A méhnyak tumoros léziójának mintázata a stroma teljes mélységében a folyamat terjedésével a méh testébe, a hüvely felső részébe (nyilak). B. T2VI az axiális síkban. A méhnyak baloldali részei egyenetlenek és homályosak a paraméter (nyíl) mikroinváziója miatt.
Ábra. 8. Beteg E. A méhnyak rákja T 2 N 1 M 0, kontroll a kezelés után 3 hónap után. Részleges tumor regresszió. A maradék daganatot a nyaki stroma (a, b, a nyilak) vizualizálja. Nincsenek parametrikus invázió jelei (b. Nyilak). Részleges tumor regresszió.
MRI-vel a dinamikus megfigyelést tudtunk meghatározni n rogressirovanie betegség növelte a tumor mérete 25% -kal vagy annál több, és az új károsodások megjelenése több áttétek a medencei és ágyéki csigolya csontok a szervezetben a 2 (6%) betegnél. A betegség MRI-ről történő visszaesését 3 (9%) betegnél figyelték meg. Helyi kiújulás besugárzást követően jártak teljes tumor regressziót vagy állandósága a stroma a méhnyak hiperintenzív területek T2 üzemmódban - VI.
A bemutatott klinikai példák igazolták az MRI lehetőségét a méhnyakrákos betegek monitorozásában és a kombinált sugárterápia hatékonyságának objektív értékelésével.
Használata MRI ellenőrzésében betegek méhnyakrák kombinációban radioterápia lehetővé teszi, hogy értékelje a minőség és a kezelés hatékonyságát, az idő, hogy azonosítsa a progresszió a folyamat kiújult daganatról, hogy meghatározza annak méretét, elhelyezkedését és kiterjedését terjedését.
A kemoradiációs kezelés hátterében bekövetkező változások ellenőrzése határozza meg a terápia hatékonyságának kritériumait, és nagy jelentőséggel bír a betegség és az élet prognózisának szempontjából.
A kemoradioterápia hatékonyságának az MRI szerinti hatékonyságának értékelésére vonatkozó kritérium a daganat térfogatának változása.
Az elsődleges (neoadjuváns) kezelés után az MRI-adatokat a sebészeti beavatkozások indikációinak újraértékelésére használják, a hatékonyság kritériuma a parametrikus invázió jeleinek hiánya.
7. Togashi K, Nishimura K, Sagoh T, Minami S, Noma S, Fujisawa I, Nakano Y, Konishi J, Ozasa H, Konishi, I. és munkatársai (1989) A méhnyakrák: átmeneti MR képalkotás. Radiology 171: 245-251.