Orosz jogszabály a külföldi befektetések garanciáiról - Farhutdin és
8.3. Orosz jogszabály a külföldi befektetések garanciáiról
A külföldi befektetők számára kedvező befektetési környezet kialakításának egyik fontos problémája a külföldi befektetések nemzeti jogi védelmének növelése. Az iparosodott országok külföldi befektetéseinek jogi szabályozásának tapasztalataira alapozva meg kell próbálnunk megoldani néhány elvi problémát ezen a területen. Az egyik ilyen probléma a külföldi befektetésekre vonatkozó hazai jogszabályok kidolgozásával összefüggésben a külföldi befektetőknek biztosított jogi garanciák kérdése.
Először is, a külföldi befektetések sérthetetlenségének biztosítása az Orosz Föderáció területén.
Az 1. §-ban említett gazdasági jogok Az Orosz Föderáció Alkotmánya 35. cikke magában foglalja az összes magán tulajdon birtoklására, eladására és megvásárlására vonatkozó jogot. Senki sem lehet fosztani az ingatlanától, kivéve a bírósági határozatot. Az állami szükségletek kényszerített kisajátítása csak akkor lehetséges, ha teljes kártérítést fizetnek (3. Bekezdés).
Az Orosz Föderáció Alkotmánya nem tartalmaz külön rendelkezéseket különféle típusú ingatlanokra vonatkozóan. Egyértelműen megállapítja, hogy a magán-, állami, önkormányzati és egyéb tulajdonformák egyenlő elismerést és védelmet élveznek (8. cikk).
Egy külföldi befektető, amely nem a fogadó állam szerződéses kapcsolatban, az alap, nem kereskedelmi kockázatok végrehajtását a fogadó állam intézkedései erőszakos eltávolítása, amely egyenértékű a kisajátítás vagy államosítás [400].
Az orosz jogszabályok előírják a külföldi befektetések ilyen kényszerítő kivonulási formáit, mint a államosítás és az igénybevétel. A honosítás folyamatát az Orosz Föderációban törvényhozó kijelentették, de jelenleg nem kapta meg a megfelelő szabályozási fejlődést.
A külföldi befektetések jogi szabályozásának hazai elméletében és gyakorlatában ebben a tekintetben a nacionalizáció problémáira összpontosítanak, mivel ez az intézmény hosszú története [401].
Szovjet-Oroszország volt az első ország, amely szerint George. Fehér, nem csak megalkotta a teljesen ismeretlen idején a „államosítása”, de a gyakorlat azt mutatja, a világ, hogy mit jelent. Az 1918-as bolsevik rendelet minden országban többé-kevésbé nagyvállalatokat nacionalizálta, ideértve a külföldi tőke tulajdonát. Ezt követően az új gazdaságpolitika során a külföldi befektetők, akik koncessziós megállapodások alapján széleskörű befektetési tevékenységet folytatnak hazánkban, ismét kudarcot vallottak. És a 30-40-es években. XX század. a jól ismert nemzetközi választottbíróság dönthetett arról, hogy kártérítést kell fizetnie a nyugati koncessziós jogalanyok számára, de a Szovjetunió egyértelműen megtagadta azok végrehajtását. Érdekes, hogy az oroszországi befektetőként működő nyugati cégek sokan már elvesztették tőkéjüket az időben [402].
A fent említett körülmények miatt a külföldi befektetések államosításának problémái a mai napig jelentősek Oroszországban. A hazai és a nemzetközi jogban felhalmozott gyakorlati és doktrinális anyag nem nélkülözhetetlen.
Az „államosítás” a nemzeti jogszabályok általában kezeli, mint egy állami parancsoló törvény, amelynek célja a kényszerű megszűnése magántulajdon bizonyos vagyontárgyak és (vagy) a jogait saját részvételét a részvények és a tőke, a szervezet és a megjelenése tulajdonjogok ingatlan (részvételi jogát részvények és fővárosok) az államtól, rendszerint szélsőséges körülmények között (forradalmak, háborúk, válság stb.).
Bármely vagyon államosítása csak akkor lehetséges, ha az államhatalmi szerv (az Orosz Föderáció Alkotmánya 35. cikkének (3) bekezdése) egyedi, egyedi jellegű cselekmény kötelező lefoglalására vonatkozó egyedi cselekményt bocsát ki. Általánosan elfogadott, hogy a honosítás kényszerítő cselekvésként nem támadható bíróság előtt. A főkötelezett az, hogy bármely államosításhoz egyenlő és méltányos kártérítés fizetését kell kísérni, és előzetesen (az Orosz Föderáció Alkotmányának 35. cikkelye).
Ez megmagyarázza, hogy a kedvezményezett államok e körből kifolyólag a külföldi tőke előmozdítására irányuló kedvező befektetési környezetet igyekeznek biztosítani a szervezeti és jogi intézkedésekkel, valamint a külföldi befektetések jogvédelmének növelésével.
A befektetési garanciák biztosítása a nemzetközi befektetések védelmét szolgáló állami szervezeti és jogi intézkedések egész sorának biztosítását jelenti a letelepedésük pillanatától a felszámolásuk pillanatáig. A jogi rendszer fogalma, a beruházások védelme, másrészről a befektetések garanciái egymástól függőek és elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A garancia mechanizmus olyan mechanizmus, amely közérdekű, mivel célja a nemzeti befektetési politika ösztönzése. Lehetővé teszi a fogadó államban a tõkeexportáló állam befektetõinek befek- tetését [403]. A külföldi befektetésekre vonatkozó jogi szabályozás hatékonysága közvetlenül függ a külföldi befektető állami garanciák nyújtásának szintjétől. Az állami befektetési politika hajtóereje a külföldi tőke kedvező befektetési környezet megteremtésére irányuló törekvése, amely a beruházási projekt végrehajtása során a jogilag garantált garanciák tényleges biztosítása. Először is, a befektetési garanciákat nemzeti jogi eszközök biztosítják. Garanciákat nyújtanak a fogadó állam területén külföldi befektetőként eljáró magánszemélyek és jogalanyok számára. Ezek a garanciák, amelyeket általában egy különleges beruházási jogalkotási aktus biztosít, olyan további védelmi szintet tartalmaznak, amely meghaladja az általános polgári jog alkalmazási körét, amely a szokásos üzleti tevékenységek jogi támogatására irányul.
Elvben a külföldi befektetők különböző országokban nyújtott garanciái szinte azonosak. Különösen az ilyen garanciák három fő csoportját különböztetik meg: a) a külföldi befektetést alkotó ingatlan sérthetetlenségének biztosítása; b) biztosítja a külföldi befektető azon jogát, hogy élvezze befektetési tevékenységeinek eredményeit; c) a beruházási vitákkal kapcsolatos eljárással kapcsolatos garanciák [404].
Az ilyen típusú állami garanciák tükröződnek a Foreign Investment Act (Ch. II), meg kell jegyezni, hogy ezek a garanciák biztosítására e törvény már tartalmazza a feltételek sok kétoldalú megállapodásokat a beruházások előmozdítása, és a nemzetközi egyezmények kapcsolódó a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységeivel.
A törvényben foglalt garanciák ilyen kiterjedt felsorolása, az állami garanciák nem egyértelmű megfogalmazása, deklaratív jellegük, a garanciák működtetésére vonatkozó eljárási mechanizmusok hiánya [405]. a gazdaság kiemelt fontosságú területeinek el nem ismerése, amelynek fejlesztésében az állam érdekli, a befektetési kapcsolatok fejlesztésének jelenlegi tendenciái nem tükröződnek [406]. talán bizonyságot tesz az oroszországi jogi reformok végrehajtásával kapcsolatos kudarcokról.
Az Orosz Föderáció külföldi befektetéseiről szóló szövetségi törvény a következő listát tartalmazza a külföldi befektetőknek nyújtott állami garanciákról.
1. A külföldi befektetők jogi védelme az Orosz Föderáció területén (5. cikk).
2. A külföldi befektető által az Orosz Föderáció területére irányuló különböző befektetési formák általi felhasználás garanciája (6. cikk).
3. A befektető jogainak és kötelezettségeinek más személyre történő átruházásának biztosítása (7. cikk).
4. Külföldi befektető vagy külföldi befektetéssel rendelkező kereskedelmi szervezet vagyonának államosítására és igénybevételére vonatkozó kártalanítás (8. cikk).
5. Garancia az Orosz Föderáció jogszabályaiban a külföldi befektető számára kedvezőtlen változások ellen (9. cikk).
6. A külföldi befektető által az Orosz Föderáció területén megvalósuló beruházások és vállalkozói tevékenységek megvalósításával kapcsolatos megfelelő viták biztosításának garanciája (10. cikk).
7. Használatgarancia az Orosz Föderáció területén és jövedelem, nyereség és egyéb jogos pénzösszeg átutalása az Orosz Föderációon kívül (11. cikk).
8. Az Oroszországi Föderációon kívüli, az Orosz Föderáció területén külföldi befektetésként behozott ingatlanok és információk (dokumentum- és elektronikus formában történő) akadálytalan exportálása (12. cikk).
9. A külföldi befektetőnek az értékpapírok vásárlásához való jogának garanciája (13. cikk).
10. A külföldi befektető privatizációban való részvételének garanciája (14. cikk).
11. Külföldi befektetőnek a telek, egyéb természeti erőforrások, épületek, építmények és egyéb ingatlanok jogait biztosító garancia (15. cikk).
A lista a garanciák rögzíti a törvény külföldi befektetések az Orosz Föderáció, élükön a garancia jogi védelem a külföldi befektetők az Orosz Föderáció, a továbbiakban Art. 5. §-a. Ez kimondja, hogy „a külföldi befektető adott teljes és feltétlen jogok védelmét és érdekeit, amely biztosítja a jelen szövetségi törvény, más szövetségi törvények és más normatív jogi aktusok, az Orosz Föderáció, valamint a nemzetközi szerződések az Orosz Föderáció.”
Ez a rendelkezés a jelentés és a tartalom szempontjából megfelel a kétoldalú nemzetközi szerződésekben a beruházások ösztönzésére és kölcsönös védelmére vonatkozó fogalmaknak.
A törvény azt is előírja, hogy "a külföldi befektető az Orosz Föderáció polgári jogi szabályozásával összhangban az állami szervek, az önkormányzatok vagy e szervek tisztviselői által jogellenes cselekmények (mulasztások) miatt elszenvedett károk megtérítésére jogosult."
A külföldi befektetésekről szóló törvény itt két esetről számol be. Először is az állami szervek vagy azok tisztviselői által okozott károk. Itt nem minden cselekvésről van szó, hanem csak azokról, amelyek ellentmondanak az Orosz Föderáció területén hatályos jogszabályoknak. Másrészt az állami szervek vagy tisztviselőik nem megfelelő végrehajtása miatt a külföldi befektetőkre vonatkozó jogszabályi kötelezettségek miatt kárt okoznak. Ugyanakkor a fent említett cselekvések eredményeként a külföldi befektetőnek okozott károk megtérítését az ilyen cselekvést engedélyező testület végzi, ami azt jelenti, hogy az állami szerv vagy tisztviselő csak a vagyonával járó külföldi befektető felelősségével jár. Ma ez a szabály ellentmond Art. 16. és 1069. cikke, amelynek értelmében az állami szervek, az önkormányzatok, valamint tisztviselőik által okozott kár megtérítése az adott kincstár kárára történik. Ebben az esetben az okozott kárt teljes egészében kompenzálni kell (az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyve 1064. cikkének (1) bekezdése).
A következő garancia a külföldi befektetők különböző befektetési tevékenységének az Orosz Föderáció területén történő felhasználására vonatkozik. A törvény szerint "a külföldi befektetőnek jogában áll az Oroszországi Föderáció területére fektetni olyan formában, amelyet az Orosz Föderáció törvényei nem tiltanak".