Rovic ~ a zongorista nehézségek leküzdésére a claviersben

Shenderovich E.M.
A pianisztikus nehézségek leküzdésére
a claviers
(folytatás 2)

tremoló

Érdekes kérdések merülnek fel a kísérők előtt a tremolo teljesítményében. Először is meg kell különböztetni a metrikusan sima szekvenciák rövidített rekordját az igazi tremolando-tól. Ha összehasonlítjuk

17 A fent idézett könyvben GM Kogan azt írja: "A zongoristának nem is nehéz elképzelni, hogy milyen gyakran nyerhet egy előadás kényelmét és ragyogását a sikeres, ötletes kézosztásból. Liszt és Busoni ünnepelt virtuóz eredményei közül sokan e technika alkalmazásán alapulnak "(8.

a párosítással a Violinkoncerto zongora textúrája A Mozart főorvosában, például a bevezetés első rúdjában:

meggyőződésünk, hogy a második hegedű és viasz harmonikus kíséretét a tizenhatodik esztendő határozza meg:

következésképpen ezeknek a tizenhatnak a rövidített jelentése nem feltétlenül jelenti a tremolo-t.
Itt van egy példa a tremolo rekordra a Chausson hegedűjében: "Vers"

Kétségtelen, hogy a tremolo ritmusos, és nem igényli pontos számjegyek teljesítését.

Az ilyen "szabad" tremoló sokféle hangszeres koncerten (pl. Dvorak csellóversenyében), Puccini operáinak zongorabikában stb. Találkozunk.
A tremolo zongora felvételének módszere alapvető jellemzője. Az ilyen rekord feltételes jellege az akkord váltakozó részeiből áll, és a legtöbb esetben egyenlőtlen, különböző számjegyeket tartalmazó váltakozó részekből áll. Így jutott el a tremolo felvétele az Eugene Onegin opera hangulatában a levél színpadának végső oszlopaiban:

Nem nehéz meglátni, hogy a felvétel ilyen feltételessége magában foglalja a végrehajtás megfelelő konvencióját. Ez nagyon különbözik a zongora tremolo zenekar hangjától. Együtt jelenik meg egy egész akkord, hogy minden harmónia változásánál halljuk az akkord egész hangját, halljuk az összes akkordot, amely az akkordot egyszerre alkotja. A zongorán az új akkord elfoglalásakor nem minden jegyzet hangzik, hanem csak egy része.

Ezekben az esetekben sokkal jobb a tremolo végrehajtása:

vagyis először vegye fel teljesen az akkordot, majd rázza meg.
Néhány gyorsan változó akkordot egyáltalán nem remeghet. Ez adja a hangsűrűséget, és hozzájárul a további melodikus fejlődéshez.

Gyakran a clavichlesben vannak tercier, oktave és akkord szekvenciák. Ha a gyors ütemű teljesítmény akadályt jelent a kísérő számára, egyszerűsíteni kell őket a szükséges ütemek megvalósítása és a melodikus konstrukció jellegének megőrzése érdekében. Távolítsa el a feleslegeseket, és könnyűvé, könnyűvé vagy fénylővé és dinamikusvá tegye - nem ez a feladat az egyik legfontosabb? Az előadóművész kezének anatómiai szerkezete és a zongoraművészet sajátosságai azonban döntő fontosságúak. Ez a körülmény fontos szerepet játszik több könnyű epizódban is, így egy bizonyos "átlag" szabványból kell kiindulni. A zongoristák ismerik az egyéni művek kiadását, amelyekben a számla különböző változatai alul vannak feltüntetve, lehetővé téve a lehető legoptimálisabb kiválasztását az adott előadó számára. Nyilvánvaló, hogy a clavier textúrák változataiban még célszerűbb megfogalmazni a clavier nehézségek leküzdésének különböző módjait.
Harmadik. Tekintsünk egy példát Olga ("Eugene Onegin") bevezetéséről:

Itt a könnyű átjárást az Olga képének jellemzése ("Én vagyok gondtalan és játékos") diktálja. Természetes, hogy ezek a gyors megjegyzések, amelyeket a harmadok tesznek ki, nem okoznak nehézséget a zenekar számára, harmadrészek két hegedűs csoportra oszthatók, és könnyen és könnyedén elvégezhetők. Ugyanakkor, hogy egy ilyen könnyed érintés kiderült a zongorán, meg kell találnia és alkalmazzon számos megkönnyebbülést, és közülük a legmegfelelőbb kezeket választotta. Tekintsünk két lehetőséget:


Az első változatnál a bal kéz akkordjának nyilvántartása szándékosan megváltozik, hogy könnyebbé és közvetlenebbé váljon. A második esetben a nyilvántartás nem változik, bár a textúra valamivel könnyebb.

Meg kell jegyezni, hogy a hallás, mint a látás, hosszabb ideig tartja a benyomást, mint maga a cselekvés, ami ezt a benyomást keltette. Ezért az elsõ és az utolsó harmadrész megszerzésének módja meglehetõsen alkal- mazható, a többi pedig ezt a változatot kiegészíti a képzelet:

Hasonló eljárást a Rigoletto (28a. Példa) tapintójából hasonló módszerrel lehet megkönnyíteni ugyanazon módszerrel (28b. Példa):

Hatoda. Abban Gilda áriája évi II opera „Rigoletto” a zongora írva hatodik olyan bárokban, ahol lelkiismeretes Nyertes mindegyikük jön egyértelműen ellentmond koloratúr ének könnyedén:

A zongoristának jobb kezével ugyanolyan "coloratura" könnyítést kell biztosítani. Ez a következőképpen érhető el:

Ha nem hallgatsz kifejezetten, akkor még egy éles fül nem mindig látja a középső hatodik hiányát, és melódiánál helyettesíti.

Oktáv. Nem olyan nehéz elsajátítani azokat a technikákat, amelyek megkönnyítik az oktáv epizódok végrehajtását. Harmadik és szekvenciákban egy jegyzet áldozata megfosztja harmonikus lényegét. Az oktavetől érkező jegyzetek eltávolítása szinte nem sértheti a dallamot, de nem hordoz semmilyen harmonikus funkciót az oktaven. Számos példát adunk.

Jelenet a "Eugene Onegin" második képének dajkájával:

18 Az úton sok későbbi kiadásban ez a hely pontosan így szól.

E. Nesterenko és E. Shenderovich. Kreatív este a Központi Művészetek Háza (Moszkva) 1978-ban