Katonai idő - Szentpétervár archívuma
A háború, az éhség és a nélkülözés ellenére folytatódott az élet, a polgárok házasok voltak, de az esküvők száma csökkent. Ha a háború előtti 1940-ben a Szovjetunióban több mint egymillió esküt játszottak, akkor 1941-ben - a Nagy Honvédő Háború első évében - csak mintegy 610 ezer esküvőt. A családi ünnep általános hangulatát is megváltoztatták: az ünnepi dallamok és dalok helyett egy hazafias téma hangzott a zenében, a hangszórókról gyakran hallották: "Kelj fel, az ország hatalmas!".
Nehéz volt megtalálni a házas nők és házas nők sorsát, akik 1941-ben 17 és 25 év között voltak. Közülük volt a legtöbb özvegy és "örök menyasszony", akik nem tudtak házasságot kötni.
A házasságot mind hátsó, mind frontvonalbeli körülmények között kötötték. Még az ideiglenesen elfoglalt területeken is folytatódtak a családok: a házasságokat nagy pártállókon, a német közigazgatásban, a parancsnokok irodájában vették nyilvántartásba, és vallási szertartások szerint folytatták őket. A háború utáni évek igazságszolgáltatási gyakorlata az ilyen házasságok érvényesítésének módja volt, ha nem ellentétesek a szovjet házassági és családjogi szabályozással, azaz a kölcsönös beleegyezéssel, a házasságkötési korhatár elérésével és más követelményekkel.
A háború befejezése után az élet újra felforrósodott - a menyasszonyok elölről tértek vissza: 1945-ben több mint egymillió esküvőt játszottak szerte a Szovjetunióban.
