Olvassa el a könyvet Valhalla-nak, a szibériai Anton online szerzõjének 1. oldalára
A VALGALLA MÓDJA. It! Vár! Halhatatlanság! Valhalla egy mennyei palota. A palotát, ahol a Vikingek csatában esnek el. Az isten-szerű lányok vezetik őket - Valkyrie. És ott a hősök megszerezik a halhatatlanságot ... Tehát a legenda szerint. A Christian Baptist nevű Valhalla pokol, ahol a lakoma emberi csontokat a tolvajok, gyilkosok és kínzók. A bátor harcos Agnar a földi paradicsomot keresi. Valhalla felé tart az ígért halhatatlanságért. De mi mindannyiunk számára? És mennyire igazak a legendák? „Út a Valhalla” - az arc dark fantasy és filozófiai példázat szorosan csavart a műfaj a „Road Trip”.
Menüpontot.
Két árnyék rohant hátra.
Minden gyorsan volt. Megfordult, és nyomja az első, hogy csatos a sisak, és alól a rácsot öltött csúf arcát, áramlott viszkózus áramlás. A kard egyik csapása - a térdén. És tovább - rúgni a mellkasban, sárga por. És a második - egy fogatlan, fekete ajkak - kéz mögött a nyaka, szorította akár ádámcsutkája összeroppant. Felemelte a föld felett, és a tompa, aki nem tudta, hegyező penge a gyomorban. Annyira áttört a gerince. De ő is nem tudott sikítani, vonagló és sziszegő valami, majd hörgött vér hólyagok.
A rablók. Egy keskeny úton, amely labirintusnak tűnik. Két kőkerület között. Az ilyen kereskedelem helye - jobb, ha nem gondolnánk.
- Ki jár a kolostorhoz? Agnar felpillantott, és a naptól szökött. A hegy lábánál, az árnyékban egy oszlopos kőépületet rejtettek a kíváncsiskodó szemek. - Csak az öregek és a jókívák a gyerekekkel. Ízletes falat az itt letelepedett rabble számára.
Mint minden más isten, ő, akit egy kolostorban imádtak, alig megvetette az arany díszeket és a kövér sertést.
Átkozott hely, gondolta Agnár, és megtörölte a kardját a nadrágszáján. Először egyik oldalról, majd a másikról - a barna csíkokat a világos, elhalványult bőrön hagyva. Átkozott ...
A városról azt állították, hogy ezeken a helyeken a gonosz telepedett le. A fenevad, amely az emberi hús gyengeségét táplálja. És most, amikor közeledtünk a kolostorhoz, egyre többet hittünk. A sűrített levegőben valami szomorú jelenlétet éreztem. A beteg.
Agnar visszatette a kardot a háta mögé, és körülnézett. A rablók nem robbantanak össze. És ezek ... megvizsgálta a holttesteket ... és nem a rablók egyáltalán. Igen, és felöltözve, mint a bohócok. Vemhes sisak, de csupasz sarkú. És a második, a nyakán - a nyaklánc a fogak. Megijesztették az embereket az őrült levegővel. A kalapácsok vendégművészek, akik soha nem hallottak arról, hogy mi történik itt. A vakmerő vakmerő vakmerő.
A többi banda itt sietett. Valami visszavonult az otthonaikból. Valami megrémítette őket.
Ezer aranyat azoknak, akik a vérfarkas fejét a kolostorba viszik. Két - ki hozza meg a teljes hasított testet. És három - ha a vadászat során senki sem hal meg. Az emberi élet különös mérete. Ezer arany. Hétvágás az emberi csontokon.
Köpni kezdett, és folytatta a halott embereket. Ha ők nem marcangolta ragadozók, akkor a hő megduzzadnak és feketére holnap reggelig, és lakik a szemét a kis paraziták. És a bűz itt más lesz.
Furcsa világ volt. Az aranypor a lábad alatt és a fejed fölött levő fehér-meleg égbolt. A kolostorban élõ isten szomszédsága, és az ördög megöli az embereket a környezõ erdõkben. Az egyensúly, amelyet meg kell törni.
Aztán az út leereszkedett, egy sziklás síksággá változott, amelyet a szél szág. Agnar leereszkedett a töredezett palatetőre, és megállt a törött kőben. Felemeltem a lábamat, és a távolságra nézett.
Nem számít, milyen gyorsan halad az ember, a memória mindig előtte jár. Ugyanabban a kőben, hat hónappal ezelőtt vérének vérzése, Beynir meghalt - egy barát, aki már nem lesz többé.
A harci szétválásuk ezután átment a Turkestan forró sztyeppein. Pozvyakivaya latami, csendes zászlóval leereszkedve. Az állatok vadászatából visszatérő zsoldosok. 200 aranyat kaptak, és felesleges kérdések nélkül kivágták az egész telepet - nők, öregek, gyerekek.
Az utazás második napján történt - Agnar egyszerűen nem látta a barátját a katonák között. Visszament az éjszakai szálláshoz, és megtalálta, hogy a kőre fekszik. Még életben van, véres szájjal lélegzik. Steppe-láz - de Beynir még mindig mondott valamit egy öregasszonynak, aki átkozta őt a mészárlás napján. Suttogta, hogy megígérte neki egy pszionikus halált, majd habos vérrel puffad. Dühös voltam, hogy mindannyian meghalnak ebben a kampányban. Hogy mindent átkozottak. Próféciája nem valósult meg - senki más nem halt meg. Az első kocsmában a véres aranyat olcsó kurvák és erős rum jellemezte. Úgy vélték, Valhalla mindannyiukat várt. Úgy vélték, hogy a csatában elpusztulnak. De Agnar eszébe jutott, milyen hideg volt a haldokló Benir keze. Mintha már ott lenne - a Dead Shores jeges pusztájában.
"Mint a memória - a halottak az emberek előtt vannak. Valahol vezetnek minket. Szóval itt kell lennem. Tehát ez az én útom "
Elhaladt az egész síkságon - egy hatalmas ember, hajával a szélben. A közepén a szürke pusztaság az ő két méter alak tűnt hihetetlenül kicsi és gyenge, törött nagyságát ezeken a helyeken. És mégis - bátor, nem hagyta el a választott utat.
Csak a kőpor, a repedések és a száraz hegyi fű által gerjesztett golyók. Badlands várja Isten irgalmát napról napra. A termékeny mag, amely a földre esik, és a hegyi eső.
Minden itt várta, amit Agnar soha nem találkozott egy életen át. Csoda.
A kolostor egy magaslaton állt, és egy keskeny ösvényen vezetett, a kövek között. Mindkét oldalról lehúzta, mint a víz, amely egy patak sziklájába esett, és elveszett az eljövendő erdőben. Ezen a pályán voltak az apácák, akik követték a bogyókat, apácákat, akiket a bokrok lábán lógtak. A gyomra nyílt állapotban volt, és a szemük kiszakadt. És a bokor leereszkedett a földre. Ezt mondták a városban. De higgyük a pletykákat, hogy az Agnarot nem használják.
Felmászott a kolostor felé, és látta, hogy már vártak rá. Két nő. A kislányok csak akkor engedtek ilyen embereket nézni. Értékelés, kihívással. Az egyik olyan, mint a másik árnyéka. És nincs több különbség. Csak a pólók színe - fehér és fekete.
Egy napon az egyik zsoldos azt mondta Agnárnak, hogy az éjszakát egy kolostorban töltötte. Biztosította, hogy az apácák nem viselnek kamizu-t. Büszkélkedett, hogy az éjszaka folyamán tízszer volt benne.
- Egy zsoldos északról - mondta a fehér asszony.
- Egy gyilkos a hó földjén ", visszhangzott a fekete nő.
- A nevem Agnar. Jöttem ...
- Hogy segítsen nekünk - szakította félbe az asszonyt.
- A vér elviteléhez és aranyozáshoz - tette hozzá a nő.
- Hogy megöli a fenevadat - állapította meg Agnar.
- Mi vagyunk a kolostor kisasszonyai, Afraa nővér ...
- És Haraa - folytatta a nő. - Ez egy kolostor. És itt nem számítanak az emberek.
- De mi, Agnar dicsőséges harcosunk várt rád.
- Meg kell osztanunk őket - gondolta. - Ha vízre kérek, fehér levelek, Afraa. Ha elmondom, hogyan öltem meg a rablókat, a fekete elhagyja, Haraa. És ha először egy dolgot mondok, aztán egy másikat, akkor mindkettővel beszélek ... "
- Hozhatod a vizet egy fáradt utazónak?
- Persze, Agnár, "egy fehér nő mosolygott. - Ma is forró.
- Köszönöm. Bólintott, és rövid pillantást vetett a második nőre.
Ott állt, összehajtva a karját. A kőszobor, amelyet Agnar a britek szentélyeiben látott az ellenséges földeken való felvonulások idején. Vékony csík az ajkakról, és egy pillantás a motorháztető alatt - a forró jég.
- Nem mond semmit. A fanatikus korszakok ... "- de a félelmek ellenére először beszélt vele.
- Tudni akarod, zsoldos, hány halott előtted?
Minden jog fenntartva, Booksonline.com.ua