Huntsman (csehek)
Sötét és fülledt délután. Nem egy felhő az égen ... a nap perzselt fű keres szomorú, reménytelen, bár esni fog, de ez nem volt neki zöldre ... Forest áll némán, mozdulatlanul, mintha hajol valahol tetejükön vagy vár valamire.
A csaló szélén, lustán, zihálóan, egy negyvenéves, magas, keskeny vállú férfi, piros pólót viselt, zakatolt férfi nadrágot és nagy csizmát. Ő az úton halad. Jobbra a kardja zöldre fordul, balra, a horizontig, megnyújtja az érett rozs arany tengerét ... Vörös és izzad. Gyönyörű szőke fején egy fehér sapka egyenes, jockey sapkával, nyilvánvalóan egy nagyszerű barics ajándéka. A válla fölött egy yagdtashot dobnak, amelyben egy ráncolódott kakaska fekszik. Az ember egy dupla hordót tart békákkal, és felhúzza a szemét a régi, vékony kutyájára, aki előrébb fut, és megszagolja a bokrot. A környéken csendes volt, nem hang ... Minden élőlény elrejtőzött a melegből.
"Yegor Vlassitch!" A vadász hirtelen mély hangot hall.
Megtorpant, és körülnézett, ráncolja a szemöldökét. Közelében, mintha a földről nőtt volna, egy harmincas sápadt arcú nő állt, a sarló pedig a kezében. Megpróbál az arcába nézni, és félénken mosolyog.
- Ó, te vagy, Pelagia! - mondja a vadász, leáll és lassan húzza a ravaszt. - Hm. Hogy jöttél ide?
"Itt a nők dolgoznak a falunkról, és így én vagyok velük ... A női munkavállalók, Yegor Vlasych.
"Tak ..." mormolta Yegor Vlassitch és lassan továbbhalad.
Pelagia mögötte. Csendben járnak húsz lépéssel.
"Nem láttalak sokáig, Yegor Vlassitch ..." mondja
Pelageya, gyengéden nézve a vadász vállát és vállát. - Hogy jött titeket Szent a mi kunyhóban vizet inni, így ettől kezdve nem láttam ... A Szent Egy perc elteltével, és hogy Isten tudja, hogyan ... részeg ... szidtam, megverték és a bal ... Ó, vártam és vártam ... A szemeimre néztem, vártam ... Ah, Yegor Vlasitch, Yegor Vlassitch! Ha csak naponta egyszer elment!
"Mit tehetek érted?"
- Természetesen nincs semmi köze, úgyhogy ... ugyanaz a gazdaság ... Nézd meg, hogyan és mi ... Te vagy a mester ... Nézd, te lelőtték és megölték. Egor Vlasovich! Igen, ülne le, pihenjen ...
Mindezekről szólva, Pelagia nevet, mint egy bolond, és felnéz Yegor arca ... Az arcáról, és boldogságot lélegez ...
- Üljön le? Talán ... - Egor közömbös hangon mondja, és két közeli növekvő fát keres. - Miért állsz ott? Üljön le és te!
Pelageya leül a sütőn, és szégyelli az örömét, és mosolygó szájjal becsukja a kezét. Két perc hallgat.
- Ha csak egyszer bejönünk - mondja Pelagia halkan.
- Miért? - sóhajt Yegor, levette a sapkáját, és ujjával piros homlokát törölve. - Nincs rá szükség. Megy egy-két órát - időpocsékolás, egy, csak akkor keverjük fel, és él tartósan a falu - a lélek nem szenved ... Tudod magad, az a személy, hogy elrontottam ... Annyira és az ágy volt, és a jó tea, és beszélgetni finom ... úgy, hogy minden hatáskörét a helyemben és ott van egy szegény paraszt, korom ... Egy nap sem élni fogok. Ha használt e rendelet, mondjuk, kimentem nekem hiba nélkül át élsz, úgyhogy égetett volna, vagy kunyhó, vagy kézzel öntött. Gyermekkoromban ez az önelégültség ül, nincs mit tenni.
- Hol laksz most?
- Az úriember, Dmitri Ivanych, vadászok. Játékot adok az asztalához, de még inkább ... az öröm miatt.
"Nem fokozatosan kell csinálni, Yegor Vlassitch ... Az emberek számára ez az önelégültség, de megvan, olyan, mint egy kézműves ... egy igazi foglalkozás ...
- Nem érted, hülye - mondja Yegor, és álmodozva néz az égre. - Te soha senki nem tudta, és a kor nem érti, hogy milyen ember vagyok ... Azt hiszem, hogy őrült vagyok zabludyaschy embereket, és akik megértik, nekem, hogy sem a legjobb lövés az egész kerületben. Az Úr úgy érzi, és még rólam is nyomtat a magazinban. Senki sem egyenlő velem ohotnytsky része ... És én vagyok a falu szakma megvetését, ezért nem tér el a bajt, nem a büszkeség. Tudja, hogy a csecsemő óta nem tudtam semmit a fegyverről és a kutyákról. A puska el van véve, elvittem a horgászbotot, elvettem a horgászbotot, kereskedelem a kezem. Nos, a ló a házaló, a vásárokon mosott pénz hajtottak végre, és te is tudod, hogy ha egy ember, aki csatlakozott a vadászok vagy lovas, akkor viszlát eke. Ha egy szabad lélek egy személyben ül, akkor nem tudja kiválasztani. Túl, ha az úr az Ahturushoz vagy más művészethez megy, akkor nem lesz tisztviselő vagy földesura. Nő vagy, nem érted, de ezt meg kell értened.
- Értem, Yegor Vlassitch.
"Tehát nem érted, ha sírni fogsz ..."
"Én ... nem sírok ..." mondja Pelageya, elfordulva. - Bűn, Yegor Vlassitch! Ha csak egy nap velem együtt, boldogtalan, élt. Tizenkét éve, ahogy jöttem érted, és ... köztünk, soha nem volt szerelem. Én ... nem sír ...
"Szerelem ..." Jegor mormog, karcolt a kezével. "Nem lehet semmilyen szeretet." Az egyetlen cím az, hogy férj vagy feleség vagyunk, de tényleg így van? Egy vad ember vagyok neked, egyszerű nõ vagy rám, nem értettél. Van párunk? Szabad vagyok, elkényeztetem, sétálok, te pedig dolgozik, lapó, sárban élsz, nem tudod meggondolni a hátadat. Magamról, megértem, hogy én vagyok az első a vadászterületen, és szánalmat nézz rám ... Hol van itt a pár?
- Miért, az esküvő, Yegor Vlassitch? Pelageya zokogott.
- Ne legyetek koronázva ... elfelejtetted? Gróf Szergej Pavlych köszönöm ... és magát. Az irigység grófja, hogy jobban lõni, egy hónap múlva sok bort fogyasztok, és nem vagyok az egyetlen részeg, akit elbocsátanak, de el is csábíthat egy másik hit. Megvette és megvetette a részegséget, hogy megházasodott ... Jaeger a cowgirl-on! Láttad, hogy részeg vagyok, miért mentél ki? Nem volt jobbágy, mert nem tudott jönni! Természetesen ez egy gyáva boldogsága, hogy a vadász kijusson, de van értelme. Nos, most szenvednie kell, sírj. Gróf nevet, és te sírsz ... ütsz a falhoz ...
Csend van. Három vad kacsa repül a bozóton. Yegor rájuk néz, és a szemével kísérte őket, mígnem három alig látható pontra fordultak, nem esnek messze túl az erdőn.
- Mit élsz? Megkérdezi, hogy a kacsairól a Pelagia felé tolja a szemét.
- Ma dolgozom, és télen egy kisgyermeket vesznek egy oktatási otthonból, és cukorral táplálom. Havonta másfél rubel van megadva.
Csend ismét. Egy tömörített sávból egy csendes dal rohan, amely a kezdetektől fogva lezárul. Forró énekelni ...
"Azt mondják, hogy az Akulina egy új kunyhóba került" - mondja Pelageya.
- Szóval a szíved ...
"A boldogság a tiéd, a sors!" Azt mondja a vadász, nyúlik. - Légy türelmes, árva. De viszont elbúcsúztam beszélni ... Este el kell mennem Boltovóba ...
Yegor felemelkedik, nyúlik és pisztolyt dob a vállára. Pelagia feláll.
- És mikor jössz a faluba? - kérdezi halkan.
- Nincs rá szükség. Tverzy soha nem jön, de a részegen nem elég önérdek. Dühös vagyok a részegen ... Búcsú!
"Viszlát, Yegor Vlassitch ..."
Egor a sapkáját a fejére fekteti, és a kutyát simogatja, folytatja útját. Pelagia egyhelyben és nézett utána ... Meglátja őt mozog pengék, fiatalos fej, lusta, figyelmetlen járás, és a szeme megtelt szomorúsággal és gyengéd simogatás ... Nézd fut egy szikár, magas alak a férje és simogatja, kényezteti őt ... Ő olyan, mint érzés ezt a nézetet, megáll, és úgy néz ki, ... ő hallgat, de az arca, emelt vállak Pelagia világos, hogy akar mondani neki valamit. A lány félénken közeledik hozzá, és vonzó szemekkel néz rá.
- Önre! Azt mondja, elfordul.
Egy kopott rubelt ad, és gyorsan elindul.
- Búcsú, Yegor Vlassitch! Azt mondja, automatikusan elfogadja a rubelt.
Egy hosszú, egyenes, feszített övvel halad, az út ... Sápadt, mozdulatlan, mint egy szobor, áll és minden lépést elkap. A póló vörös színe azonban a nadrág sötét színével egyesül, a lépcsők nem láthatók, a kutyát nem lehet megkülönböztetni a csizmától. Csak egy kártya látható, de ... hirtelen Jegor hirtelen jobbra fordul a faluba, és a kártya eltűnik a zöld színben.
- Búcsú, Yegor Vlassitch! - suttogja Pelagia, és a lábujjhegyre emelkedik, hogy legalább még egyszer fehér kupakot lát.