Alexander Sedov - humán szövettan előadások összefoglalása az egyetemek számára - 45

Az Alveola az acinus szerkezeti és funkcionális egysége. Meg van egy nyílt kilátás nyílik a buborék, a belső bélelt egy egyrétegű laphám. Száma alveolusok mintegy 300 millió és a felülete kb 80 nm. m. Alveolusok szomszédosak egymással, közöttük a interalveoláris falak, amelyek magukban foglalják egy vékony réteg laza rostos kötőszövet gemokapillyarami, rugalmas, hálószerű és a kollagén rostok. Az alveolusok között vannak olyan pórusok, amelyek összekötik őket. Ezek a pórusok lehetővé teszik a levegő, hogy behatoljanak a alveolusok az egyik a másikra, valamint biztosítani a gázcsere a alveolusokba saját légúti amely zárt eredményeként a kóros folyamatot.

Az alveolusok hámjai 3 féle alveolocitákból állnak:

· Alveolocytes I típusú vagy légzőszervi alveolocytes rajtuk keresztül hajtjuk gázcsere, és részt vesznek a kialakulása a levegő-vér gáton, amely a következő szerkezettel - endothelium gemokapillyara, alapmembrán folytonos típusú endothelium, alapmembrán az alveoláris epithelium (két bazális membrán szorosan egymással szomszédosak barát, és úgy érzik, mint egy); I. típusú alveolocita; felületaktív réteg bélés az alveoláris felszíni epithelium;

· II típusú alveolocyták vagy nagy szekretoros alveolociták, ezek a sejtek egy felületaktív anyagot, a glikolipid-fehérje jellegű anyagot termelnek. A felületaktív anyag két részből áll (fázisok) - az alsó (hipofázis). A hipofázis az alveolusok hámhártyájának felületén rendezkedik el, a rácsszerkezetet, a felületet (apophase) alkotó tubulusok alkotják. Az apophase egy foszfolipid egyrétegű fóliát képez, amely a molekulák hidrofób részeit az alveolusok ürege felé orientálja.

A felületaktív anyag számos funkciót hajt végre:

· Csökkenti az alveolusok felületi feszültségét és megakadályozza azok összeomlását;

· Megakadályozza a folyadék izzadását az edényektől az alveolusok üregébe és a tüdőödéma kialakulásához;

· Baktericid tulajdonságokkal rendelkezik, mivel szekréciós antitesteket és lizozimot tartalmaz;

· Részt vesz az immunkompetens sejtek és az alveoláris makrofágok funkcióinak szabályozásában.

A felületaktív anyagot folyamatosan kicserélik. A tüdőben van egy úgynevezett felületaktív-antiszérfaktív rendszer. A II típusú alveolocita felületaktív anyag kiválasztódik. És megsemmisítik a régi felületaktív anyagot a megfelelő enzimek, a Clara szekréciós sejtek és a hörgők, a II. Típusú alveolociták és az alveoláris makrofágok szekréciójával.

· III. Típusú alveolocyták vagy alveoláris makrofágok, amelyek más sejtekhez tapadnak. A vér monocitáiból származnak. Az alveoláris makrofágok szerepe az immunválaszban és a felületaktív-antiszérfaktív rendszerben (felületaktív anyag hasítása).

Kint, a tüdőt egy mellhártya borítja, amely egy mesotheliumból és egy laza rostos, nem formált kötőszövetből áll.

7. A tüdő vérellátása a vérerek 2 rendszerein folytatódik:

· A tüdő artériája a vénás vért hozza a tüdőbe. Az ágak kapillárisokba vannak osztva, amelyek körülvesznek az alveolákat és részt vesznek a gázcserében. A kapillárisokat oxigénnel dúsított artériás vért hordozó pulmonális vénák rendszerében gyűjtik össze;

· A bronchiális artériák elmozdulnak az aortától és hordozzák a tüdõ trofikat. A fióktelepek a hörgőfák folyását végzik az alveoláris tanfolyamokig. Itt, az arterioláktól az alveolusokig, azok a hajszálerek, amelyek egymás mellé esik. Az alveolusok csúcsán a kapillárisok a vénákba jutnak. A két artéria rendszere között vannak anastomózisok.

Előadás 17. Az endokrin rendszer

1. Az endokrin rendszer szerkezete