A szlávofilok és a nyugatiasok a múltban és Herzen - stadopedia gondolatai
Előadásoktól: "Mi" és "Nem a miénk". Mi nyugatiak vagyunk. Mind a ketten, mind a mások a radikalizmus fokától 2 táborra oszthatók. Radikális westernizátorok - Belinsky, Herzen és Ogaryov. A liberálisok. A szlavofilok igyekeznek Oroszországot egy különleges útra terelni: biztosan nem a Nyugat, de nem az ázsiai. Brothers Kireevskie, Aksakov, Khomyakov. A szlávfiliák számára nem a modern Oroszország szent, hanem egy bizonyos utópikus Szent Oroszország.
Szláv hívások - "barátaink ellenségek", vagy inkább "ellenségeink barátok". Személyükben G. és Co. egy új olajat látott, kiengesztette a királyt, egy új láncolat a gondolatra. Azzal vádolja őket, hogy ikonográfiai eszményeik és a füstölő füstje mögött az orosz élet alapját nem lehetett látni.
G. értelmezi a szlavism történetét: az I. szakállam első szakállú borotvájának ideje óta létezett; Menshikov; gyűlölet a németektől Biron alatt; Pugachev; Elizabeth. Minden szűkítő szlávok. Az 1812-es háború. - a patriotizmus felemelkedése (a hatalmi ösztön ösztönzése minden hatalmas népben, ha fájnak), a győzelem érzése. Aztán a patriotizmus halt meg, és degenerált az "északi méh" és a vulgáris Goloskin patriotizmus lenyűgöző hízelgésébe. Nicholas szerint a patriotizmus valamiféle ostorba, egy Szentpéterváron élő személyré változott, ahol egy nemzeti himnuszt találtak Bachnak.
Plemich. Har-r szlávok különösen a kritika miatt fejlődtek ki. Belinsky cikkei.
Korábban - Chaadaev levele. Megrázta az összes gondolkodást Oroszországban. Keserűen és szomorúan a gonosz sértődött / vagy valami ilyesmi (c) / mindent kedvel nekik, kezdve a moszkvai idővel. Ch. És a szlávok egyaránt álltak az orosz élet szfinxje előtt, és megkérdezték "hol van a kiút?". "Nem létezik" - mondta Ch. - A néphez való visszatérés után - mondta. Ch. Villog a magánszemélyek megmentésének lehetősége, míg a szövegben - az emberek megmentéséről az emberek halálával (yy).
Nem fog menekülni kívülről, a rituálé. A faceted board és a bizánci templom semmit sem ad a szláv világnak. Visszatérés a faluba, artelhez, világi gyülekezéshez, valójában - egy másik kérdés.
Oroszországnak soha nem volt különleges útja, és nem is tudott volna. Az alapítványok aligha alakulhattak ki Európa befolyása nélkül. A fejedelemség megteremtéséhez Oroszországnak szüksége volt arra, hogy a varangiaiak államká váljanak - a mongolok, hogy birodalom-európaiakká váljanak.
Az egyetlen dolog, amit biztosan tudunk: az ésszerű és szabad fejlődés az orosz élet Sov. a nyugati szocializmus törekvésével.
Novgorodból (1842) érkezve G. mindkét táborban megtalálta a gáton. Ez a háború nagyon sok litát vett. belül Moszkvában. Általában ebben az időben világít. kérdések, a politikai lehetetlensége miatt az élet kérdéseivé váltak.
Granovszkij személyében a moszkvai társadalom üdvözölte a szabadsággal szakadt Nyugat gondolatát, az intellektuális függetlenség eszméjét és a küzdelmet. A szlávofilek személyében tiltakozott az emberek felháborodott érzéseivel szemben a szentpétervári biron arroganciája ellen. kormányok.
Az ilyen gondolatok reményei, a tudomány gengszterei, a szürkülés és az örökkévalóan fiatal meggyőződésű fanatikusok nincsenek sehol.
Alexey Khomyakov Ilya Murom volt a szlavism. Veszélyes ellenfél, jól ismerte hatalmát és játszotta, szörnyű erudizmust és dialektikát kapott. Filozófiai vitái az volt, hogy elutasította az igazság elérésének lehetőségét; az oka egy formális képességet adott az embriók kifejlesztésére.
Constantine Aksakov nem nevetett, mint Khomyakov, és nem foglalkozott a gyász bizonytalanságával, mint a Kireyevszkij. Akaratot keltettem. Hitetben - egy fanatikus hit, intoleráns, egyoldalú, amely megelőzi az ünneplést. Az ő hiteire a négyzetre megy, menjen a blokkba. Egész életében feltétlen tiltakozás volt Péter Oroszország ellen. Hirdette a falusi közösséget, a világot és a művészetet.
A Slavophils folyóirat Moskvityanin. 2 alkalommal lezuhant és eltört. Eltűnt.
Kireyevszkij, Khomjakov és Aksakov végezték munkájukat: az orosz gondolkodás áttörése velük kezdődött.
Led nyugatiak állt Granovsky: a nagy szerelem ereje volt benne, tehetséges volt figyelemre méltó tapintattal a szív, csillapítja a hangulat a nehéz időkben, amikor mindenhol csak hitványság, világít-ra felfüggesztették. De Granovszkij nem harcos volt, mint Belinsky, és nem dialektikus, mint Bakunin. Egyszerűen folyamatosan tiltakozott a jelenlegi rend ellen Oroszországban.
Stankevics megosztottságát megosztották: az Aksakovok, Samarin csatlakozott a szlavófiákhoz, Belinsky, Bakunin - a nyugatiakhoz.
A tehetséges, fejlett, multilaterális és tiszta emberek olyan köre, akit máshol soha nem találkoztak. És sokat utazott és volt.
Nyugati ember kész, zárt személyisége, elsősorban a sajátosságával meglepő, majd meglepő az egyoldalúsággal. A mi lazaságunk, az erkölcsi sápadtság hiánya. A fejlett személyiségek ritkán találhatók meg országunkban, de folyékonyak, fejletlenek. Nyugaton ez nem így van. Az emberekkel a legszimpatikusabbak itt az őrült ellentmondások.
Egyéb: Botkin elhagyta a Maroseyka-t, megtanult tisztelni a párizsi kulináris művészetet. Redkin Spanyolországban. Korsh és Kryukov buja, éles humorral rendelkezik, és Galakhov Franciaországban halt meg.
A végén. pis, brazas! És mindketten szerették Oroszország, csak különböző módokon (szlavofilok - mind elnyomott anya nyugatiak - mint egy anya, ami tanultak már felnőttek francia kézen nevelőnő.). Az idő és a tapasztalat azonban nem hozta közelebb egymáshoz, mindazonáltal mindketten közelebb állnak a valóságos nézethez, mint amikor az agyat a magazinokban taposta. Tisztelettel az eltávozott, a jövőbe vetett hitre. Zokogni.