Gondolkodik hangosan
A népszerű bölcsesség, annak elterjedése ellenére, nem mindig bölcs. Néha helyesebb lenne népi téves elképzeléseknek nevezni, és egy ilyen sors nem haladta meg a közmondást: "minden, ami a legjobb." Kiderül, mi a baj vele.
De tegyük fel, hogy helyes a közmondás. Mi következik az igazságából? Ha "minden a legjobb", akkor kapunk egy olyan láncot, ahol mindegyik következő esemény, lényegétől függetlenül, jobb, mint az előző. Nemcsak a jó / jó és a rossz fogalmainak, hanem ezeknek a fogalmaknak a határai is eltűnnek. Alig lehet rossznak nevezni, amelyből a legjobb követi közvetlenül. Tehát minden mindig jó. De ebben az esetben a jó gondolata nem merülhetett fel, mert a "jó" rendes valóság lenne, amely ellen a gonoszság hiánya miatt semmi sem tűnik ki. Azonban a jó és a gonosz fogalmai léteznek, így nem lehetnek "mind a jobbak", és nem fordítva.
Amikor egy személy alapvetően úgy véli, hogy "minden, ami történik, a jobb", akkor lehet egy másik probléma - a valóság nem megfelelő értékelése. Gyakran az eredeti célok helyettesítésével vagy a "később - ez utóbbival" (post hoc, ergo propter hoc) hibával jár. Különböző elemeket fogunk elemezni.
Kezdjük a célok helyettesítésével. Például egy személy szomjazik, hogy megnyeri a versenyt, az egyik helyet vesz, de az utolsó. Ami az eredeti célt illeti, az ilyen eredmény egy teljes vereség, egy hiba. És ilyen esetekben sajátos, hogy valami jót keresünk. De, először is, csak objektív előnyöket kell keresni, és nem szabadalmazni. Másodszor, tisztességtelen, hogy megtagadja a veszteséget, helyette az eredeti szándékot (győzelem) helyettesítve mások számára "nyereségesebbé" az új körülmények között (pl. Tapasztalatszerzés).
Néha a "post hoc, ergo propter hoc" hiba nagyon távol van egymástól. Képzeljünk el egy olyan helyzetet teremt: egy ember él, hirtelen egy drogfüggő, majd úgy döntött, a kezelést a klinikán megismerkedik egy másik beteg egyetért baráti köre, úgy egy jó csapat, találja meg a szerelmét - röviden, az élet egyre jobb. Néhányan ebben a történetben feltétlenül beillesztik, hogy "minden a legjobb", és hogy a kábítószer-függőség szomorú tapasztalata nélkül a végén nem lesz ez a boldogság. Úgy tűnik, valóban lánc vezet simán a függőség, a szabadság és a jólét, de a közbülső tagok annyira, és a kábítószer-kockázat mértéke olyan nagy, hogy az eredmény helyes elnevezése szerencse. Szerencse, baleset, és nem a kábítószer-függőség következménye (vagy más nemkívánatos események), amint azt az a meggyőződés támasztja alá, hogy még a rossz is a legjobbat eredményezi. Bár az emberek általában ezt a közmondást alkalmazzák a múltra, sok elmében az abszolút igazság állapota kapja meg, és elkezd terjedni a jelenben és a jövőben. Tehát lehet egy passzivitás, egy alárendelő várakozás, hogy "a jóindulatú magasabb hatalom" varázslatilag minden jóat meggondol. A kérdés az, hogy a személy vár egy ilyen "turnre". És érdemes egyáltalán reménykedni?
Remélem a legjobb, persze, akkor. De annak ellenére, hogy az alázatosság és a határtalan hit néhány ember hatalmas pártfogója - istenek vagy „szellemi törvényeket” - így értékelik a vallás és a misztika, akkor jobb, ha nem, hogy ellenőrizze, van-e „minden jobb” magától. Különösen azért, mert ez a közmondás tudománytalan és rendkívül szubjektív: eléggé gazdag képzelet - és ami a legrosszabbnak tűnt, jóvá válik, mert jóhoz vezet. De őszintén kell maradnunk, elsősorban önmagunk előtt, és rájönnünk kell arra, hogy még ha valami rossz is előnyökkel és előnyökkel jár, akkor nem lesz rossz.
Valaki azt mondja nekem, hogy alaposan közelítettem a közmondáshoz, amelyet csak egy jó jövő reményének kell tekinteni. Azonban a bölcsességet igénylő szavaknak törekedniük kell a pontosságra, nem csak a pátoszra és az indokolatlan általánosságokra. És nézd meg, hogy hányan ez a "csak remény" teremtett bálványt a vak istentiszteletre, attól tartva, hogy megkérdőjelezi ezt a gyönyörű mondást. Nehéz megérteni - „a felismerés, hogy a helyes dolog történt, és ha [volna] is minden rossz, akkor nem lenne az a tény, hogy jelenleg” [5] néha nincs semmi, de indoklása rossz és a szenvedés. A gonoszság és a szenvedés, melynek jelenléte és kitartása fájdalmas ahhoz, hogy bevallja, de ami kellemesen jót tesz, a fenti gondosan átgondolt szakaszához és a kötelező boldog sorshoz. Az ilyen vigasztalás a győztes tehetetlenség gyümölcse.