Mi az ón
- Tehát, Bill. Minden bonyolult, gondolkodunk.
- Megérted, mennyire komoly? Ez örökké, hogyan viccezhetsz ezzel?
- Tehát nem viccelek, gondolkodom, és tényleg, hasznos. Nem tudtad erről itt?
- Oké, várj itt egy jókertől, hogyan dönthetsz, tudassa velünk.
- Le kell lennie, és egy pont - mondta a főnök, de hogyan, majd bizonytalanul, mintha a többieket kérdezné.
- Nem, jól hallottad, hogyan fordul meg? Mint koldulás - erősítette meg egy másik beszélő.
- Szedd le mindent, üzlet. Bár ...
- Nézd, mennyit költött a jótékonyságért, hány embert segített. Itt kell gondolkodnod.
- És honnan szerezte be ezt a pénzt? És? Segített nekem egy, elvitte másoktól.
- Ugh, te - mondta az egyik hangszóró, - kibaszott kapitalizmus.
- Michael! Hogy mondod, és milyen gesztus ez?
- Igen, az erők már nem, egy évre döntenünk. Évre egyet! Hol hallható. A legnagyobb szállítószalag van. És egy évre vagyunk. Bill, ezt már álmodtam.
- By the way, én is elkezdtem álom, - megerősítette egy újabb.
- Állj. Ilyen beszédekkel nem fogjuk megoldani a problémát.
- Mi van, ha megkérnénk Billot? Ha lelkiismeret van, akkor megkérdezik, ha nem a másik. És megtesszük az ellenkezőjét, nem?
- Jó ötlet, miért nem mondtál korábban valamit? - az ügyintéző fontos kérdést kért - döntés született, és folytatjuk.
Beal körül négy ember állt. Mindenki fehér volt öltözve. Mindenki ránézett, és várta a választ a kérdésre.
- Szóval, hol kérem, hogy küldje el?
- Igen, igen, fejezzük be hamarabb - mondta türelmetlenül az egyik fehér.
- Nos, bár nem világos, miért nem döntöttél, ez a kötelességed?
- Figyeljen ide, adjon gyors választ, de hogyan fog összeomlani! A fõnök fenyegetõen mondta.
- Úgy gondolom, úgy döntöttél, elhatároztad, és nem tudsz eldönteni - Bill óvatosan a fehérekre nézett.
Furcsaan egymásra néztek.
- Nos, vissza akarom venni.
- Nem mehetsz vissza, választhatod felfelé vagy lefelé - válaszolta a főnök.
- Azt mondtad, hol kérdezd, elküldhetik ott? Vagy megtévesztesz?
- Mi! Hogy merészelnek, megválasztottak, õrizzék ezt a kaput? És kétlem? Úgy döntött, le!
- Hát, kivel fogsz menni? Mondta az adidas rövid fickója. A fején egy magas fekete kalap volt.
- És hol jobb? Olyan vagyok, hogy nem jutottam el a csúcsra - kérdezte Bill reménykedve.
- Haha, hallottam, hallottam - mosolygott a fiú. Nézd, akkor a választás nem nagyszerű. Olaj, csúcsok, ha-ha, épté csúcsok. H-hmm, rövidebb, és végül nehéz.
- Che akarsz ón?
- Szeretném tudni, mi van.
- Hát, hallottad, minél messzebb van a fentiektől, annál rosszabb érzésed van. Írd be, ón, ez a legtávolabb tőle.
- És mi a fizikai kínzásról?
- Igen, nem tudjuk, senki nem megy, még a mi Urunk is, olyan sötétségről beszél, még akkor sem fog viselni.
- Nos, nem tetszik a csúcs, a pirosolaj is. Ami valójában itt volt, nem volt. A legnehezebb.
- Cyril, alszol? Ugyanaz a szolgáltatás öt perc alatt, az egész városvezetés már összegyűjtött.
- Hol vagyok? Cyril nem értette.
Még mindig jól emlékezett, a reménytelenség és a kihagyott esélyek furcsa érzései. De ahogy a homok eltűnik, ezek a gondolatok elhúzódtak. Cyril korrigálta a fejét a kakukkát, és elment a szolgálatba, mert nem számított fontos emberek kényszerítésére.