Rudolph baldin - mikhail lomonosov - 21. oldal
Sajnos, a tehetséges költő Sumarokov nem volt a nemesség, hogy felismerje Lomonosov nagyszerűségét, legalábbis gondolkodóként, tudósként. Végtére is, ha egy feudális társadalomban egy paraszti fiú, aki az osztályharcokon átszakadt, akadémikus lett, akkor egy dologért tiszteletre méltó.
A klasszicista stílusban játszott Lomonosov versek dicsérik az orosz birodalmat és uralmát. De nem csak az állam nagyságát, hanem az orosz nyelv lelkét is csodálta. Bármelyik Mikhail Vasiljevics vívmánya a versengés és a nyelvészet elméletében, ő rendelkezik valódi eredményekkel ezeken a területeken.
Először megállapította, hogy a kiváló minőség az orosz nyelvet. „Hihetetlenül ezek a dolgok tűnnek a külföldi és néhány természetes oroszok, akik több idegen nyelvre, mint írásaiban tettek” - írta az előszót „orosz nyelvtan” (1755). Majd így folytatta: „Carl ötödik római császár, szokta mondani, hogy ishpanskim nyelv Istennel, francia barátaival, a német és az ellenség, az olasz és a nők beszélnek is, de ha lett volna az orosz nyelv volt ügyes, akkor biztosan van hozzá, hogy. mindannyian onymi beszélnek rendesen. a találná meg a pompa ishpanskogo, az élénk a francia, a német erőd, az érzékenység az olasz, amellett, hogy a gazdag és hatalmas képeket rövidsége görög és latin. "
Milyen meggyőzően íródott nemcsak a jelentés, hanem a hangzás is!
Még helyileg Manapság University nyilatkozatot, mint a távoli korszak, annak a ténynek köszönhető, hogy a mi anyanyelvi szenved egyszerűsítés nyomor, szennyeződés, idegen szavak, indulatszavak környezetszennyezés és büntetőjogi szleng, a változás intonáció. Amikor a külföldi dalok és opera énekelt hazai előadók az eredeti nyelv nem jelzi a magas kultúra, mint néhány ember úgy gondolja, a megaláztatás az anyanyelv és a tisztelet hiánya a hallgató számára.
Mely több nyelven, Lomonoszov minden oka megvolt, hogy azt mondja: „Az erős ékesszólás Tsitseronovo, nagy Virgil fontosságát, Ovidius kellemes vitiystvo nem veszítik el méltóságát az orosz nyelv finomabb filozófiai képzelet és az érvelés változatos természeti funkciók és változások, ez történik ebben a látható szerkezet a világon, és. emberi fellebbezések van még tisztességes dolog, és kifejező beszéd., és ha ez nem tudja leírni pontosan, nem a mi nyelvünk, de elégedetlen a művészet tulajdonítani dolzhens vuem”.
Oda a dicséretre
A kórus ünnepélyes költeményei az ókori Görögországban több mint két és fél évszázaddal ezelőtt készültek. Gyakran megrendeléssel és díjjal írtak, jelentős eseményt vagy kiemelkedő személyiséget énekeltek. Az odében gyakoriak az istenekre és hősökre való utalások.
Oroszországban az első író ódákat Simeon volt Polocki, Fehéroroszország, világ-Sitnyanovich Piotrovsky (1629-1680). Az orosz-svéd háború cár Alekszej Mihajlovics megérkezett Polotszkban, és egy szerzetes a kolostor Vízkereszt plébánia tanító Simeon olvasni saját verseit. Később, a költő volt esélye, hogy járjon el a Kreml a király előtt, és amikor ez lett a lengyel Polotsk, Simeon költözött Oroszországban.
Fyodor herceg és Sophia hercegnő oktatására és oktatására bízott. Alekszej Mikhailovics tiszteletére tett ígérete nagy siker volt. Dicsérte a cárst, mint az ortodox belorusz nép felszabadítója, először a heraldika nézőpontjából, amely sasnak nevezi. Simeon a versben "Oroszország sasája" a királyt a naphoz hasonlította (mielőtt azt hitték, hogy a nagy lámpatest csak Istenhez hasonlítható).
Ő volt a szláv-görög-latin akadémia létrehozásának kezdeményezője - az első felsőoktatási intézmény a moszkvai királyságban, amely nagy tudósunk és költőnket táplálta.
Rímes versekkel Simeon Polotsky lefordította a zsoltárost. E könyv szerint fiatal Mikhail Lomonosszov javult az olvasásban, tanultam írni költészeteket. A "Psalter rifmotvornaya" sok éven át szolgálta a gyermekek olvasására és írására szolgáló eszközt.
„Költői munkák Sitianovicha Symeon - feltételezett történész NI Kostomarov - írta szótagos rímes vers, és szűkölködnek költői méltóságát.” Azonban egyszerre erős benyomást tettek az olvasókra és a hallgatókra. Után Szilveszter Medvegyev és Karion Istomin ünnepélyes ünnepségét kezdte.
Lomonosov ifjúságában Vaszilij Kirillovics Tredakovszkij volt az odének leghíresebb alkotója. Az ókoriakhoz hasonlóan, a szónoklatok mellett, moralisztikus odétakat is komponált. Például: "A falu életének dicsérő szobája", amely időnkben részben tematikusnak és részben komikusnak hangzik:
Boldog! Egy olyan világban, ahol nincsenek hiúságok,
Mint az aranykor, és ellenségek nélkül;
Egy eke,
És ugyanolyan adósság nélkül ...
és így tovább.
Egy ilyen ode választott Mihail Lomonoszov élete első nagy munkák, rendezte a szentpétervári Tudományos Akadémia egy jelentés arról, hogy folyamatban van a poétikája „Óda, tagjai Mr. François de Salignac de la Motta Fenelon érsek Cambrai Duke, megszentelt herceg a Római Birodalom.”
A verset egy négylábú choreuse fordítja le: 14 stádium 10 sorból. Nyilvánvalóan Lomonosov utánozta: "Ode ünnepélyes a Gdanski város átadásáról, 1731" Trediakovszkijról, amely a következőképpen kezdődött:
Milyen furcsa pianizmus
Énekelni, a hangom felerősödik!
Te, parnassziai dekoráció,
A múzsák! a lélek nem látja ...
(A pianizmus részegség, mérgezés.) Lomonosov:
A hegyek csak merészek
Vigyázz a csillagokra,
A jég minden bizonnyal le van fedve,
Nerushim égbolt ...
Amikor ezt a verset olvastad, úgy tűnik, hogy Lomonosov nem fáradozott a szöveggel kapcsolatos munkára. És egy évvel később:
A hirtelen elme öröme lenyűgözött,
Magas hegyek hegyén vezet;
Ahol a szél az erdőben, hogy egy zajt elfelejtett;
Csend a mélyben a völgyben ...
Hegyi csúcsok
Az éjszakai sötétségben alszanak;
Csendes völgyek
Teljes friss pára;
Ne porjon az út,
Ne remegje a lapokat ...
Várjon egy kicsit,
Pihenni fogsz is.
Tehát az idő költészete hatással van a költészetre. Egy nyelv, de a különbség óriási. Lomonosszosz idején súlyos, hosszú távú versek, amelyek néha szándékosan súlyosak voltak, komoly okokat indokoltak. Később nyilvánvalóvá vált, hogy oroszul írhat egyszerűen, folyékonyan és egyenként bármilyen témában.
Lomonosov szerette az odét, dicsérve a természet nagyságát és nyugodt szépségét, ellentétben az emberek mohó, elbűvölő, hiú és kegyetlen világával.
Először Mihail Vasziljevics Lomonoszov ode dicséret - a Taking of Khotin - már említett. Energetikus, váratlan módon íródott. Ahogyan Jacob Staehelin, akadémikus elokventsii (ékesszólás, oratórium), általában írt ünnepélyes ode „Mi nagyon meglepődtünk ezen, még nem tapasztalt az orosz nyelv, a méret a versek ... minden olvasni, csodálva az új méretet.”
Oroszország, mivel boldog vagy
Az erős Annin Cover alatt!
Amit szépség lát
Ebben a diadalmas új!
Azonban a fő karakter (igen, nagybetűvel) volt a két nagy uralkodó Oroszország, széles körben húzzuk szét saját korlátait, és megnyissa konnektorba a Csendes-óceán, tenger és a Balti-tengeren - Ivan IV Rettenetes Nagy Péter. Ezek a felhők a villámló villámlás és a mennydörgés mennydörgése alatt vannak:
Hero mondta itt Hős:
"Nem hiába dolgoztam,
Az én és a tiéd nem hiába,
Hogy Ross féljen az egész világtól.
Ránk határoztuk meg határainkat
Északra, nyugatra és keletre,
Délen Anna győzedelmeskedik ...
A két nagy király és Anna Ioannovna állami cselekvéseinek összehasonlítása természetesen csak akkor megengedett, ha szükséges. Ezért az ünnepélyes odé "az alkalomra". Azonban a következő négy lelkiismeretes odéta jött ki, amit mondhatnánk, zavarban.
Furcsa, hogy Antonovics Ivánt a harmadiknak nevezték, míg az orosz történelemben a IV. Iván nagylány nagyapja Moskovszkij nagyherceg Ivan Vasziljevics volt. Nyilvánvalóan, amint Ivan Antonovicsot megdöntötték, és megtiltották, hogy megemlítsék, neki kellett neveznem egy ilyen furcsa címet. Bár ha az első orosz császár megfontolja Ivan a rettenetes, akkor a harmadik Ivan Antonovich lesz.
Egyéb fragmensei ódákat, mint egy paródia: „Föld, hagyja, hogy ugyanaz a virágok / Sdivitsya Flora önmagához; / b Pearl tisztább a levelek, / És az arany használt ár alatt ...” De van egy erős vonal, nem dicsérni:
Büszkeséggel, dühvel, ostobasággal átkozva
A szörnyeteg együtt nőtt:
A név nagy névt rejtett,
Vak tehetség megengedett!
Azt mondja magának, hogy dicsőséget szerezzen a kötelékben,
A trón a csillagok felett,
A meghaladja a magasabb felhatalmazást,
A gyomromban a fogaim azt mondják:
A gazemberek, akik nem dicsérik őt,
Elhamarkodik a sötétben.