A reneszánsz pecsétje, ahogy a macskák a művészetben keresték helyüket
A reneszánsz művészei között nem szokott ábrázolni macskákat a paradicsomban. A középkorban általánosan azt hitték, hogy helyük van az ördögök és más hasonló lények között. Elsőként elküldte Jerome Bosch pecsétjeinek paradicsoma a triptichi "Földi gyönyörűek kertjének".
Igaz, semmi jó, mondják a szakértők, egy szegény állat a Bosch lábánál nem szimbolizálja, mert a macska megragadja az elfojtott egeret a fogaiban, bemutatja a halál fogalmát a paradicsom harmóniájába. A művész macskája, amint láthatja, kiderült, hogy meglehetősen téves, de megbocsátunk neki, hogy úttörő volt.
A háztartási tájon az első, aki belépett a macskába, a francia Louis Lenen művész volt. A "Boldog család" és a "Nagymamám látogatása" pecsétjei tulajdonosai lábánál a pecsétek valódi családtagokká váltak. Rettenetes elképzelni, de abban az időben, amikor Lenen létrehozta ezeket a vásznakat, Franciaországban a macskákat időről időre égették a boszorkányokkal! Képzelje el, mennyi bátorságot vitt a művész, hogy hozzon hozzá egy kis cica a képhez.
És ez a gyönyörű bolyhos macska egyáltalán nem egy macska, hanem egy flamand közmondás Peter Brueghel (Elder) nevéből. "Csengetést csalt a macska nyakán" - beszéltek azokról az emberekről, akik botrányt okoznak egy olyan ügyben, amely megkívánja a finomságot, vagy bármilyen ok nélkül indít riasztást és pánikot.
Miért egy macska? Ez egyszerű. Sebastian Brant a "Bolondok hajója" című versében azt írta: "Bárki, aki összeköti a macskarangot, lehetővé teszi, hogy a patkányok fussanak, ahol akarnak." És igaz, ha a macskát messziről hallják, hogyan fogja meg az egeret?
És itt van a pecsét pokoli képére való visszatérés. Ez a gyönyörű szőrös macska Hendrik Goltsius festészetében egyáltalán nem Ádám és Éva otthoni kedvence, hanem a gonosz legeredetibb inkarnációja. A festményt "Az ember bukásának" nevezik, és mindent tele van borzalmas jelentéssel. Még egy kígyó egy holland művész emberi arcával.