A jelek kódolásának és dekódolásának módszerei
Az objektumok azonosítása az észlelési folyamat során történik. Ez azt jelenti, hogy az RLO vonalban az azonosítást akkor kell végrehajtani, amikor az objektum az interferáló antennájának antennamintajába kerül. Az intervallum felhalmozódása növeli az azonosítási jel feltárásának valószínűségét, de kialakulásához szükséges, hogy a kérelem-válaszvonal mindegyik periódusban aktiválódjon. Ezért a jelek kódolását úgynevezett "gyors kódokkal" kell végrehajtani.
A jelek kódolásának szükségessége az RLO rendszerben a következő okokból adódik:
1. Növelje a légi létesítményekre vonatkozó információk mennyiségét.
2. Az azonosító vonalak működésének megbízhatóságának növelése azáltal, hogy csökkenti a válaszadók hibás triggerelésének valószínűségét interferenciával.
3. Az azonosítórendszer utánzási stabilitásának javítása.
A radarazonosítási rendszer hatékonyságának csökkentése érdekében az ellenfél kétféleképpen képes elhárítani a rendszer interferenciáját vagy szimulálni a rendszerben működő jel válaszkódjait. A magas utánzhatóságot a vizsgálati és válaszjelek meglehetősen bonyolult kódolásával érik el.
Aktív kérés és válaszrendszerek (CASO) esetén az alábbi típusú kódolásokat használják:
1. Amplitúdó-kódolás, amelyben amplitúdómodulált impulzusok (AMI) képződnek.
2. Impulzus-frekvencia kódolás (ICHC).
3. Bináris kódolás (BC), amelynek egyedi esetét pulzusidő kódolás (CPI).
4. Időfrekvencia kódolás (PMC).
A 4.227. Ábra különböző típusú kódolást mutat be.
Az amplitúdómodulált impulzusok nagy frekvenciájú oszcillációk frekvencián. időtartamát. amplitúdó által modulált a harmonikus oszcilláció a kód frekvencia
ahol m az amplitúdó modulációs együtthatója.
Az AMI paraméterek a kód frekvenciája.
A dekódolás a modulációs frekvenciának a borítékhoz való megfelelését jelenti az aktív kódhoz.
A kódfrekvencia megbízható elosztásához 10-15 oszcillációs periódusra van szükség. Ezért a minimális kódfrekvencia:
Amikor a modulációs törvény megőrzésével észleljük, a sávon a közbenső frekvencián végzett feldolgozásra van szükség
Annak érdekében, hogy megbízhatóan megkülönböztessük a jeleket a szomszédos kódfrekvenciákkal, azok különbségét a spektrum oldalösszetevőinek nem átfedő első lebenyei állapotából kell kiválasztani:
A kódfrekvencia növekedése a jelspektrum kiterjesztéséhez vezet, ami növeli a szélessávú feldolgozási útvonal követelményeit.
A kódok maximális száma a következő:
A megadott kódok számának növekedése és az időtartam növelésével elérhető. ami viszont csökkenti az azonosítás sebességét.
Ha az amplitúdó kódolás a válasz jelek (am plitudno-modulált impulzusok - AMI) dekódolás során CHECK ryaetsya összevetjük kapott kódot frekvencia Fk frekvencia Fj a sor kulcsfontosságú. Ellenőrzést elvégezhetjük segítségével egy sor átkapcsolható szűrők és küszöb eszköz (ris.4.228).
A fogadott kód megfelelőségének ellenőrzési rendszere
Az impulzus-idő kód (CPI) olyan impulzusok sorozata, amelyek időintervalluma kódparaméter. A szekvencia első impulzusát marker-impulzusnak nevezik. Meghatározza a kombináció kezdetét, és különbözhet a többiektől. A fennmaradó impulzusok rögzített időpozíciókban vannak elhelyezve a marker impulzushoz viszonyítva.
A kódkombinációk kétféle módon választhatók ki. Az első módszerben azok a kombinációk kerülnek kiválasztásra, amelyek i impulzusokat tartalmaznak n-1 pozíciókban (a marker kivételével). Az ilyen kombinációk száma:
A második kódolási eljárásban minden lehetséges kombinációt kiválasztunk, amely n-1 pozícióban az i = 1 és (m-1) impulzusokat tartalmazza.
Az ilyen kombinációk száma:
A CPI dekódolása kétféle módon történhet. Az első módszerben a megfejtés tényét egy impulzus jelenlétének ellenőrzése eredményeként rögzítik azokon a jelhelyzeteken, amelyeken ezeknek meg kell felelniük. Ilyen ellenőrzés lehet például egy többcsapos késleltetési vonal (LZ) használata, amelyre a véletlen áramkörök kinyílnak, és amelyek az érvényes kulcskód szerint nyitottak (4.229. Ábra)
A második módszer ellenőrzi az impulzusok jelenlétét azokban a pozíciókban, ahol azoknak meg kell felelniük, és azok hiányában, ahol nem lehetnek. Ugyanakkor az "OR" és a "NOT" funkcionális egységek hozzá vannak adva a dekódoló sémához, amely csak akkor adja vissza a dekódolást, ha az impulzus minden szükséges következtetés, és nincs minden szabadon.
Az időfrekvencia kód által kódolt válaszjel megfejtése az időbeállítás és a kódrádióimpulzusok frekvenciájának ellenőrzése. Ha a kódban két frekvenciát használunk, akkor a dekódolás két feldolgozási alcsatornát hoz létre a feldolgozáshoz. A jelek szétválasztását a szubkanalákkal a kiválasztott szûrõk végzik. A csatorna kimeneteknél többcsatornás késleltető vonalak is telepíthetők, amelyek kimenetei egybeeső áramkörökhöz vannak csatlakoztatva. A dekódolási sémát a 4.230.
4.2.4. Ábra Az időfrekvencia kódja által kódolt válaszjel dekódolási sémája