Boris Shergin
Vanka az édesanyjával élt. Az élet az utolsó volt. Sem küld, sem okutatstsa és semmit sem a szájába. Vanka azonban minden hónapban nyugdíjra ment a városba. Összesen egy fillért kaptam. Ezen a pénzen is látszik - látja - az ember megnyomja a kutyát:
"Muzhik, meggyaláztad a shchankát?"
- És mi a te dolgod? Meg fogom ölni a borjúszeleteket.
- Adj nekem egy kutyát.
Egy penny kedvező áron. Haza hozott:
- Anya, megvettem a stevenseket.
- Mi van, te bolondság. Éltek, hogy lássák a dobozt, és ő vásárol egy kutyát!
Egy hónappal később Vanka kapott két fillérekért. Haza megy, de az ember megnyomja a macskát.
- Muzhichok, újra zsarnokolja az állatot?
- És valami ilyesmi? Meg foglak ölni és elviszlek az étterembe.
Két kopeckel kereskedtek. Hazajöttem:
- Anya, vettem egy coteyt.
Anyám megesküdött, egészen estig morogott.
Ismét eljön az ideje fizetni. Egy filléres emelést adtak ki.
Ő megy, de a paraszt nyomta a kígyót.
- Muzhichok, mindannyian állatokkal állatok?
- Itt egy kígyó, amit nyomunk. Megveszem?
Egy paraszt egy kígyót adott a három kopecks számára. Még papíron is be van csomagolva. A kígyót emberi hangon vették fel:
"Vanya, nem fecsegett, te vásároltál." Nem csak egy kígyó, hanem egy Scarapee kígyója.
Vanka üdvözölte. Otthon jön:
- Anya, vettem egy kígyót.
Az esztergomi nyelv megrémült. Az asztalon futott. Csak a kezek rázkódnak. És a kígyó árnyékolt a tűzhely alatt, és azt mondja:
"Vanya, kiviszem belőle, a szobák szépek, a lakás nincs befejezve."
Így kezdtek élni. A kutya fehér és a macska kén, Vanka anyjával és a Scarapa kígyóval.
A Scarape anyja nem szerelmes. By ebédidőben, nem kéri, nem velichat patroním a név nem sprashivat, és ül a tornácon egy kígyó, kacsa méh Vankina farkát kazhny eljön az ideje. Scarape nem akar itt élni:
- Vanya, az anyukád tényleg megsért engem. Vigyen az apámhoz!
Kígyó az úton - és Vanka neki. Egy kígyó az erdőben - és Vanka az erdőbe. Az éjszaka megfordult. A sötét dzsungelben egy kapuval rendelkező város fala magas az Ima előtt. A kígyó azt mondja:
- Vanya, egy kígyó király lánya vagyok. Vedd el a csapatot, menj a palotába.
A tornácra felszállt, a becsületet őrzi, és Scarape bünteti:
- Vanya, az apám pénzt fog adni, hogy felhalmozódjon. Kérje meg a gyűrűt - arany, varázslatos.
Snake apja nem tudja, hogyan kell bevinni Vanka-t.
"Jelenleg - mondja -, akkor, fiatalember, feleségül kell vennie a lányomat, csak egy úriember van, aki összeesküvéses." És adunk pénzt.
Ivanko nem vesz semmit. Egy gyűrű varázslatos. A gyűrű ki volt adva, és elmondta, hogyan kell kezelni.
Vanka hazajött. Éjjel megváltoztattam a gyűrűt az ujjamról az ujjára. Három fiatal férfi ugrott ki:
- Új mester, Nat?
- Anbar liszt, nap, cukor, töltse meg, olaj-igen ...
Reggel az anya rágja össze a vizet és szar, és a fiú azt mondja:
- Anya, a kályha nincs elárasztva? Miért nem a pellet? Az éjszakaig várni fogok a pite-re?
- Pirogo-s? Igen, nem volt egy év liszt. Ébredjen!
- anyu, tedd szemed a szemedre, és menj az anbarba!
Az angyalos ajtó méhengelye felhúzódott, és így belevágott egy lisztbe, és öntötte.
Sütemények, evett, a város eladta a lisztet, Vanka vásárolt pinzhak a Corman és anyja divatos ruhát egy vonat, egy kalap virággal és toll és napernyő.
Ah, eljöttek: kutya és kutya a macskához, amit Mashka koktélokkal etetett.
Ismét Vanka mondja:
- Te, Mamma, dumash, otthon ülök és felszállítom a sarkokat. Menj, adj nekem a lányt.
- Állítsa le a dobótörőket. Ki fogják adni a kunyhót a királyi palotából?
"Menj, meccs, ne beszélj messze".
Nos, Vankina anyja egy divatos ruhában csodálkozott, széles kalapot tett egy kalapra, és a folyón át a palotába vándorolt. Belépett az osztályba, minden virág kalapokkal rázkódott. A cár és a cár teát isznak. Itt és a lánya - a menyasszony kapja magát trahmalit igen vas. A svya a kastély közepé lett az anya alatt:
- Hello, a tiéd nagyszerű, Mr. Anperator. Van terméked, van egy kereskedőnk. Nem adod a lányodat a fiunknak a házasságban?
- És ki a vőlegényed? Milyen születés, milyen városok és milyen apa a fiú?
- A kremeniakhoz, a maga városához, az atya Jegorovich szerint.
A királynő az ölében még teát is ledobott:
A méh boldogtalanul hazatért: a macskát és a macskát az utcára dobta. A szidalom fia:
"Meghallgatta a bolondot, bolond lett." Elkaptam a tétet ...
- Na! Nem ért egyet?
- Örülünk ... Csak egy kis feladatot kértünk. Hadd mondják, hogy a királyi palotától a vőlegény tornácáig a híd kristály lesz, majd Zanichov élete meg fog nézni.
- Mama, ez nem szolgálat, hanem szolgáltatás. A szolgáltatás mindent elöl.
Éjjel Ivanco megváltoztatta a gyűrűt az ujjától az ujjára. Három fiatal férfi ugrott ki:
- Mi van, új mester, nat ?!
- Nate, a kunyhó, mint a királyi kamrák. A tornácról a királyi palotába a híd kristályos, és a hídon a kocsi önállóan sétál.
Ekkor, éjféltől a folyóig, a kopogás ment, munka, építés. A cár és a királynő félig aludt hallgatni, káromkodva:
- Hahler folytatta volna a munkájukat ... A subbotnik, aztán vasárnap, majd az éjszakai munka ...
A család Vanka kiürült este aludni a kunyhó: a nővér a tűzhelyen, a kutya alatt a kályha, Vanka a padon, macska Sheshko. És reggel átszakadtak ... On! ez történt. Az aranyozott ágyon feküdtek, egy macska és egy kutya szimatolták az új kellemetlenségeket. Vanka és az édesanyja szintén megnézték a palotájukat. Bárhol volt gabona, függöny, bolt bútor, üvegfal. Nap, és a Lanpe ég ... Csak gazdag! A tornácon sétált, még a szemek zashshrili. A tornáktól a királyi palotáig egy kristályhíd, mint egy gyűrű, ragyog. A hídon a gép magához tér.
- Hát, anya - mondja Vanka -, dobja be magának egy vödröt, és menjen, és idézi a díva dívait. És én, mint zhaneh, a gépeken lendülnek.
Anya kihúzta sarafanishko, hölgy emberek, tollat lazítani, kinyitotta az esernyő, rálépett a hídra, ő sozadi elhaladó szél fújt - ez így négykézláb a királyi tornácra, és elköltözött. A király és a királynő igyál teát. Mama gyorsan jön, vidáman néz ki:
- Helló. Tea és cukor! Tegnap volt egy meccs. Te kérdezted a rejtélyt: főzzük fel. Kacsa, kérlek fogadd el a munkát.
Király az ablakhoz, a szeme nem hisz:
- A híd. Szárítsd meg kedvesem, híd.
A szoba körül jártam:
"Carona Bíróság!" Fogja a bíróságot! Megyek postshpayu, talán az optikai zoom saját.
Kijöttem az utcára. A híd megbotlik a kezét, a korlát megrázza ... És akkor van egy új csoda. A hídon a kocsi szárazföldön fut, a füst megy, és zenét játszik. A kabinból Vanka egy orrával esett az előadóhoz:
- A tiéd magas, engedje meg magának és a házastársának, hogy kérje meg, hogy sétáljon az írógépen. Nyissa ki a mozgást, szóval ...
A cár nem ismert, hogy mit tegyen:
- Huh! Nem lennék semmi, de hogyan?
A királynő a lábát a kezébe intette:
- Nem megyek! Emotion eka! Ráncolva a folyón, DAK STO jó!
Itt a teljes lakosztály görbe volt:
- A nagyságod, lovagolunk, egy példát mutatni. És akkor Európa előtt lesz kanfuz!
Örülök, hogy a csirke nem megy, de húzza a szárnyakat. A cár és a királyné a kajakba került. A sarkon a gyeplő. A gép füttyentett, a csengő csengett, a zene elkezdett játszani, aztán megkezdte a tekergetést.
A cárna és a cariina ugyanabban a pillanatban szúrtak be - szaggatnak. Mely gőzhajók a híd alatt haladtak az emberekkel, mindegyik már megvolt. Shashas, a híd közepe egy leállítás. A svédasztalos italok hidegek. A cár és a királyné kivették a kabinból, a szolgák integetettek, akcióba kerültek. Vanka a tálcával meghajolt. Ők, nyaralók, ne szedj valamit:
- Ó, tinnitus ... Ó, megcsúszott ... Wow, rastreslo, szeszélyes ... Fiatal ember, mindannyian egyetértünk! Vigyék a lányt. Vigyél vissza. Hazafelé forduljon.
A középső esküvő jó. A kályhákból készült kekszek kifolyik, a hordóból származó borok öntik. Húsz tábornok az esküvőnél, borral leégett. Három szenotort öltek meg harcokban. Mindent elárult az újságokban. Fiatalok Vanka házába mentek. De csak Vanka hercegnőnek nem kellett. Kész volt külföldre menni. Most Vanka-ba érkezett:
- A házastárs udvarias, nos, honnan szerezted ezt a fajta vagyont? Szép, mesélj!
Mondj, és ne mondj többet. Vanka nem ellenezte ezt a fajta simogatást, ő vette és rasskazal. Amint elaludt, horkolt, a hercegnő a gyűrűt az ujjából húzta, és ujjaitól az ujjáig megváltoztatta. Három fiatal férfi ugrott ki:
- Ez egy új hoseak, nate.
- Vidd el ezeket a kúriákat, és egy híddal, és tedd be Párizsba, ahol kedves életem.
Odnochasno a legaljasabb nő a ház, és egy kristály híd Párizsban állította, és Vanka anya, egy kutya, de egy macska ugyanolyan kunyhóban meg. Csak Ivanko és Jonath volt, csak Yegorovics és Zhonoi öntöttek! Mind a négy ül és sír.
A király pedig vacsora után gyűlt össze, hogy menjen a fiatalokhoz, de nincs híd, és nincs ház. Koneshno, sértették, és Vanka-t a sötétben egy kazamatákba helyezték. Anya, igen, egy macska és egy kutyus kutya futott Krisztushoz. Egy ablak alatt könyörög, egy másik alatt eszik. Tehát a macska élt és intett, ez a macska Mashka és azt mondja a kutyának:
- Így van, Belaya, nem él örömmel. Miért harcolunk? Fussunk Párizsba, hogy ... és kapjon egy gyűrűt Vankinóból.
Fehér kutya igen cat kén darab nasushit és az út át a folyón, és sietve erdők temnyma ment chistyma területeken, felmászott a hegyek vysokima.
Mondja meg hamarosan, de menj sokáig. Itt van Párizs városa. Vankin háza nem sokáig tartott. Ez a város közepén és a kristályhíd, mint egy körgyűrű. A kapunál lévő kutya összeomlott, és a macskát a hálóba szegezte. Végtére is, az eszköz ismerős.
Vankina a fiatalember az ágyán fekvő prahytemmel fekszik, és varázslatosan gyűrűt tart az ajkában. A macska elkapta az egeret, és a hercegnőt fütyörte az ajkára. A hercegnő köpött, a gyűrű leesett. A macska megragadta a gyűrűt és az ablakot, és a tetők fölött, a kerítéseken kívül a városból! Fuss a kutya otthonában, távol. Ne aludj, ne egyen, siess. A hegyek magasan emelkedtek, a tiszta mezők futottak, miután a gyakori törmelék elindult. A folyó előtt a folyó gyors, a város a folyón túl van. A hajók nem működtek - hogyan juthatunk el? A kutya nem tartja sokáig:
- Figyelj, Makha, jól úszok, te hátul vagy hátul egy gyűrű a hátamon, élni fogok a másik oldalon.
- Ha nem vagy kutya, akkor a kacsa miniszter lenne. Az elme, amit ostatesvenvennoy.
- Oké, vigye a gyűrűt a szájába, és csendben maradjon. Hát menjünk!
Úsznak. A kutya kezei, a lábcsapás, a farok uralkodik, a macska a tenyerében ül, a fogaiban egy gyűrű van rögzítve. Itt van a folyó közepén. A kutya puffs:
- Ne beszélj, Maha, ne beszélj, ne fújd meg a gyűrűket!
A macska nem válaszol, szájam esik ... A part nem messze van. Kutya Sing:
- Végül is, ha egy szót mondasz, minden eltűnt. Ne dobja le a gyűrűt!
A macska és a bikanula:
Gyűrű a vízben és gurított ...
Így hát felszálltak a tengerparton, ordítottak, káromkodtak. A kutya zajot kelt:
- Te egy nyelvhez kötött ember vagy! Cat te! Maga rohadt ostoba!
A macska nem tartozik hátra:
- Az utolsó dolog egy kutya! Egy kutya és egy piszkolás rohadt ... Ha nem a beszélgetésekhez, akkor sem lenne szándékom, hogy száz rublit vásároljak!
És a parasztok oldalára csak halásztak hálóval. Elkezdték önteni és sózni, és azt mondják:
"Ahol a macska és a kutya valóban éhesek." Adok nekik egy rák halat.
Egy macska egy kutyával, hal belsővel kezdett csengeni és megtalálta ...
Kacsa, Andely! Az örömért keveset nem öltek meg. Vizhzhat, lovagolnak a part mentén. Miután örültek, a városba verték őket.
Kutya otthon, és a macska a börtönbe.
A börtönben a láthatáron látható látvány megy hvos fel! Kurniauknula igen, igen a fogak gyűrűje. Vanka az ablakból és látta. Elkezdett megtalálni:
Mashka átszúrta a csövet Vankin kazamatájába, tapsolta a vállát, és átadta. Már szegény Vanka dühös volt. Mint andella, a macska vette. Ezután a gyűrű az ujjtól az ujjáig változott. Három fiatal férfi ugrott ki:
- Mi van, új mester, nat ?!
- Tegye a házam üvegét és a kristályhídot a régi helyre. És a szekrényben felmásztam a szobámba.
Tehát minden is lett. A ház üvegből készült, a kristályhíd pedig podnelo volt, és Oroszországba ömlött. Az a hercegnő és a barátja valamikor nekudatno esett ki, és a mocsárba süllyedt.
Vanka és az édesanyja, a kutya és a macska, a szürke, vidáman kezdtek boldogulni a házukban. És a kristályhíd elfordult a királyi tornácról, és átment a faluba. Vanka falujától és magához vitte egy Zhon-t, jó deushkát.