A sárkány menyasszonya online olvasott, lu kristina
A legnevetlenebb, a legszárazabb ... "
Sonia találkozott a születésnapján a garázsában. Bosszantotta a gonosz sorsot, és azt a tényt, hogy Oroszországban nem tudnak normális pótalkatrészeket a motorkerékpárok számára. Négy napig rohant a motorral: lebontotta, megtisztította, megváltoztatta a dugattyúkat (ami szintén külön történet) és a főtengelyeket. Aztán hosszú gyötrelem volt a motor elindításához, de a végén ...
Sonia gyorsan felhúzott egy csavarkulcsot, és a csavarokat a hengerre csavarva. Öt kilométer. Öt kilométert vezetett a vaslánca előtt, mielőtt valami siklott volna a motorban. Az átok a végtelen patak eladók és gyártók felé repültek.
"Isten ne felejtse el ezt a főtengelyt, Isten ne tegye!"
Letette a henger fedelét, és belenézett. Első pillantásra minden rendben volt, de amint a dugattyút különböző irányokban megcsípte, amint érezte a lyukat.
- A francba - átkozta a fogai.
Csak ez nem volt elég a teljes boldogsághoz. A főtengely mindössze öt kilométerre vezetett! Hogyan teheted fel ilyen kocsit?
Sonia leült és megfogta a fejét. És mit tegyen most? Természetesen egy ilyen motorkerékpár semmi sem jó. Mindenesetre szét kell szedni a motort, és vissza kell húzni a nem megfelelő részeket a boltba. Miért olyan szerencsétlen? Lassan felsóhajtott, és a motorkerékpárra pillantott. Ma születésnapja ... Oké, mi a panaszkodás a sorsra? Szükség van üzleti tevékenységre. Sonia felállt és felvette a kulcsot. Ha szerencséd van, akkor ebéd után szétszereli a motort.
Szerencsés volt. A motor leereszkedett, a főtengeleket eltávolították és becsomagolják, és maga a Sonya megpróbálta mosni a kezét. Mi lett fekete? Amint elkezdi a technikát zavarni, akkor búcsúzza a manikűröt. A szögek leírhatatlanokké válnak. Sonya mosogatóruhával dörzsölte a kezét, nagylelkűen kezelve porral. A fűtőolaj rosszul mosott. És mit várhat el tőle, hogy hobbijával tiszta és rendes toll lesz? Elmosolyodott a gondolatairól. Álmodom.
Ma a születés napja és napja. Valószínűleg Vanka hamarosan eljön a faluból és elindul, hogy gratuláljon neki. Sonia vonakodva megrántotta az engedetlen szálakat nedves kézzel. Vanka jó, aranyos, minden lány megy hozzá és ragad, és csak velük játszik. Hála Istennek, egy ilyen szomorú sors által kijátszott. Először is vonzónak találta Vanka-t, de barátként értékelte őt, másrészt Sonya sohasem tudta elképzelni magát. Vanka, Afrikában van - Vanka. Ők barátai csaknem gyerekkorban. Ha úgy gondolom, hogy egy srác egy perverzió, sokkal inkább olyan volt, mint egy testvér. És nézzük meg a dolgokat józanul: Vanka - egy jóképű férfi, az első férfi a faluban, egy magas, kék szemű, szőke. Erről szól ... "semmi figyelemreméltó". Hagyományos, szürke szeme, vékony haj színét, milyen hangosan hívják Mása - szobatárs - hamu szőke, és ő Sonya, hanem az „egér”, ez a szín nem nevezhető. Olyan sokszor próbálta megjavítani a haját egy kellemesebb színben, de minden alkalommal, amikor valami megállította. Megnyugtatta magát, hogy soha nem lesz szépség. Az alak ... Sonya arccal tört ki, amikor az alakjára gondolt. Vékony és lapos, más epitéták nem voltak. Egy bosszantó osztálytársa próbálta megkaparintani a Sonya-t, hogy beismerje a melltartó méretét. Eddig, hiába. Nem fogja azt mondani, hogy nincs melltartója, mint ilyen, mert hiányzik valami, amit fel lehet húzni.
Sonya összehajtotta a mosóeszközöket, felvette a főtengelyekkel ellátott csomagot, és a minibusz felé dőlt. Az ő egyetlen járműje elutasították. Milyen szégyen! Az utolsó pénzt töltötte erre a motorkerékpárra, most már egy hónapja van, hogy szigorú étrendben üljön, de itt átverést kapok. Ha több eladó nem hajlandó megváltoztatni a főtengelyt ... Nem tudta, mit tegyen.
A tartalékraktár közelében volt egy hatalmas fekete "Hammer", sötét szemüveggel. Legalábbis úgy nézett ki, mint egy nagy maffia talicska. Sonia megengedte magának, hogy egy kicsit elakadjon egy furcsa kocsin a városért, és belépett a boltba.
- Hello, - mondta, és felment az értékesítési tanácsadóhoz. - Nemrég vásároltam meg a főtengelyeket az IZH Jupiterben. Tehát ...
A csengő csengett, és az ajtó becsapódott. Sonya úgy érezte, hogy a levegő hirtelen lecsapódik a boltban. Vagy csak a beteg képzelet gyümölcse? Furcsa érzés. Egy megmagyarázhatatlan remegés telt el a testen, a szív gyakoribb lett. Sonia megrázta a fejét, és megpróbálta elhárítani a támadást. Az észrevehetetlen érzések éppúgy élesen eltűntek, ahogy megjelentek. Sonya megpróbálta elmagyarázni az eladónak, miért jött ide.
- Nem gond, várj egy percet - mondta, amikor Sonya befejezte a történetét, - Majd én megyek a raktárba, és hogy te az új főtengelyek.
A lány hálásan bólintott. A vállról, mint egy hegy, esett. A főtengely helyett lesz. Manapság egy szerencsétlen motorkerékpár nem fogja megkínozni, de holnap, osztály után biztosan gondoskodik róluk.
Az eladó ment a raktárba. A Sonya, az idő múlásával kezdte átgondolni az ablakok tartalmát. A pótalkatrészeken kívül autógyártást, olajokat, csecsebecsékeket, illatanyagokat is értékesítettek itt. A lila áttetsző pillangó egy kis dobozban ült. Milyen öröm! Sonia azonnal akart lenni. De hol tartja le? Nem motorkerékpáron, az én szavamon! És nem volt más járműve.
Sonya a pillangó ízére pillantott, és megborzongott, amikor hívták. Megfordult, és látott egy embert előtte. Körülbelül harminc éves volt. Divatos frizura a holló szárnyas frizurájával, fülbevaló a bal fülben, sötét bőr, nagy barna szemek. Sonia az alakjára nézett. Fekete pólót és sötétkék farmert viselt. A megjelenés alapján a ruhák nagyon drágák voltak.
- Ez neked? - Sonya elvesztette a fejét.
Az érzéki ajkak kissé elmosolyodtak. Lassan bólintott.
- Az arca foltos.
Sonia először nem értette, miről beszél, aztán hirtelen észrevette magát, és rohant, hogy tükörfelületet keressen. Hülye, kézzel mosott, de nem találta a tükörben. Mindez azért van, mert ez a hülye főtengely!
És az igazság az arcán fekete folt volt. Megpróbálta feltörölni a kezét, de nem volt ott. Ez a kocsma még szappannal is alig jön le, nem olyan szárazon.
- Lány! - kiáltotta az ember.
Sonia felnézett a halott zóna tükréről (persze, kétségbeesett örömmel nézett rá, de nem volt semmi más), és az emberre nézett.
- Valami más? - kérdezte udvariasan.
- Nem fogod törölni azt könnyedén.
Töröld a borsot, amely nem törli. Tudtam, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy belementem.
Sonya egy mazutolajat dobott le az arcáról. Végül eljutott az üzletbe, és senki sem félt tőle, így - vissza fog térni, semmi sem fog történni. Csak az emberek fogják megnézni, de túlélni fogjuk, nem először.
- Hadd segítsek - mondta az idegen, akinek Sonya önkéntelenül ráncolta a szemöldökét - nem, ez nem az, amit gondoltál.
A gondolat villant: "Azt gondoltam, mi?". A lány gyönyörű barna szemével nézett rá. Mindent el akartam felejteni, hogy belefulladjak belőlük. A gondolatai által felszívódva hallgatta, amit mondott neki:
- Bocsáss meg nekem - mondta, és eszébe jutott, hogy legalább annyira rossz volt, hogy egy idegenre bámuljon. - Mit mondottál?
Megrázta a fejét.
- Azt mondom, hogy az autómban van egy kiváló eszköz a technikai szennyeződések eltávolítására a bőrön.
- Ez csodálatos - mondta Sonya, és a szokásos módon gondolkodás nélkül üvöltött.
- Ha velem jössz, örömmel osztom meg veled.
Figyelte őt. Mit akart tőle? Talán mániákus?
- Nem érkezek idegenekkel.
Halkan nevetett. A Sonya valamilyen okból teljesen bolondnak érezte magát. És miért lenne ez?
- Figyelj, nem ajánlottam.
"Pontosan", tudta, hogy a Sonya elszabadult tőle és elpirult.
Biztosan úgy döntött, hogy egy ilyen ember érdekelheti egy egérszínű hajú, vékony lányt. Nem ebben az életben. Sonya régóta rájött, hogy a gyönyörű borsó, mint a gyönyörű nők, és bármilyen más módon.
- Akkor mi van? - kérdezte.- Menjünk?
"Pontosan mániákus!" - tette az utolsó diagnózist.
- A főtengelyek még nem hoztak nekem - nem tudott másra gondolni. Itt van a csirke!
Lassan megállította a lábát, és átkarolta a mellkasát. Sonya a szeme szélén figyelte, és a halott zóna tükrén keresztül. Az alakja annyira nevetséges: kis lábak és fej, és ilyen vastag test. Nem bírta elviselni, és elmosolyodott, amikor elképzelte, hogy az ilyen tintahal az utca mentén sétált. És ha az emberek mindezek voltak? Egy egész tintahal tömeg! Sonya horkantott.
- Mi az? - kérdezte a férfi.
- A halott zóna tükre. Annyira vicces vagy benne!
Elment a tükörbe, komoly arccal tette, bár csodálatos szeme ragyogott.
- Nem látok semmit viccesnek.
Sonya szélesen elmosolyodott.
- Gyerünk, úgy teszel.
Elfordult a tükörről, néhányan.
Gyors navigálás: Ctrl + ←, előre Ctrl + →
A könyv szövege csak tájékoztató jellegű.