A nyilvánosság tudata
A közvélemény tudatának lényege nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az első nehézség abban rejlik, hogy a társadalmi lény és a társadalmi tudat viszonyával kapcsolatban nem lehet egyszerűen "általános és másodlagos" szót beszélni az általános filozófiai tervben. Nem teheted, mert ez nem elég. Valójában a közvélemény nem a társadalmi lény megjelenése után, hanem egyidejűleg és egységessé vált. És ha az univerzum egésze "nem érdekli" az emberi elme létezését, akkor a társadalom nem nélkülözheti, nemcsak felmerülhet és fejlődhet, hanem egyetlen napig, sőt akár egy óráig is létezhet. Mivel a társadalom szubjektum-objektum valóság, a társadalmi lény és a társadalmi tudatosság ugyanúgy "terhelt" egymással: a tudat energiája nélkül a társadalmi lény statikus és halott is. És maga az anyagtermelés folyamata csak viszonylagos szabadsággal rendelkezik a tudatosság erejétől.
Tehát a tudat, mint tükröződés és aktív kreatív tevékenység, ugyanannak a folyamatnak a két osztatlan oldalának egysége; annak hatására, hogy mindkettő értékelheti azt, felfedheti rejtett jelentését, megjósolja és átalakítja azt az emberek gyakorlati tevékenységén keresztül. Ezért a korszak nyilvános tudatai nemcsak tükrözik, hanem aktívan hozzájárulnak a szerkezetátalakításhoz. (A tudat egyaránt torzíthatja a létezést és késleltetheti annak fejlődését, de ez egy különleges kérdés.) Ez a társadalmi tudatosság történelmileg kialakult funkciója, amely minden társadalmi rend objektíve szükséges és valóban létező elemévé teszi.
Az a mechanizmus, amely megvalósítja az egyéni tudatosság társadalmi tudatosságba való átalakulását, és a társadalmat az egyéni tudat felé, a kommunikáció folyamata. A kommunikáció hatalmas szerepet játszik a személyes és a szupra-személyes, társadalmi tudatosság kölcsönhatásában. A nyilvános tudat nem létezik Platón tiszta gondolkodás és szépség transzcendentális birodalmaként. Nem fekszik valahol az egyes emberek tudatosságától elkülönítve. Ez a függetlenség relatív: csak az egyéni emberekkel kapcsolatban, a könyvtárak könyv gazdagsága a szellemi gazdagság jelentését jelenti. A megtapasztalás észlelésén kívül az objektív ötlet halott.
Mindannyian, akik erre a világra jönnek, örökölnek egy olyan lelki kultúrát, amelyet meg kell elsajátítanunk annak érdekében, hogy megszerezzük az emberi lényegt, és képesek legyünk emberileg gondolkodni. Az egyéni tudat valódi lénye folyamatosan összefügg a spirituális kultúra világával. A személyes tudatosság az egyén lelki világa, és a társadalmi tudatosság a társadalom szellemi élete, az emberek, az emberiség történelmi fejlődésének ideális oldala. Történelmileg a társadalom által kifejlesztett tudatosság normái lelkileg táplálják az embert, hitük tárgyává válnak, az erkölcsi parancsolatok, az esztétikai érzések és eszmék forrása. Minden ember megteremti önmagát, és ugyanakkor korának gyermeke, népe.