Ekaterina ii tevékenységeinek értékelése - absztraktok
Catherine II tevékenységeinek értékelése felgyűlödő vitát váltott ki az orosz és a nem-orosz történészek között. Peter Péter után csak II. Katalin okozott ilyen ellentmondásos vélekedéseket. II. Katalin kortársai voltak a szurkolók és az ellenfelek.
”. egy sajnálatos állapot, amelyből csak Istenet kell megkérdezni, hogy a gonosz elpusztuljon a legjobb uralkodás által. "
Ő megparancsolta neki, hogy vizsgálja felül az Államtanács, ugyanakkor tippek, hogy Radishchev, többek között könyvében sértegette személyesen, amiért száműzték.
II. Katalin uralkodásának megkülönböztető jegye, a fokozatos, erőszakmentes átalakulások mellett, ahogy N. Karamzin írta
. hogy az önkényességnek a "zsarnokság keverékéből" való tisztulása következménye a szív nyugalma, a világi, az értelem, az ész örömeinek sikere.
Louis Philippe Segur
- leszármazottja egy arisztokrata család fia, a hadügyminiszter, a francia király XIV Lajos, aki 5 éves volt a Franciaország képviselője a bíróság úgy látja, a császárné kiemelkedő államférfi, a reformok, amelyek hasonlóak a tevékenység a legnagyobb királyok Európában, egy nagy személyiség egy ritka barátságos jellegét a benne rejlő gyönyörű és intelligens nő bája. Ez vonzza és a tevékenységét a császárné, mint a társadalom operáló nő leereszkedő tudományok eredő orosz állam barbár, ázsiai, hogy felvilágosult, európai.
Minden történész egyetért abban, hogy a királyiszállás után a császárnő sok nehézséggel találkozott. Először is, Catherine jogai a trónra rendkívül kétségesek voltak. A felesége a bukott császár és anyja az örökös volt, a legjobb, egy ok arra, hogy a Regent amíg a felnőttkort Paul, aki 12 éves volt abban az évben puccs. Nem is beszélve arról, hogy az örökös apja (a kevés jelölt között még soha nem volt III. Péter) vitája a történészeknek a mai napig, Catherine idegen volt.
Költő és miniszter Gavrila Derzhavin
. aki jól ismerte a császárné, és pozitívan értékelte a munkáját, azt írta: "A politika vagy a fajtái, mint a szent igazság, az államot és az igazságot többé vezérelte"
. A költő és az államférfi természetesen tudta, hogy a történelemben kevés uralkodó volt, akik "a szent igazság szerint jártak el". Derzhavin hangsúlyozta Catherine szándékos magatartását. Folyamatosan emlékeztetve a "trónra" való jogára, tudta, hogy a végtelen ismétlés meggyőzni fogja a trónra való tartózkodásának legitimitását hűséges alanyokat.
Szerint az orosz tudós Klyuchevsky
. Catherine szilárdan hitt a saját szerencséjében. Először is, tudta, mit akar. Eltekintve minden elődjétől, kivéve I. Pétert, régóta és szorgalmasan felkészült arra a helyzetre, amelyet az oroszországi érkezése óta álmodott. Péterrel ellentétben, aki királyként tanult, hajókat épített, katonai ügyeket tanulmányozott és külföldre utazott, Catherine felkészült arra, hogy császárnővé váljon, könyveket olvasva és becsapja az embereket befolyásoló képességét.
A kortársak, akik ismerték Catherine személyesen vagy e-mailben kapott szét a karakter, általában kezdődik az elme. Basil Klyuchevskii, megjegyezve ezt a tényt úgy véli, hogy „Catherine volt okos, és semmi több, kivéve, ha ez egy kicsit. Volt egy elme nem különösebben finom és mély, de óvatos és rugalmas, intelligens, okos elme, aki tudta, hogy térben és időben, és nem szúrta a mások szemében. Catherine tudta, hogyan legyen egy intelligens módon és mértékkel. De a személyes érdekek nyilvánvalóan Catherine-ben voltak. Szüksége volt a hírnév, „van szükség nagy horderejű ügyek, tágas, minden nyilvánvaló sikerei igazolják a csatlakozás, és keresni a szeretet alattvalói, a megszerzése, amelynek ő elismerte, hogy ő nem hagyhatja figyelmen kívül.”
Catherine II - S.D. Barskov
a királynő fő fegyverét hazugságnak tekintette. „Egész életemben a korai gyermekkortól az időskorig, ő használta ezt a fegyvert tartott, mint egy virtuóz, és csalás a szülők, a nevelőnő, férj, szerető, tárgyak, külföldiek, kortársai és utódai.”
Másképp, II. Katalin uralkodásának értékelésekor a történészek egyetértenek abban,
hogy "nemes császárné" volt, hogy befejezte a XVIII. század fő folyamatát. - egy nemes kiváltság létrehozása, amelyet a nép rabszolgává nyilvánított. " Miközben egyetért azzal, hogy az egyik legfontosabb eredménye, hogy Catherine tevékenysége volt a konszolidáció a nemesség az uralkodó osztály Oroszország, történészek különböznek, gyakran ellentétes irányba, amikor értékelik a karakter az orosz nemesek.
A 18. század végi nemesember. amely szerint Vaszilij Kluchevsky
. az orosz társadalmat az előrehaladás útján vezette, furcsa teremtmény volt.
„Az ő társadalmi státusz alapján az igazságtalanság és a politikai életben is koronázták semmittevés. A kezében a vidéki sekrestyés-tanár, aki kezébe egy francia tanár, kiegészítve a formáció az olasz színház, vagy egy francia étteremben, és befejezte a napot Moszkvában vagy falu iroda egy könyvvel a kezében Voltaire. Mindegyikük tanult viselkedés, szokások, ízek, szereti, a legtöbb nyelv - minden idegen volt, importált, és otthon nem volt semmilyen élő szerves kapcsolatban áll a külső, nem komoly munka az élet. "
A történészek eltérően értékeli a tevékenységek eredményeit Katalin II, egyhangúlag egyetértenek abban, hogy foglalkozott a jogalkotási, közigazgatási problémák, nagy figyelmet kell fordítani a külpolitika és még sokan mások. "Külpolitika, -
összefoglalja Vasyl Klyuchevsky
, - Catherine politikai tevékenységének legcsodálatosabb oldala. Amikor azt akarják mondani, ami a legjobban mondható az uralkodásáról, beszélnek a külső tetteiről. "
A szovjet időszakban azonban a császárnő tevékenysége csak a Péter átalakulásainak megismételésére tett kísérletet próbálta bemutatni, és maga Catherine is - egy személy, aki a csalók és a kedvencek befolyása alatt áll. A tanuló a történelem, a XVIII században a preferencia kapott Péter és reformokat, Catherine megjelent követőjeként a császár, és tevékenységét - egy halvány árnyéka Péter reformokat. Nyilvánvaló, hogy ez magyarázza a jelentéktelen számú monográfiák a kormány a nő, megjelent a szovjet időkben. Bár a végén 80 - az elején a 90 éves jellemzi megélénkült az érdeklődés a személyiség a császárné: Catherine újból emlékei kortársai, van számos érdekes papírok és monográfiák.
II. Katalin tevékenységében sok olyan pillanat van, amelyekre a történészek ugyanazt a véleményt élik, de vannak olyan pillanatok is, amelyek fűtött érveket keltenek. Általánosságban elmondható, hogy a történészek, mind az oroszok, mind a külföldiek, kritikusan bírálják a Catherine-korszakot, kiemelve a mínuszokat a politikáiban és az eredményekben.
Ne adja át a munkát a tanárnak!