Genesis 31. fejezet
1 Egy napon Jákób meghallotta Lábán fiait egymás között. "Jacob mindent megtett, amit apánk tulajdonított. Nagyon gazdag lett Jacob - és mindent elkövett az apjáról - mondták.
2 Ezt követően Jákób észrevette, hogy Labán már nem annyira barátságos vele, mint korábban.
3 Abban az időben az Úr azt mondta Jákóbnak:
- Menj vissza azon a földön, ahol az őseid éltek. 1 Én veled leszek. "
4 Jákób pedig megparancsolá Rákhel és Lea, hogy találkozzanak vele a mezőn, a melyen megőrizte juhait és kecskéit,
5 És monda nékik:
- Látom, hogy apád dühös velem. Mindig kedves volt hozzám, de most nem így van.
6 Mindketten tudjátok, hogy keményen dolgoztam az apádnál.
7 És megtévesztett engem, és tízszer megváltoztatta a jutalmamat. De Isten mindörökké őriztette meg Labán gúnyaitól. "
8 Amint Laban elmondta:
- Az összes foltos kecskeet megteheti, ez lesz a fizetésed.
Miután ezt mondta, minden állat elkezdett foltos almokat hozni. Aztán Laban mondta:
"Elhagyom magam az összes foltos kecske, és el tudod venni a csíkosakat, ez lesz a jutalmad."
Miután ezt mondta, minden állat elkezdett csíkos utódokat hozni.
9 Ez az Isten vette a szarvasmarhát az édesapádtól és adta nekem.
10 Amikor a szarvasmarha párosodik, álmom volt, és láttam, hogy csak csíkos és foltos kecskék vannak.
11 Az álomban szólt hozzám az Isten angyala, és monda:
- Jacob! - Itt vagyok - feleltem.
12 "Nézd, csak a csíkos és foltos kecskék és kecskék következnek be, mert láttam, hogy Laban téged gonoszul tette, és én azt teszem, hogy minden gyerek eljuthasson hozzád.
13 Én vagyok Isten, a ki megjelent bennetek Béthelben, azon a helyen, a hol felszedtétek az oltárt, olívaolajat töltöttek rajta és fogadalmat tett. És most azt akarom, hogy térjen vissza arra a földre, ahol született.
14 És monda Rachel és Lea Jákóbnak:
"Apánknak nincs mit adni nekünk, amikor meghal.
15 Olyanokat fogadott el minket, mint idegenek, eladva nekünk, és elpazaroltuk az összes pénzt, ami nekünk kellett volna.
16 Isten elvette tőle minden gazdagságát, és most nekünk és a mi gyermekeinknek tartozik, úgy cselekedjék mindaz, amit Isten parancsolt neked. "
17 Jákób összegyűjtötte az úton, ültetett fiait és feleségeit tevékre,
18 És visszavonultak a Kanaán földére, a melyen atyja lakott. Előre jöttek azok a juhok, amelyeket Jacob tulajdonolt. Vett magával mindent, amit Padan-Aramban élt.
19 Ekkor Lábán elment a juhok gyapjas nyírására. Míg az apja elment, Rachel elment a házába, és ellopta a bálványait.
20 Jákób eltûtette Lábánnak aramit, anélkül, hogy elmondaná neki, hogy elhagyja,
21 gyorsan összegyűjtötte a családját és mindent, amit tulajdonlott, és elhagyta földjét. Jakab átkelt az Eufráteszon, és elment Gileád hegyére.
22 Három nappal késõbb Laban megtudta, hogy Jákób futott.
23 Majd összegyűjti az ő embereit, és Jákobhoz ment, és hét nap múlva átvette őt a Gileád hegyétől nem messze.
24 Azon az éjszakán Isten megjelent Labán álmában, és ezt mondta:
"Vigyázz! Ne gondoljon rosszra Jákób ellen.
25 Másnap reggel Labán elkapta Jákobot. Jákób tette a táborat az egyik dombon, és Labán népével együtt megállt Gileád hegyei közelében.
26 Miért csalt meg engem? Lavan megkérdezte Jákobot. "Miért vette a lányaimat, mint a harcban elfogott foglyokat?"
27 Miért menekült el anélkül, hogy bármit is mondana? Ha közölné velem, akkor dicsőséggel, tánccal és zenével ünnepelnék.
Nem hagytad, hogy az unokáimat és a lányaimat búcsúzzam. Ez meggondolatlan.
29 Esküszöm Istennek, az én hatalmamban van bántani, de csak tegnap este álmomban jelent meg az atyád Istene, és figyelmeztetett, hogy semmit sem tervezek ellened.
Tudtam, hogy elmentél, mert hazamenni akarsz. De miért loptad el az isteneket a házamból?
31 És felele Jákób:
"Elmentem anélkül, hogy elmondanám, mert féltem; Azt hittem, elveszed tőlem a lányaimat,
32 De nem vettem az õ isteneiteket. Ha itt találsz valakit, aki elvette az isteneket, akkor ez a személy meg fog ölni. Az embereid a tanúim leszek: megkeresheted, mi tartozik rád, és mindent megtesz.
(Jacob nem tudta, hogy Rachel ellopta Labán istenét).
33 Laban pedig elment Jákób táborába keresni. Megvizsgálta Jákób sátráját, majd Lea sátráját, majd megkereste a sátrat, ahol két rabszolgának találták, de nem találta meg házának isteneit. Ezután Lábán eljött Rachel sátrába,
34 De ő elrejtette az isteneket tevének nyeregében, maga a tetején ült. Lavan átkutatta az egész sátrat, de nem találta az isteneket.
35 És monda Rachel az ő atyjának:
"Atyám, ne légy dühös, hogy nem állhatok előtted, van időm."
Laban pedig átkutatta az egész táborban, de nem találta meg bálványait.
36 Jákób nagyon mérges volt és megmondta Lábánnak:
- Mit tettem? Mi sérült a törvény? Milyen jogotokra van szükséged, hogy folytasd és tarts meg?
37 Mindent megkeresett, és nem találtál neked semmit. Ha találsz valamit, akkor mutasd meg, tedd ide, hogy minden népünk láthassa, és hagyja, hogy döntsék el, melyiknek van igaza.
38 Húsz évig dolgoztam nektek, és ebben az időben nem egy újszülött kecske halt meg, nem egy újszülött bárány, és nem vettem haza a juhaitokért.
39 Amikor a vadállatok egy juhot szedtek, én magam fizettem, soha nem hoztam neked egy seggfejet, és azt mondtam, hogy nem az én hibám, mind nap és éjjel megfosztottak engem.
40 Napközben a nap elvette az ereimet, és éjszaka álom tűnt a szememből a hideg miatt.
41 Húsz évig rabszolgattam néktek, az első tizennégy évet két lánynak, és az utolsó hat évet a te szarvasmarhaidnak. Tízszer megváltoztattad a táblámat ebben az időben.
42 De velem az én atyáim Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme. 1 Ha Isten nem velem volt, akkor semmit elküldene. De Isten látta, hogyan dolgozom, hogyan szenvedek, és tegnap este Isten bizonyította az igazságomat.
43 Laban pedig monda Jákóbnak:
"Ezek a nők a lányaim, és a gyermekeik hozzám tartoznak, és az összes ilyen szarvasmarha az enyém: minden, ami itt látsz, nekem tartozik. De nem tehetek semmit, hogy megakadályozzam a lányaimat és gyermekeiket,
44 ezért kész vagyok szerződést kötni veled; itt egy rakás kövek, mint a megállapodásunk jele. "
45 És találá Jákób egy nagy kõt, és tõle azt jelezte, hogy egy szerzõdést köt,
46 és azt mondta az embereinek, hogy találjanak több kört, és rakják őket cölöpökbe, majd ettek ebből a halomból.
47 Laban ezt a helyet Jegar-Sagadoufának hívta, 2 Jákob nevezte Gileádnak. 3
48 Lábán pedig Jákóbhoz fordult ezekkel a szavakkal:
"Ez a halom kövek segítenek mindketten emlékezni a mi egyetértésünkre."
Ezért hívta Jacob ezt a helyet Gileadnak.
49 "Legyen az Úr tanúja mindkettőnknek, amikor elindulunk," mondta Lavan, és ezt a helyet Mitzvahnak nevezte el. 4
50 Laban pedig monda:
"Emlékezz, ha megsérted a lányaimat, Isten megbüntet. És ha más feleségeket visel magadnak, ne felejtsd el, hogy Isten tanúja.
51 Ezek a kövek, amelyeket én közöttünk helyeztünk el, és ez egy különleges kő a jelek szerint, hogy van egy szerződésünk veled.
52 Ez a halom kő és ez a különleges kő segíteni fog a szerződésünk megemlékezésében. Soha nem fogom eljutni hozzátok, hogy ezek a kövek harcolhassanak veled, és nem jöhetsz hozzám, hogy harcolj velem.
53 Ábrahámnak Istene, Nahor Istene és őseik Istene ítéljen bennünket bűneinkért, ha megtöri ezt a szerződést. "
Jákób atyja, Izsák, Istent "Félelemnek" nevezte, és ezért Jákób megesküdött e név mellett.
54 Jákób megölte az állatot, és feláldozta a hegyen, és felszólította az összes hozzátartozóját, hogy enni vele. Ebéd után az éjszakát a hegyre töltötték.
55 Másnap kora reggel Laban megcsókolta unokáinak és leányainak búcsúját, megáldotta és hazament.