Vitaly nagyapja meséi

HOGYAN HIBA FOG
****************************
Egy napon egy éhes gém észrevettem egy nagy béka, hogy kiszállt a folyó partján, és boldogan sütkérezve a gyengéd reggeli napfényben. Nyugalom nélkül a hering megragadta a békát a hátsó mancsával, elvette, elkapta a csőrét és. megpróbált lenyelni. Nem volt ott! A béka nem jutott be a torkába.
-És ezt a kövér szarságot is megfojthatod - a cselló rettegett. És kiütötte a békát.
-Qua, kvah, majdnem beleestem a hasába - mondta a béka felháborodva. Lehetnél jobban körültekintő velem?
- Nagyon szükségem van rá! - kérdezte a hunyor. - Én kedvelem a fiatalabb és evezőbbeket.
-Kwak? Nem is tetszik neked? A béka megbántódott. "Tehát nem volt semmi, amivel flörtölhetnék velem. Tiszteletlenül és méltatlanul viselkedsz. Igen, és úgy döntöttem, hogy kiütötte magát, mint valami zűrzavart.
-Hol, hol, hol vannak a békák kiáradnak? A kacsa a nádasokba zúgolódott.
-Ó, nem! - kiáltotta csalódottan, amikor meglátta a békát.
-Hagyja, hogy a harcsa ilyen nagy jót eszik, szája széles és mély.
Még bántottabb volt a béka. Még szomorú. Megtörtént vele, fiatal, ragadozók üldöztek és vadásztak kívülről. És most csikorgóak! És ezért sajnálta a múltbeli ifjúságát, a kegyelem és a szépség pórusait, hogy a nyikorgó keserűen felkiáltott. Nagyon ideges voltam, hogy nem is akart élni.
-Találok soma-t, és engem megeszem. Úgy látom, olyan csúnya dolog, hogy még a ragadozó madarak is figyelmen kívül hagynak.
Csak a béka bukott be a vízbe, ahogy észrevette a sáskában két kavicsos szájkosarat.
-Ó, milyen kedves zhirnenkaya béka! Chur én - mondta a másik csuka
-Mint valami finom, így te! - morogta a másik
Adok az!
És mindkét izmos hal egymásra mutatott.
-Ez azért van rám, hogy botrányos vagyok, "a béka örült." Készek vagyunk a halálért küzdeni. " Szóval még mindig nagyon sok vagyok! Tetszeni fog nekem. - Sietve elrejtőzött a zűrzavar alatt.
-Jöjjön hozzám, szépségem, "a béka sötét hangot hallott." Nagyon szeretnék enni. "
És most maga a hatalmas harcsa kúszott ki az iszapból, és kis gonosz szemmel nézett a kakukkára. Kinyitotta, és a bajuszát kigördölte: most ő támadja meg. A béka lengett, megragadta a kiugró pikkelyes botot, és kétségbeejtően felfelé ugrott. De a víz felett nagy kopogás érkezett, és a botot egy béka emelte a levegőbe. Egy másik ilyen bot kibújt egymás mellett. Igen, ez a csikó lába!
Lassan lecsapta szárnyait, a madár oldalra nézett a kemény mancson, és meglepetten felkiáltott:
-Tehát, te undorító béka, annyira megijesztett? Azt hittem, a szójabab rabló megragadta. Szállj le a lábamról!
-A hüvelynõ néni, ne hagyd, hogy a mélységben megtörjek a földre. De a harcsa tényleg megragadna, de a mancshoz ragaszkodtam és figyelmeztettem.
-Ha igen, rendben, ugyanezt fogom tenni neked. Látja a tó alatt? Tetszik?
-Gyönyörű hely. És szúnyogok találhatók itt?
-Igen, itt vannak a felhők a nádasok fölött. Csak ne túl magasra, így annyira kövér és nehéz.
-Ezért vagyok életben! - kiáltotta a béka, és kinyitotta a fülét. Süllyedt a tóba, megijesztette a tadpole-t. A kócsag a másik partra repült, és nyilvánvalóan elszakadva a kocsit egy szárnyal tolta.
A félelmetes helyreállítás után a tadpoles körülvették a békát, amely fontos szerepet játszott a vízililiom széles levelében.
-Nagymama, ez a saját gém? Utazik rajta? "Kérdezte a legokosabb tadpole." És azt mondják, hogy eszem a békák kémét. " Egy nap lovagolni minket a hüvelyében?
-Persze, gyerekek, biztosan kivennem. Csak akkor, ha igazi békákká válsz, olyan nagy, mint én. Addig, mutasd meg, hol van kevesebb csuka és még több szúnyog. Nagyon éhes vagyok az úton.
****************************************