Chopin viaszai
A lengyel táncműfajokhoz képest a Chopin munkáiban a keringő szerényebb helyet foglal el (18 mű). Első keringőit 16-17 évben írta, azaz 1826-27-ben. Ezek a darabok, amelyek hosszú ideig ismeretlenek maradtak, általában nem szerepelnek műveinek gyűjteményében. Három keringő op .64 (1846-47) tartozik a zeneszerző legutóbbi alkotásaihoz. A valódi keringő mellett, a romantikus táncelemként a keringő számos más Chopin-műfajon átterjed. A keringő jellegzetes jellemzői, a mozgó mozgás, a líraság, az elegancia, a plaszticitás és a tipikus kísérőképlet kombinációja számos mazurkában, scherzón, balladában található meg.
A Chopin-völgyek többsége egyfajta lakosztályként épül fel, amely több kis keringőből áll, általában négyzet alakú. A mindennapi táncformákból származó lakosztályszerkezet mindig az egész kompozíció ismétlésével és belső egységével kombinálódik. Egységének alapja az intonacionális rokonság, amely még a szekciók ellentétes ellentéteként is érzékelhető. A rond formájú struktúrák (például a waltz cis-moll) hullámai is vannak.
A keringő műfajának értelmezése a Chopin műveiben két ellentétes irányba történt. Az egyikük folytatja a weberi táncverseny hagyományát. Az ilyen típusú hullámok nagyszerű koncertek, melyek virtuóz fényességgel és tiszta francia eleganciával teliek. Biztosítva számukra a felirat „Grand Brilliant Waltz” Chopin hangsúlyozza a kapcsolatot a „ragyogó” virtuóz pianism első felében a XIX század (Hummel, Thalberg, Kalkbrenner, Fild). Itt törlik a hazai gyökereket és a műfaj alkalmazott funkcióját. Ez nem annyira tánc, mint élénk kép a XIX. Század zenei életéről.
A legtöbb virtuóz keringőben a zeneszerző számos zongora textúrát (oktáv és akkord technikát, gyors játékstílusokat, elegáns figurák "tűzijátékát") használ. A modern pianisztikus technikák teljes arzenáljának köszönhetően ezek a keringők hatékony és nyerő anyagot kínálnak a különféle műsorokhoz. Ez a "könnyű zene" a szó legjobb értelmében.
Élénk példája az Es-dur op.18-as keringő (a teljes gyűjteményben - No. 1, 1831), amely Chopin "hivatalos" debütálója lett ebben a műfajban [1]. Zenéjében, amely az arisztokrata Párizs csodálatos fényét tükrözi, egy vidám ünnepi hangulat uralkodik. Gyors mozgás, hangsúlyozott dinamikus kontrasztok, virtuóz zongoraművek (különösen próbák) segítségével közvetítik. A sok eredeti részlet közül kiemelkedik a dallam hangszínei kromátozott túlzása a b-mollban.
Ahhoz, hogy a legjobb koncert Waltz is szerepel a „Brilliant Waltz» As-dur op.34 №1, «Brilliant Waltz» F-dur op.34 №3 és a „Brilliant Waltz» As-dur op.42, ahol az egyik csodálatos Cantilene Chopin.
A második típusú keringő közé tartozik a kis zongora vers, bensőséges líraiság ami részben közeli orosz „Griboyedov-Glinka” elégikus területen. Ez Wals-miniatúrák szerény zongora textúra, nagyon kedvező az otthoni zenélés (a hagyomány a bécsi keringő háztartás). Csak néhány ilyen hullámot jelentettek Chopin életében. Nyilvánvaló, hogy a zeneszerző nem szándékozik kinyomtatni, különösképpen a nagyközönséggel való sikerre és az írásra való tekintettel, hanem magának. Gyakran kifejezett affinitást, hogy a műfaj líra Mazurkas (amint azt, például jellemző keringő As-Dur op.69 № szabadságot 1 ritmus és a hangsúly az alacsony arányban ciklus [2]). A lírai mazurkához hasonlóan ezek a keringők kívül esnek a szalonban, a programon kívül. Az élet felett magasan emelkednek, feltárják a személyes, szubjektív érzéseket; A táncból néha csak a kíséret szerkezeti formája marad.
Mind a három hullám. A 34-et "Nagy fényesnek" nevezik, de az a-mollot élesen megkülönböztetik a másik kettő hátterétől. Chopin különösen kedvelte ezt a keringőt - valóban lengyel, a kyaviak és a mazur ritmikus visszhangjaival. Ezt Melancholic Waltz-nak hívta. Különleges pszichológiai hangulatát legjobban egy olyan szó határozza meg, amelyet Chopin maga tudott megtalálni saját nyelvén - ź al (sajnálom). Leaf, megpróbálja elmagyarázni ezt a szót a Chopin-monográfiájában, összekapcsolja őt a lengyel kultúra egész sorsával, feledhetetlen bánattal a helyrehozhatatlan veszteség miatt. Természetesen ezen a keringő zenéjében nincs előjáték tragikus a-mollja; inkább úgy érzi, hogy nosztalgikus szomorúság, az otthoni szétválás keserűsége, romantikus csalódás a megvalósíthatatlan eszmény fölött.
A keringő elegiac témával kezdődik, amelynek kifejeződése egyértelműen kapcsolódik a népi eredetűekhez: a "zacskó" basszus, a plagál fordulata, a dallamos rajz egyszerű egyszerűsége. A téma a "cselló" regiszterben a "fordított" struktúrában hangzik (dallam kíséretében). A ritmus mért "lendülete" hasonlít a nála. Mivel itt nincsenek nyilvánvaló jelek a keringőben, logikus, hogy a kezdeti téma bevezetésként kezelendő.
Ezután új lírai témák sorozata jön létre, amelyek a hullám zenéjébe lágy, néha finom érzelmi kontrasztokat hoznak. Az elsőben a dallam ritmikusan szabad díszítő változatát csodálják (a második magatartásban). Nagyon kifejező és a negyedik, a téma számbavétele alatt ugyanabból a főből az alapvető tonalitásig (harmonikus változat). A szomorú színt itt a nápolyi aldomináns hangsúlyozza. A zeneszerző kétszer foglalkozik a témák egész sorával, majd visszatér az első, bevezető témához. Ezúttal elvégzi a befejezés feladatát, több skálát bonyolít le (három részből álló formában, az ismétlődési időszak helyett).
A keringő minden zenéje tele van a költészet és a kegyelem, a ritmus és a dallam improvizatív szabadságával. A fő téma, a "romantika" szekció széles körével kezdődik, összekapcsolja a második "sóhaj" lágyságát és a rövid motívumok kegyét egy pontozott ritmusban. A zene romantikus álmodozását a harmónia hangsú- lyozza: a hetedik dupla akkord domináns az elején, a nonaccordok bõsége, a modális változékonyság.
A keringő háromrészes formáját egy további refrain gazdagítja, amely kiegészíti mindhárom részt (a + b c + b a + b). A fő téma, amelyet egy nagy átépítés (16 + 16 bar) formájában ír le, egy könnyű, szellős dallam váltja fel ugyanabban a kulcsmezőben. Melodikus rajza a "whirling" formula alapján épül fel, és a tizenhat éves non-stop futás erősíti a repülés érzését. Ez az új téma jelenik meg a keringőben a refrain szerepében; háromszor jelenik meg, a kórus egy rondo formáját adja [4].
A keringő középső, nagy részének énekes dalszövege (Piú lento. Des-dur) közel van a hangulat a nocturne. Ez egy énekes cantilena-n alapul, melyben a tánc "tátongó" az intertakturális szinkopáció sokasága (mind a dallamban, mind a kíséretben).
Az első, Des-dur "keringő op. 64, a Dolphin Potocki-nak szentelve, szintén Chopin egyik legszélesebb repertoár-hullámának egyike. Ő maga gyakran bevonta őt a későbbi koncertprogramjaiba, amelyek általában véve meglehetősen változatosak voltak. A keringőt az örvénymozgás gyorsasága és a kompozíció lakonikus egyszerűsége jellemzi (egy három részből álló formában egy lírai trió ugyanabban a des-dur kulcsban) [5].
Írta: Chopin 19 évesen (posztumuszban publikálva). Zenéjében észrevehetően közeledik a bécsi romantika (ne feledje, különösen a Schubert keringőt ugyanabban a kulcsban). A keringő alap-, műanyag- és dallamos témájának egyedi jellege kapcsolódik az intézkedés harmadik ütemének lengyel népi táncokra jellemző jellemzőjéhez. A mintázott díszeiben könnyen felfogható a Chopin 1820-as évek végén növekvő elegi hangulat fejlődése. Lyrical poetic expressivitást mutat a h-moll "keringőben a középső szakasz (H-dur) elegáns kecsessége.
A keringő formája összetett három részként értelmezhető:
A Chopin által megtestesített keringőelemek költészete széles spektrumot nyitott a műfaj fejlődéséhez Verdi, Csajkovszkij, Glazunov, Scriabin, Prokofjev műveiben.
[1] A korábbi keringő posztumuszban jelent meg. Közülük - Waltz As-dur. az Elsner, Es-dur lányában. E-dur. a-moll. e-moll.
[2] Ez a keringő, nagyon zenei lengyel, néha "búcsúnak" nevezik. A címmel írott kézirat: pour M - lle Marie Chopin átadta Maria Vodzinskaya 1835 - ben, Drezdában.
[3] Talán ezek kombinációja egy művet alkotott a kiadó kezdeményezésére.
[4] Ugyanabban az alakban Mozart építette "török rondo" -ját az A-dur szonátából.
[5] Ez az úgynevezett "keringő perc". A legenda szerint a fõ téma ostinatous fonása során Chopin George Sand-nak a saját farkára való törekvése nyomán tükröződik.
A barokk zene (XVII - XVIII. Század első felében)
Bécsi Klasszikus Iskola
Nyugat-európai zene a XIX. Században
A 20. század nyugat-európai zenéje