Az angol tartomány tágas tetője
Az angol tartomány tágas tetője
A ponyvás tetők (szamár) nem ritkák az angol magánszektorban, és az évek során egyre népszerűbbek. Az ökológiailag tiszta nádtető előállításához víztápot használnak, valamint a hosszú szárú búza szalmáját.
A nádtetős hagyományok az évszázadok mélyére nyúlnak vissza. A régi időkben a nádtetős tetők voltak a leggyakoribbak Angliában. Még a híres londoni színházi "Globe" is, ahol a 17. században Shakespeare műveinek előadásai voltak, szalmával borították.
Idővel, amikor csempék és más tetőfedő anyagok jelentek meg, a nádtetős tetőket a szegénység jeleinek tartották, és használatuk kezdetét jelentette, különösen a városokban.
A mi korunkban, összhangban az elvvel "minden új egy jól elfelejtett öreg", ismét a divat a nádtetős. És a régi idõk ellenére most ez nem a szegénység jele, hanem az ellenkezõje, hiszen a nádtetõ nagyon drága öröm.
A jó minőségű szalmából készült tető, amelyet szakképzett szakember készít, 45-50 évig tarthat.
Hagyományosan új rétegszálat helyeznek a régire, ezáltal régi épületek vastag rétegeinek felhalmozódását eredményezik. Anglia több mint 250 tetője rendelkezik az 500 évvel ezelőtti alsóbb rétegszálakkal. Ez lehetőséget ad arra, hogy megtudja, milyen anyagokat használt a középkorban.
