Egy magányos farkas, egy portál - olvasható történetek az új szerzőktől kezdve!
A vihar hóvihar vadul nyög,
Nois szúrt sebek,
A pofa, a dühös vigyor -
Egy magányos farkas sétált az erdőben.
A szél és a hó a mellkason,
Folytatta a hosszú utat,
A templomban gúnyolódott a gondolat:
"Gonosz áruló, a tegnapi kiskutya,
a nyáj lázadó lázadás,
Nem feleltek meg a várakozásoknak. "
Vér fedte a szürke oldalakat,
de a vezető nem szakadt meg.
A csomag morgott, úszni kellett,
a testet egy völgybe dobta, hogy meghaljon.
Ki vezette őket ezer harcra,
Bűnös, hajléktalan, hajléktalan csavargók?
Túlélni. Gyere. Védd meg a becsületed.
A fő törvény a bosszú.
A felső ösztön érzékeli a nyomokat -
az új nem volt tapasztalt útmutató.
Körmökön, hófúráson, réteken
Az orrát az ellenség büdösödik meg,
A látvány megragadta a törzseket a fákon
húsz farkas a szikla lábánál.
Nem az út visszaverődésére.
Szörnyen csillogó napsütésben, szemekben:
"Hé, a megkötött szarvasmarhák vezetője,
Gyerünk, egyedül vagyunk?
A tegnapi kirekesztettséggel elszomorított.
A csomag megdermedt. A vágyakozás üvöltés
elhomályosította a fagyott földet.
A szürke áruló ragaszkodott a sziklahoz,
a szív gyáva mellkasán lüktetett:
"Az egykori vezető! Kegyelem! Kegyelem!
A kisállatok az erő hiányából csiklandoztak,
Egy labdába szorította magát, és félelemtől csiklandozott.
A kéreg erős csövei alatt csattant.
Az utolsó áruló sújtotta az órát.
Villám a nyakán,
a száraz vertebrál egyik ágát rágta össze.
Vér - a vér - ez egy farkas törvény.
Egy megfulladt vesztesben nyögve ...
Hideg az erdőben hanyag és gonosz.
A vezető csomagja. Egy magányos hős.
a multa sapientia multa sit indignatio