Perselus rabszolga háza - szurkolói dákó - dékánom

• otthon
• Prince története
• galéria
  • Varázsló fotók
  • fotók
  • lövészet
  • kollázsok
  • rajzok
  • más
• Merengő
• könyvtár
  • Tales
  • költészet
  • Humor
  • Tudományos munkák
• zene
• Vendégkönyv
• próféta
• Floo hálózat
• kijárat

Piton az én dékánom

Harry alig érezte a lábát. Úgy tűnt, hogy valami mást hordoz - ennyire gyorsan elmenekült. A fiút a félelem hajtotta. Pettigrew Péter szeme láttára elvesztette a jelentését, és nem volt kényelmes. Félt, hogy Voldemort üldözi őket, és Piton nem futott olyan gyorsan, mint Harry. De szükséges volt a professzor számára - két Cruciatus után, és valószínűleg nem kevésbé szörnyű varázslatok, amelyeket a mardekáros nem látott. Harry azonban attól félt, hogy nincs ideje kiszabadulni - legalább negyven halálfaló volt a házban, és valószínűleg már hívta őket.

A fiú nem látta, hogy futnak a folyosón a folyosó mögött. Piton néha felhúzta ujját, a megfelelő irányba mutatva, de nem szólt semmit. És csak akkor, amikor Harry érezte a szoros szabadságot, a professzor hirtelen megállt a fal mellett egy fáklyával, meghajlítva és meghajolva:

- Már nem tehetem többé, Potter.

- Professzor. Kérem. jobb. futunk. további. Harry elfojtotta magát, de félt állni.

De Piton nem mozdult. Időnként lélegzett levegővel, és a mosolygó gallérhoz tartott, az alkarból vér csöpögött, minden kezét és arca sebhelyet szenvedett. Ebből a látványból Harry nagyon rosszul érezte magát. Csak az a tény, hogy még mindig megőrizte a dékánját, egy kicsit vidám.

Érdemes volt, hogy a fiú erre gondoljon, milyen hirtelen, mielőtt a professzor orra elé ástak és csikorgattak, egy vasrács esett. A mardekáros Dean azonnal reagált, visszahúzódott, de későn - a második rács elhatárolódott a visszatérő útról. Piton valaki bejött a ketrecbe.

- Professzor. - Harry rohant, és a pálcáját húzva ment. - Allohomora!

- Alluhomora! - kiáltotta Harry.

Semmi sem történt.

- Allohomora. - még hangosabban felsikoltott a fiú, rémülten ráébredve, hogy a varázslat nem működik. - Nem! - Nem értette, mit csinál, megragadta a rács rudakat, és olyan erősen megrázta, ahogy remélte, hogy megtöri.

Piton a másik oldalra ugyanazt a munkát végezte, de minden haszontalan. Hamarosan a professzor enyhítette az ellenállását, impotenciával térdre esett és suttogta:

- Látható az én sorsom ilyen - itt elpusztul. És még a híres Potter sem tud segíteni.

- Nem, nem az. Professzor. Harry átnyúlt a rácsok fölött, és könnyedén megérintette Piton vállát.

Ezúttal a mardekáros dékán nem tett kísérletet, hogy kidobja a fiú ecsét. Kissé elmosolyodott és azt mondta:

- Különben is, köszönöm, Potter. Ön, amennyire csak tudtam, késleltette a halálomat. Köszönöm. Sokkal jobb voltam, mint a sötét törvény. Voldemort megígérte. Köszönöm. Most fut! Gyere gyorsan innen!

- Nem, nem az. Csak veled!

- Fogd be, Potter! Rendellek, mint a karának dékánja - azonnal menj a kijárathoz! Ez csak két folyosó, nem összecsukható, és egy lépcsőház. Gyere!

- De uram, meg fognak ölni! - pánikban Harry körkörösen megragadta az arcát. - Nem hagyhatlak itt! Vegyem legalább a pálcámat.

Harry gyorsan elrohant a sarkon. Nem akarta, hogy Piton még halála előtt is láthassa, hogy a fiú nem tudta visszatartani a kétségbeesés könnyeit.

- - Hát, miért. - A düh és a harag a mardekáros életébe került. - Miért, az első szülők, aztán Cedric? - Sirius -, Piton.

Valamilyen oknál fogva a mardekáros dekán elkerülhetetlen halála Harrynek nem kevesebb fájdalmat okozott, mint a keresztapa halála.

A következő fordulóban a fiú találkozott valakivel, de még csak nem is volt idő, hogy kiderítse, ki kiáltott:

A férfi visszahúzódott. Harry kezében egy sima mágikus pálca volt. Csak a cselekedete után a mardekáros rájött, hogy ez Lucius Malfoy.

- You! A fiú készen állt arra, hogy Draco apját elszakítsa szeszélyes mosolyára.

- Igen, Potter vagyok - sziszegte Lucius, felemelkedve. - Nem nagyon találkozol régi ismerőseiddel. Mi volt, a professzorod elkapta.

- Te csináltad. - kiáltotta Harry dühösen. - Azonnal engedje el! Rendellek!

- És tudod, Potter, hogy a vének sikoltozása nem jó. Malfoy az idősebb ember nyilvánvalóan rejtegetett valamit mögötte. A fiú megpróbálta ezt megérteni, félretéve, de Lucius is csak az ellenkező irányba mozdult. - Az év elején Piton egy áruló volt. de az Úr nem hitt nekem. Perselusra emlékeztettem, hogy ő maga vallja be, majd a mi irgalmas Sötét Nagyúr gyorsan megöli. de most ez az áruló lassan meghal. Ne aggódj, Potter. Én személy szerint megteszem, ha az Úr megengedi.

- Nem hagyom! Harry a pálcáját Draco apjához tette az arcába. - Meg foglak ölni!

- Ó, oh! Milyen szavakkal, Potter. Igen, nem tagadom, egy ideig megdöbbenthetsz, még súlyosan letilthatod is. De nem ölni - a szellem nem elég. Silenok nem elég!

- Tönkretetted Draco életét! Meg fogod ölni Piton professzort! Ne aggódj - meg fogom találni az erőt!

- Lássuk, hogyan csinálod ezt száz mérföldre innen. Fogás! Lucius a háta mögül levette a kezét.

Ugyanazt a fekete ruhadarabot tartotta, és most a fiúhoz vetette. Harry, néhány visszaverődést betartva, zavarba ejtette Luciusot és. kulcsportál dolgozott.

Amikor az őrült forgás megállt, a fiú még csak nem is próbálta felállni. Egyszerűen összeomlott a padlóra, fogalma sincs, fekszik a hátán vagy a gyomrában. A szemüvegek csodálatosan az orrán maradtak, de ismét megrepedtek, és Harry szinte semmit sem látott. Aztán kicsit megragadta magát, elővette a varázspálcáját és suttogta:

- Re-eparo! - bár a fiú kis figyelmeztetést adott, a varázslat működött.

És hirtelen egy rekedt hang hallatszott előtte:

- A Kolduet életben van.

Harry pislogott, és látta, hogy körülötte összegyűlt különböző emberek: Shiloglaz Moody - a hang tulajdonosát, - Lupin egy bekötött kézzel, Tonks halvány zöld hajú, Arthur Weasley, Dumbledore és néhány auror, aki ebben az évben tanított védelem. A fiú végre ráébredt, hogy a háta mögött fekszik, és gyorsan átfordult, arcát kezével. Azt akarta, hogy az emberek fele elmenjen. Úgy tűnik, Dumbledore ezt értette:

- Alastor, Remus, maradj. Az összes többi pihenhet és rendbe hozhatja magát. Ma nehéz nap volt. Arthur, látogasson el Ronaldba a Gryffindor toronyba. Jelszó kérjen valakit. Most, kérlek, hagyj mindent. Remus, Alastor.

Miközben az emberek elmentek, Harry még mindig a padlón feküdt, és az arcába vért a vér, amely az üvegdarabok miatt minden kezében volt. Most nem tudott felállni. Nagyon túlterhelt volt ma. mint a mentális zárolás sok leckéjén. A mardekáros rettenetesen azt akarta, hogy Piton is legyen. Hagyja, hogy a professzor mondjon valamit meghatónak, legyen szarkasztikus, hogy hülye Harry a padlón fekszik. de itt lesz. A fiú küszködött, hogy megakadályozza a kétségbeesés sikoltozását - a mardekáros dékán már biztos volt, vagy egyszerűen megölte vagy halálra kínozta.

Sem Dumbledore, sem Lupin nem próbálta megszakítani Harry nyögését, csak szomorúan nézett rá. Alastor nem értette. Moody azonnal felizgatott, miután világossá vált, hogy a fiú él és egészséges, és most örömmel kiáltott:

- Ó, ez a fiú a mi gonosz Úr. Mint egy rossz kukorica. Ha-ha! Nem, Potter, az iskola után - az auroroknál! És nem akarok semmit hallani! Újra! Ismét elhúzódni Voldemorttól! Ez a tizenegyedik alkalommal történt. Nem gondolod, de, Potter.

- Ennyi, Alastor, az igazgató hirtelen abbahagyta.

Moody elhallgatott, de homályosan mosolygott.

Dumbledore felállt, elment Harryhez, letérdelt mellé, és nyugodtan megkérdezte:

- Mi történt? Meséljen erről.

- Professzor. Professzor. I. maradt. ott. Harry zúgolódott, zokogva, képtelen volt ellenállni. - Megölték. Megölték.

- Ki? Ki? Dumbledore nem értette. "Ki maradt ott?"

- Professzor. Professzor. - a fiú nem tudott nevet mondani, ezért a rendező nem értette meg, és úgy gondolta, hogy a mardekáros professzor a fellebbezést jelentette.

- Harry, nyugodj meg. Nyugodj meg, és csak mondd el a nevet - mondta Dumbledore gyengéden -, vagy legalábbis valami. Ki ölték meg? Tanuló volt? Az egyik barátod. Malfoy úr?

- PROFESSZOR SNAPE. a fiú végül kibontotta magát, és mindenki meglepetten fagyott. - Megölték. Nem tudtam kihúzni.

A csend hosszú ideig tartott. Csak Harry görcsös dübörgései szakították meg, és valami döbbenett hangot a rendező íróasztalán. Mindenki ránézett a fiúra, és bosszantotta. Először Dumbledore beszélt. Egy kicsit remegett a hangja.

- Perselus? Megölték Perselust? Láttad ezt?

- No-o. De. de. Befogadták. folyosón. voltak. rács. Nem tudtam kihúzni. Lucius Malfoy megtévesztett engem, és ide költözött, mert a pálca az enyém. Itt "Harry egy kis mágikus porcelán pálcát hozott a padlóra. - De megígérte, hogy maga is megölte Piton professzort. Nem tudtam segíteni a professzornak.

Csend ismét, de nem olyan hosszú. Megszakította Moody-t.

- Nos, ez jó - mondta. - Kár, de Piton maga is hibás.

- Kérlek, Alastor, nézd meg, hogy Madam Pomfrey ott van - mondta Dumbledore mereven.

Moody morgott és elment. Az irodában csak a rendező és a Lupin voltak. Harry hatalmas hálát szerzett Dumbledore-nak. Most csak azok jöttek ide, akik valóban meg tudták érteni.

- Harry, kérlek, könnyű. Leülhetsz. Vagy segíthetek?

- Nem, ne - felkelt a fiú, elment a legközelebbi székhez, és lengés közben beleesett.

- Harry, elmondja nekünk, mi történt? Nem kényszerítem. egyszerű. Szeretnék segíteni. Ha mindent elmesél, ahogy az volt, hidd el nekem, könnyebbé válik. Nos?

- Igen, igazgató úr. - Harry mélyen felsóhajtott, és minden részletre leírt, amennyire csak lehetséges.

Nehéz volt megmondani Pettigrew haláláról, aki hűségesen szolgálta Voldemortot, de ez nem mentette meg Pétert, amikor "megbotlott". Mindazonáltal minden megolvadt, amikor a fiú elérte a végét. A verbális áramlást gátló mellkasában üres volt a szíve, szíve úgy érezte, mintha szokatlanul csiklandozna egy merev tollal, Harry hatalmon keresztül elmesélte, hogyan hagyta el Pitont bizonyos halálért és Lucius szavaiért. Néhány perccel később a fiú ismét baljós csendre süllyedt. Dumbledore arca, amely Harry halvány megjelenése előtt sápadt volt, teljesen szürke volt, és a régi, tiszta kék szemek homályosodtak a ködben, a rendező keze a köpeny felhúzásával. Lupin egy kicsit remegni kezdett, a kötése fokozatosan vörös lett, és az ajkát a vérhez szorította. Miután ezt megtette, Remus felsóhajtott, és suttogva mondta:

- Nos, itt van. Én voltam az utolsó Marauder. Elnézést, rendező.

Más szó nélkül Lupin kiment. Csak Harry és Dumbledore maradtak. A rendező hallgatott, és a fiú nem tudta, mit mondjon. Csak amikor a csend csengett, a Mardekár beszélni kezdett:

- Dumbledore professzor, uram. Kérhetek egy kérdést?

A Roxfort igazgatója felébredt a meditációjából, és Harryre nézett.

- Igen, természetesen kérdezd meg. Joga van mindent tudni.

- Miért állt fel Pettigrew Péter? Mindig mindent megtett a nyereségért, de egy ilyen cselekedet. nem tudott segíteni, de tudta, mi fenyegető.

Dumbledore halványan elmosolyodott.

- Már régen, Harry, már elmondtam neked, hogy amikor egy bűvész életet ment egy másikhoz - ez nagyon fontos. Péter volt az adósságodban. és úgy döntött, mert már hosszú ideig halt volna meg, és megmentetted, jobb, ha meghalsz érted. Sajnos. vagy szerencsére rájött, hogy egy kicsit késő. De megértette.

- Ma is sokat értettem - suttogta a fiú. - mondta Piton professzor.

Harry habozott. Nem sikerült egy másik szót extrudálni. Dumbledore közelebb lépett a Mardekár székéhez, és csendesen mondta:

- Perselus jó ember volt. csak néha nem hitte el. És ezért volt ilyen. enyhén komor. De ez részben nem volt az ő hibája - kevés ember volt képes megérteni Perselust. És nem akart megérteni másokat. Nagyon depressziós volt. Tudom, hogyan próbáltok bejutni a pozíciójába egész évben. Ez nagyon dicséretes, Harry.

- Nem tettem dicséretet. A könnyek ismét megrándultak a szemével, Harry pedig lehajtotta a fejét, hogy Dumbledore ne láthassa.

- Tudom. De azt hiszem, sokat tettél. És Perselus nagyon hasznos volt, és talán segíteni fog. Nem itt. valahol máshol. Nos. érted.

- Igen, igazgató úr. Ya Ya akarta.

- Persze, menj, Harry. Pihenjen.

- Köszönöm, uram. Viszontlátásra.

A fiú a folyosón húzódott, nem vette észre a diákokat, vagy Filch, aki észrevételt tett a szelíd megjelenés és a mocsok miatt. Harry nem törődött azzal, hogy az öltözete, mint mindig, kicsit túlélte a másik után "csetepaté", hogy a seb vért közvetlenül a szőnyegen csöpögte. A mardekáros nem látta, hová megy.

Az egyik lépcsőn Ron elhárította a fiút. Az idősebbeket üdvözölték és rémülték, majd Hermione követte.

- Harry! - kiáltotta Ron. - Harry. Itt van. Harry. Mindent hallottam. Barátom, hogy vagy? Mi történt.

De Harry nem hallotta a griffendéles vezetőt.

- Ron, vigye el a nappaliba. Nem akarom a sajátomat.

A fiúk Gryffindor hálószobájában a mardekáros Ron ágyára esett, lehúzta a függönyt, és eltemette magát a párnába. Könnyek áramlottak a szemeimről akaratlanul. Harry nem akart semmit csinálni. csak fekszel itt az életed hátralevő részében. Úgy gondolta, Piton már régóta kímélte Piton legsúlyosabb halálát, vagy akár csak a halált. de most rájöttem, hogy ha tudnám, hogyan alakul ki minden, akkor sosem akartam volna. Csak most vette észre, hogy valójában milyen érzés volt a professzorral kapcsolatban. Piton a fiú életének része volt. mint a szülők, akiket Harry szinte nem tudott, mint Sirius. És itt. egy másik kedves ember nem lett. A mardekáros dühében és kétségbeesésében a párnára csapott.

- "Nos, miért? Miért veszítenénk el, hogy megértsük?". - villant át a fiú fején.