8 Tények Mauritiusról Cornelis Escherről és a "lehetetlen valóságról" szóló litográfiáiról
Annak ellenére, hogy Mauritsa Escher (1898-1972) néven ismert, aki egy kicsit megérti a művészetet, ez a művész mindig egyedül állt kollégái között. Egyes művészettudósok kétségbe vonják, hogy érdemes-e a munkáját a modern festészethez rendelni. És nehéz vitatkozni velük, mert az egész karrierje során Asher nem festett egyetlen festményt.
Bár Maurits a korai évektől megmutatta a képességét, hogy rajzoljon, a tanulmányi eredményei nagyon középszerűek voltak, és a középiskolában még a rajzon is sikerült meghiúsulnia. Asher álmodott az építész karrieréről, de kénytelen volt elhagyni őt a rossz egészségi állapot miatt.
önarckép
Az első ismert munkáját Escher, ami kezd megnyilvánulni jellemző a későbbi alkotói szándék torzítása hely lett önarcképét, más néven a „Hand tükörrel labda”, amelyben a művész létrehozott egy 37 éves, 1935-ben. A kéz, amely tartja a gömb alakú léggömb, festett nagyon reálisan, hogy az összes látható vonalak az élet és a lélek, és minden ránc az ujjain. Bent a világon látjuk a tükörképe Escher és műtermében Róma: bútor torz gömb, ablakok és a mennyezet. A falakon látható könyvespolcok, képkeretek. Egyikük az indonéz bábszínház bábját ábrázolja. Escher talán az egyik kedvenc könyve - "Alice in the Looking Glass" ihlette.
Csendélet az utcán
Az Escher első képét a "lehetetlen valóság" műfajában "Still Life with a Street" írta 1936-ban. Az asztal síkja, amely elmozdul, hirtelen kiderül, hogy utcai járda, amelynek mindkét oldalán a házak emelkednek. Ők viszont az asztalon fekvő könyvek állványán nyugszanak. A rajz inspirációja Savona városának egy kis utcája volt, közel az olasz Genovához. Ezután Escher ezt a festményt kedvenc műveinek nevezte, bár hangsúlyozta, hogy még jobb lett volna.
Lithography "Hüllők" először 1943-ban jelent meg. Ez egy asztalt ábrázol, amely tárgyakat tartalmaz rajta, és egy mozaik formájában gyűjtött hüllők rajzát. A hüllők életre kelnek, az asztalon lévő tárgyak körül mozognak, és végül visszatérnek a lapos mintához. Kis méretű gyíkok, de nem tűnnek ártalmatlannak, valódi karikák vannak. Az egyik hüllõ, aki a dodekaéder szélén ül, gõzt bocsát ki az orrlyukból. A kép elkészítéséhez a művész egy plaszticint ábrázolt alakot használt, amelyet az asztal körül mozgott.
Kézek rajzolása
A "Drawing Hands" litográfiában Escher ihlette Leonardo da Vinci vázlatát a "Genfi Benci-portré" -hoz.
relativitás
Talán Escher legkedveltebb képe a "Relativitás" litográfiai ábrázolása, amely több lépcsővel összekapcsolt sík építészeti struktúráját ábrázolja, amelyben a természet valódi törvényeit nem alkalmazzák. Három gravitációs erõ merõlegesen helyezkedik el egymás felé, és a világon élõ emberek számára, de a valóság különbözõ síkjaiban ugyanaz a létra felfelé vagy lefelé irányul.
Ezt a képet később filmekben és rajzfilmekben használták. Például a "Labirintus" című filmben (1986, Jim Henson rendezésében) a Goblins városa egyik szobája motívuma.
Matematikai megközelítés
Asher a matematikai elveken alapuló munkamódszereiben használták. 1960-ban Escher Cambridge-ben is elolvasta a nemzetközi kristallográfiai konferencia szimmetriájáról szóló előadást. A kristálytani tudósok a cikkük illusztrálására gravírozzák (például "Day and Night", 1938).
A „Belvedere” felkeltette a sok karakter: egy fiatal férfi hadonászó lehetetlen kocka (pavilon mögött sorakoznak az azonos hihetetlen stílus), fogságban az alagsorban, fejét a rácson keresztül (ami nem szaporodik a világban), az emberek növekvő a lépcsőn, hogy újra a kiindulási pont.
Ugyanakkor számos kutató úgy véli, hogy a kép metaforája a művész romló kapcsolatának a feleségével. Ebben az esetben a főszereplők egy férfi és egy nő, bámulta a tájat különböző emeletein Belvedere és megfosztották attól a lehetőségtől, hogy megfeleljen, mert egyikük mindig az épületben, és egy másik - a külső. A kép megjelenése után a pár még tíz évig együtt élt, majd Jetta Ashert Hollandiában hagyta el, ahol soha nem szerette, és elhagyta Svájc életét.
Fontos a táj is: az olaszországi Abruzzo régió hegyeit ábrázolja. Az ország, ahol Maurice és Jetta találkozott, házasságot kötött, és minden alkalommal visszatér hozzájuk, itt szomorú emlékeztetővé válik a múlt boldog napjainak.