Műszaki esztétika, rövid esztétikai szótár
TECHNIKAI ÉTKEZÉS olyan tudományos tudomány, amely tanulmányozza az objektum környezetének kialakulásának és fejlődésének törvényeit, a tervezés elméletét. A technikai esztétika számos tudományos tudomány kereszteződésében merült fel: az esztétika, a művészettörténet, a szociológia, az ergonómia (mérnöki pszichológia), a közgazdaságtan és a gyártási technológia. A technikai esztétika témáját nagymértékben meghatározza a tudománynak a tudományos és technológiai fejlődés feltételeiben való integrációja, amikor az általános emberi tudás és a speciális humán tudományok bevezetése a termelési folyamatban fokozódik. E tekintetben a technikai esztétika az építészeti tervezés elmélete a legközelebb. Tanulmányozza az alakképzés anyagainak és mintáinak tulajdonságait, a természet szigorú természeti törvényeinek (a mechanika, az optika stb. Törvényei). A tervezők célja a technológia és a technikai formák sokféleségének az ember általi észlelés lehetőségeivel való összekapcsolása. A technikai esztétika az objektum-térbeli környezet észlelésének alapelveit is tanulmányozza, figyelembe veszi egy ember "megoldó" érzelmi és szellemi képességeinek fejlődését, növelve a tudomány és a technológia fejlődését. Itt szorosan kapcsolódik az ergonómiához, a munkatevékenység pszichológiájának tanulmányozásához, a munkakörülményekhez.
A technikai esztétika a design esztétikai szempontjait egyfajta kreatív produktív tevékenységnek, a művészi és az asszociatív-figuratív tényezőkön kívüli koordinációnak tekinti.
A létező objektum-környezet átalakulása a találmányhoz kapcsolódik, az új, nemcsak technikai, hanem művészi értelemben vett előrelátás. Ez az alapja a művészeknek a tervezőcsapatokba történő felvételének. A művész a képzeletbeli formák és anyagok (vázlatok, makettek, kísérleti formák keresése) fantáziadús előrejelzésének ajándékát nyújtja (lásd Design).