Gyönyörű lány farkas kinézettel
A kibővített köpeny kétségeket vet fel,
Őszi szeles a gesztenye haj.
Nem fog elhinni az ő őszinteségetekben
És nem valószínű, hogy válaszol a finom kérdésre.
Sajátos naiv szíve
belefáradt a túl tanult mondatokból,
És mindenkiben látja a néhai arcát.
A szerelem vallása édesen buja mesék.
Elszakadt a tartós állománytól,
Az elkerülhetetlen módszerek törvénye.
A sorsból, a kötelékből és a bánatból kiindulva,
Vadászati golyók és baráti ketrecek.
Egyszer, hogy megfeleljen a cinikus nézetnek
Itt, mint most, az éjszaka alatt a nyitott köpenyt,
A leeső levél szonettje alá alulról lefelé,
Makacsul próbáltam egy sor kudarcot.
Magában az őrült kegyetlenséget,
a hidegvér természetes büszkesége,
teljes érzést érezhetett
a szenvedélyes fogságban való megaláztatással.
És miután szükségtelenül megverték a kis fenevadat,
Mint a jaeger pontban vagy a cirkuszban,
Én is úgy éreztem magam, mint egy szarka
A letörölt áron egy papírcímke.
Így gyűlöltünk néha,
Az állati vigyorral mosolyog,
Szeretne bosszút állni, alárendelni, megbántani,
Brutális játék a károk kijavítására.
És miután találkoztunk egy ismerős jellel
Egy gyönyörű lány farkas kinézetével,
Repül a szél kísértete zenéjére
Álmok egy szárnyas madár égén.
Bárki, aki nem áll készen a találkozásra,
jelentéktelen áldozat a farkas bosszúért,
Légy legalább egy tapasztalt hölgy ember
Tudós a csábításban, hízelgés!
A kibővített köpeny kétségeket vet fel,
Őszi szeles a gesztenye haj.
Gyűlöli a szerelmi bűnöket
És bosszút áll a rózsa tövisére.
Hűvös jég megjelenés
égesse el a reményt,
És mindig jutalmat ítéltek
mosolya szelíd.
Nem lehet senki,
Mint egy magányos farkas.
Ragadja meg a saját játékukkal rendelkező férfiakat,
Erősen küzd a szabadságért.
Olyan, mint egy sziget az óceánban,
Mint egy kő, hogy a víz elpazarolt.
Vigyázz, mert becsapni fog!
Nem azért, mert nem.
Kemény tapasztalata van,
Ő maga is megtévesztette magát.
Ki a szíve megolvasztja a jeget,
Ez a szeretet ég a levéltetől.