Gyomorfekélyek Perm
Az ultrahang a gyomorbetegségek diagnosztizálásának egyik legelismertebb módszere. Annak ellenére, hogy a gyomor üreges szerv, semmi sem akadályozza azt megakadályozni, hogy vizet töltsön egyszerűen pár pohár vízzel. Ennélfogva helyesebb nem beszélni a gyomor ultrahangjáról, hanem a vízfelszíni ultrahang vizsgálatáról, a víz feltöltése után.
Ebből kiindulva sok orvos bemutatja, hogy a gyomor ultrahangja kevéssé informatív, és az FGDS (fibrogastroscopy) sokkal informatívabb módszer, nem alapul semmiben. Nem fordul elő bárki számára, hogy cisztoszkópiát írjon fel mindenkinek - olyan módszer, amelyben egy speciális eszköz (cisztoszkóp) kerül beillesztésre a hólyagba a húgycsövön keresztül. De a húgyhólyag is üreges szerv, bár folyadékkal (vizelettel) tölthető le, így mindenki ultrahangra van írva. Paradox, nem igaz?
Például a gyomor ultrahangjának lehetőségeiről néhány képet adunk:
Ez a kép mutatja a gyomrot, miután feltöltötte azt vízzel. A gyomor és a lumen falai jól láthatóak.
Ebben a képen jól látható a gyomor, de a duodenum (DPC) is.
A gyomor ultrahangja nagyon informatív a gyomorfekély diagnózisára.
De a gyomor legérzékenyebb ultrahangja a gyermekgyógyászatban, súlyos betegségek rendkívül ritkák, és a funkcionális rendellenességek meglehetősen gyakoriak. Ezért véleményünk szerint a gyermekek gyomrában történő ultrahangjának elsőbbséget kell élveznie.
Kétségtelen, hogy a fibroszkópia egy nagyon informatív diagnosztikai módszer, és mindenekelőtt az onkológia kizárására irányul - gyomorrák.
Példaként bemutatunk 2 képet:
A gyomor falában tisztán látható a kis méretű térfogatképződés. Az FGS-ben nem találtunk tumort.
A gyomor falában legfeljebb 3 cm térfogat képződik, a gyomor nyálkahártya felülete egyenletes. Az FGS-ben nem találtunk tumort.
Amint az a fenti példákból látható, az FGS nem mindig informatív.