Ultrahangos vizsgálat
A tankönyv a felsőoktatás intézményeinek hallgatói számára készült, különböző orvosi szakmákban, valamint lakosok, végzős hallgatók, fiatal orvosok képzésében.
Könyv: Nőgyógyászat
Ultrahangos vizsgálat
A belső nemi szervek ultrahangja az egyik leginkább informatív kiegészítő módszer a nőgyógyászatban.
Az echogram (vizuális kép) egy adott szakaszon lévő tárgy képe. A képet szürkésfehér skálán rögzítik. Az echogram megfelelő értelmezéséhez ismernie kell az akusztikus kifejezéseket. Az ultrahangos eredmények értelmezéséhez szükséges alapfogalmak az echogenitás és a jó vezetőképesség.
Az echogenicitás a vizsgált tárgy azon képességét jelenti, hogy tükrözze az ultrahangot. Az alakzatok lehetnek anechogén, alacsony, közepes és fokozott echogenicitásúak, és hiperechoikusak is. Az átlagos ehogennosti ehogennost myometrium. Anechoikusnak nevezzük azokat az objektumokat, amelyek szabadon haladnak az ultrahangos hullámon (folyadék a húgyhólyagban, ciszták). Az ultrahanghullám folyadék közegben történő lefutásának akadályát gipoehogennym (ciszták szuszpenzióval, vérrel, gennydel) nevezik. A sűrű struktúrák - mint például a csont, a kalcinátok és a gáz - a monitor képernyőjén hiperfedők, echosposzív képük (fehér). Az anhogén és a hipoekóikus szerkezetek echo negative (fekete, szürke). A hangvezetőképesség tükrözi az ultrahang mélységig terjedő képességét. A folyékony alakzatok a legmagasabb vezetőképességűek, nagymértékben megkönnyítik a mögöttük lévő anatómiai szerkezetek vizualizációját. Ezt az akusztikus hatást a kismedencei szervek abdominális szkennelésére használják töltött hólyaggal. A hüvelyi szenzor hasi használatán túl. Nagyobb felbontásúak, és a lehető legközelebb állnak a kutatás tárgyához, de nem mindig lehet teljesen képzelni a képformákat. Gyermekgyógyászatban az hasi, rektális szenzorok mellett használják.
Az ultrahang technika feltételezi a méh helyének, méretének, külső kontúrjának és belső szerkezetének a felmérését. A méhméret egyéni ingadozásoknak van kitéve, és számos tényező (életkor, korábbi terhességek száma, a menstruációs ciklus fázisa) határozza meg. A méh méretét hosszanti szkennelés (hossz és vastagság) határozza meg, a szélességet keresztirányú szkenneléssel mérik. Egészséges fogamzóképes nőknél a méh átlagos hossza 52 mm (40-59 mm), vastagsága 38 mm (30-42 mm) és a méh szélessége 51 mm (46-62 mm). A méhnyak hossza 20 és 35 mm között változik. A posztmenopauzában a méh mérete csökken. A myometrium ehogenciája átlagos, a szerkezet finomszemcsés. A középső méhszerkezet az endometrium két egymást átfedő rétegének felel meg, a longitudinális szkennelés a középső méh-visszhangnak (M-echo). Az endometrium állapotának tisztázása érdekében fontos az M-echo vastagsága, az alak, az echogenitás, a hangvezetőképesség és a további visszhangok a szerkezetben. Általában a menstruációs ciklus első hetében a kétfázisú menstruációs ciklusban az endometrium-echostruktúra egységes, alacsony echogenitással. A ciklus 11-14. Napján az M-echo vastagsága 0,8-1,0 cm-re emelkedhet; míg a fokozott echogenitás zónája szivacsos szerkezetet eredményez. A késői szekréciós fázisban (a menstruáció előtti múlt héten) az echogén zóna vastagsága 1,5 cm-re nő.
A menstruáció alatt az M-echo nem egyértelműen meghatározott, a méh üregének mérsékelt kiterjedése heterogén zárványokkal. Menopauza utáni időszakban az M-echo lineáris (3-4 mm) vagy szaggatott.
Ultrahang lehet egy további módszer a betegek vizsgálata a nyaki patológia, ez lehetővé teszi, hogy megbecsüljük a vastagság és a szerkezet a nyálkahártyájának a méhnyakon, azonosítani zárványok, patognomikus nyaki polip. Ezen túlmenően, az ultrahang további információt nyújt a méretet, a méhnyak struktúrák, különösen a vérellátás (ha digitális Doppler leképezés és pulzus Doppler), a paraméterek az állam, és néha - és a kismedencei nyirokcsomók.
Az echogrammokon lévő ovariumok az ovális forma kialakulásának, a közepes echogenitásnak, a kis hypoechoic inclusions (tüszők) 2-3 mm átmérőjűek. A petefészkek perifériáján 10 follikulus határozható meg. Csak antral tüszők láthatók. A dinamikus ultrahang segítségével nyomon követhetjük a domináns tüsző fejlõdését, javíthatjuk az ovulációt és a sárga test kialakulását. A menstruációs ciklus fázisától függően a petefészkek térfogata 3,2 és 12,3 cm3 közé esik. A posztmenopauzás kialakulásával a petefészkek mennyisége a menopauza első évében 3 cm3-re csökken, szerkezetük homogén, és az echogenicitás emelkedik. A petefészek patológiás folyamatáról a térfogat növekedése és a szerkezet változása utalhat.
Nemrégiben széles körűen alkalmazták a méh és a petefészkek vérkeringését a hüvelyi beavatkozás segítségével a CDC és a Dopplerographia (DG) kombinációjával. A szervetlen véráramlás tükrözi a méhben és a petefészkekben a menstruációs ciklus folyamán bekövetkező fiziológiai változásokat, valamint a daganatok kialakulásának kezdetén a hajók neoplazmáját. Ahhoz, hogy megbecsüljük a vér áramlási paraméterek az erekben kismedencei mutatók grafikonból számított a maximális értékeket szisztolés és diasztolés sebességek: rezisztencia index (MFI) a pulzációs index (Pl), a szisztolés arány (C / D). Az abszolút értékek eltérése a normatív indikátoroktól kóros folyamatot jelezhet. A rosszindulatú daganatokban a véráramlás legfontosabb mutatója az MI, ami 0,4 alá esik.
Háromdimenziós (3D) ultrahang előnyei - Képes képeket készíteni három síkban, ami nem elérhető a hagyományos ultrahanggal. A 3D-ultrahang lehetővé teszi számunkra, hogy három, egymásra merőleges vetületben részletesebben értékeljük a vizsgált tárgy és az érrendszeri ágy belső szerkezetét.
Jelentősen növeli az ultrahang információtartalmát a sonográfia (GHA). A GHA módszer egy kontrasztanyag bevezetésére épül a méh üregében, ami akusztikus ablakot hoz létre; ez lehetővé teszi, hogy pontosabban meghatározzuk a méh kóros folyamataiban bekövetkező szerkezeti változásokat, a fejlődés mátrixait stb.
A módszer alkalmazásának jelzései
• Csőfaktor-meddőség:
§ a cső elzáródásának szintje (intersticiális, ampulláris, fimbriális osztódások);
Az elzáródás mértéke (teljes elzáródás, szűkület);
§ a méhcső falának állapota (vastagság, belső dombormű).
• A meddőség peritoneális tényezője:
§ a tapadások jellege (távoli, pók, lineáris, stb.);
Ragasztási folyamat mértéke.