Gyerekek - a magánytól való megmentés
A gyermekek a menekülés a magánytól?
Természetesen, ha egy fiatal anyát kérünk, aki teljes mértékben beleszeret egy újszülött ellátásába, akkor azt fogja válaszolni, hogy nem lehet egyedüllenség, amikor a természet kétségtelen csodája és életének boldogsága együtt jár. Ezért hagyjuk el anyukáját, hogy megcsodálhassa gyermekeit, és mi magunk is spekulálunk ezen a nehéz témában.
Ha egy nő életkora megközelíti a 30-at, vagy valamivel meghaladja ezt a halálos vonalat, akkor (ha nem férje és gyermekei már akkor) komolyan aggódni kezd saját helyzetétől. Ezúttal mögötte, mint általában, számos sikertelen kísérletet teremtett egy emberrel való kapcsolat létrehozására, sértésekkel, csalódásokkal és nem teljesített reményekkel. Ebben az időszakban egyetlen nő álmodott, hogy baba legyen. Mint most szokás mondani, "magadnak". Vegyük észre: már ebben a fogalomban "magadnak" van valami önző, hülye és embertelen.
A gyerek nem kutya. Nem kisállat. Ez egy különálló személy, saját "én", saját genetikai alapjaival és sok más szereplőjével, amiket eddig még nem találtam. És - bánat a gyermeknek, az anyától született "önmagáért". Kezdetben az "anya életének jelentését", az áldozat édesanyjának mérhetetlen szerelmét helyezte el.
Az anyámnak valakit kell élnie. Hasznosnak bizonyult. Sok éven át élvezheti saját alkotását - egy álom valóra válik.
Ez azonban nem az anyukáról szól. És még a babáról még nem. Arról szól, hogy egy nõ született gyermek atyja "önmagáért". Nagyon ritka, amikor egy nő, aki úgy döntött, hogy őszinte és nyíltan szül, egy bizonyos ismerős embert, barátot kér, hogy legyen egy jó adományozó. Előzetesen kifejezi kívánságait, elutasít minden igényt, stb. Ez egy erős ember becsületes megközelítése. És a gyermek később ugyanolyan őszinte lesz, ha elmondja a születésének történetét. És ezt a történetet teljesen helyesen fogják értelmezni (bár nem anélkül, hogy a lélek fájdalma nélkül lenne az apa). Sajnos, csak egy ilyen megközelítést ismerek (hazánkról, Oroszországról beszélünk).
A legtöbb esetben a problémát az asszony a következőképpen oldja meg. Kopasztás meghatározása, tudván, hogy csak nagyon korlátozott ideig, egy nő elkezdi a kapcsolatot az első elérhető az embert környezet (lehetőleg messze nem minden a helyi környezet, ismerve a vonásai a magányos ember, mer közel hozzá). Ez rendszerint naiv és meggondolatlan személy, aki könnyen bejut a felállított hálózatokba. (Emlékezzünk néhány Kolobokra és Foxre.) Kolobok lapos helyre esett: éberségét a szeretetteljes beszédek és a Fox képzelt tehetetlensége aludta el.)
"Szeretlek", megszólal egy szimpatikus nő. - Én vagyok a legboldogabb. Te vagy a legjobb. És hamarosan hangosan gondolkodik a szeretett gyermekről. A jó ember elcsüggedt: itt van a boldogság! Szeretik őt! Még azt sem sejteti, hogy a közeljövőben milyen metamorfózis vár rá. Amint az áhított terhesség megérkezik, a gyermek apját az életéből egy nő szökik ki. Nem tiszteli őt, és nem érti pontosan, mert megengedte magának, hogy könnyű prédává váljon. Minden próbálkozása, hogy közelebb kerüljünk a gyermek, hogy információt róla hogy csalódott határozott: „Kifelé!” Ő nem fogja megosztani a régóta várt öröm még valaki, némi haszontalan vesztes. De a körülöttünk lévő világ teljesen más történetet tanul. Ez megható történet az élet dobták a legnehezebb pillanat az anyák, bátran ellenállni az ütések a sors. Ezek a történetek, hogy sok "csillag" kezeli a hűséges rajongókat. Ezek a történetek tegyék „kép”, ők utcai cigány „kérdezi a gyermek”: „Lehet, hogy a jó emberek.” Sok évig ez a történet működik számukra. De mi más? A kép a „Anya és gyermeke” jött létre, több ezer éves, nem tudja megérinteni még a legdurvább szív.
Mi történik az érzelmekkel, a lélekkel, az apa hozzáállásával, aki nem látja a fiát? Mi történik vele, amikor magáról olvasta magáról hihetetlen kinyilatkoztatásokat a sajtóban (ha ez egy "csillag" egyedülálló anya)? Ő, mint ember, nincs joga visszalépni. Ő embernek kell hallgatnia. Mostantól kezdve nem tudja elhinni a nőket, a szavakat, a biztosítékokat. Aki számára a gyermek kifogássá válik a magány fokozott érzésének.
Nem akarok prófétálni, előre megmondani, milyen típusú nők írtak le minden olyan bajot, amely a jövőben várakozik. de:
az élet szisztematikus természetének törvénye, a gonosz visszatérésének törvénye hibátlanul földi vonzerő. Beszéltem sok olyan nővel, akik egyszer vezetik a gyermekeik atyáit. Mindegyikük, aki egyedül nevelte a gyermekeket, nagyon sajnálja a gyermeke atyjának okozott gonoszt. Az élet megértette, érzem, emlékszem. De sajnos, amikor senki sem és semmit nem lehet visszaküldeni.
Tehát a gyerekeknek meg kell szabadulniuk a magánytól? Emlékszem hosszú beszélgetésekre angol kollégámmal, Joan Smithvel. Ez a hölgy anyám korában jó barát és bölcs tanácsadó. Emlékszem a beszélgetésre, amikor velem Moszkvában volt. Három gyermeke még mindig elég kicsi volt, élveztük egymást, játszottunk, énekeltünk - az örök szülési ünnep. És Joan elmondta nekem, hogy az angol idős emberek hogyan szervezik meg életüket, hogy gazdag és érdekes legyen. Utazás, zenélés, kórusos éneklés, jóga gyakorlás, bizonyos napokon találkozás a hasonló gondolkodású emberek körében ... "Nincs szükségem semmire" mondtam. "Gyermekeim vannak, teljesen elégedettek vagyunk a szerelmünkkel."
- Galya! De a gyerekek felnőnek! - mondta Joan lenyűgözően.
Aztán nem értettem ...
Ossza meg ezt az oldalt