Egy szörnyű történet a nagymamáról történt velem a hadseregben
Furcsa módon, a hadsereg előtt sohasem hittem rettenetes történetekben, és általában minden paranormálisban. De a poszt után történt incidens után az én világképem jelentősen bővült.
A tréning után belemerültem a sajátjába, de ezt még nem vettem észre. Nem fogok festeni minden az ő szolgálati egész visszáját, és fordítva lafoy mondjuk Brehat mintegy sok más egyszerűen nem tudom. Bár lehetett szolgálni. Nagyapám volt - Isten mindenkit megad. Az ő készlete - a srácok is megfelelőek, egy professzor, amit csak költenek, egy befejezett diák befejezetlen. De egy másik alkalommal.
Általában sokáig, rövidesen, az idő az első őrségemre került. Minden apró helyet feltöltöttek, de a pokolra tettek engem a vadászokon. Védje a raktárt csizmákkal és csizmákkal az alap szélén. Nincs lélek körül. A többi épület ötven méter magas. A másik oldalon egy kapuval ellátott kerítés. Itt van még egy ellenőrző pont. Csak az összes ajtó már hegesztett, nem hagynak itt tizenöt éven át.
A kerítés mögött egy keskeny országút áll. Nem tudom, hová megyek. Nem érdekelte, hogy járjon rajta. Csak azt fogom mondani, hogy amikor később megkérdeztem a bajtársaimat, senki sem látta valahol, hogy valaki megkerülje azt. Nos, ez azt jelenti, hogy ezt a félig elfelejtett helyet tettem fel valakitől, hogy megvédjem. Úgy tűnik, Isten tiltja a csizmákat éjjel ellopva, az orosz hadsereg teljes harci kapacitása csökken.
Tedd és tegye. Nem kell választania. Csak hideg volt a rémület. Körülbelül két órával később a kezem elkezdett lefagyasztani, az öklösökbe kellett nyomni őket. Nos, még akkor is, ha nincs szél. Az időjárás tiszta, bár fagyos.
Úgy nézek ki, úgy tűnik, valaki eljön az abandonált úttól. A hó még nem volt, bár a hideg és a hit, így az út még látható. A kapuk kicsiek a kapun, láthatjátok őket. Valóban. Minden percben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy alak mozog. Úgy megy, mint egy lába, és nem siet.
Már később elkezdtem felismerni, hogy olyan volt, mint egy nagymama. Ez rosszul öltözött, egyáltalán nem világos. Még egy kabát sem, de valami pulóver. Szipogatja az orrát, a lábai alatt néz. A kapuhoz mentem, és azon az oldalon, ahol a legkevésbé látja és beszél.
- Misha, hello.
Teljesen elfelejtettem a chartert. Igazán Misha-nak hívják.
- Ismerem anyádat. Rettenetes neki, attól tartok, meghalok ma. Mindannyian hívsz.
"Így történik az életben." A legidősebbig futsz. Mondja meg, hogy mi és hogyan.
Nem tudom, miért vetett kétségbe. Nyilvánvalóan kínos volt, hogy az öregasszony a halott útról jött.
- És mi a neved?
Ez a kérdés nagyban zavarba ejtette az öregasszonyt. - mutatott valamit alig hallhatónak. Először lassan, majd gyorsabb és hangosabb. Ebből a gibberish, a feje és az állam belsejében kezdett fájni olyan szörnyen ... kívánatos volna üvölteni. Levettem a kesztyűt, magamra vetettem, becsuktam a csavart, és beléptem a levegőbe. Minden megállt.
Nézek. És nincs pénz. Csak állt ott, de már nem. Nem gondolhatok az izgalomra. Hirtelen jobbra, ezt a suttogást hallom, és ezt fenyegetik. Megfordultam, és ott állt az öregasszony, ujjával rám pöfögött, és motyogta. Tettem egy fangot, és lőttem. Várta, hogy esik, ő felnyög. Mivel ugyanaz. Mintha senki sem lenne ott.
Itt már a szolgálatunk is fut. Mi és hogyan. Ki lõtt. Chertovshchina, természetesen mindent, de azt mondta neki, hogy volt. Elmenekült, és tíz perccel később visszatért Remzvel, a nagyapámtól a társaságomtól. Ő helyettesített. És nem bizonyítottam először a vége előtt.
Küldj fegyvereket átadni, de két patront ad nekem, és azt mondja, hogy nincs semmi. Nem bolond vagyok, mindent megértek. Nem kell rémület. Eljött, elaludt, mint egy halott ember.
Másnap Remza, aki követett engem, felszólított. És azt mondja, azt mondják, mondja meg, hogy mi és hogyan. Pihentem, mintha nem volt semmi. Aztán zavarba ejtette: "jött az öregasszony?" Kiderül, hogy egy szörnyű legenda van ebben a részben. Az egyik raktár helyén a ház volt. A nagymama félig értesült. Ennek megfelelően lakott volt, feltéve, hogy egy lakás a városban, de nem állt meg. Jöttem és megkértem, hogy menjek át a házon. Még akkor is, ha a rész már elkészült.
Azt mondták, hogy boszorkány volt. És sok év múlva voltak olyan esetek, amikor a nagymama megjelenik. Ritkán, és általában a fiatalok körében. A hatóságok megpróbálták elakadni őket, mert még mindig szükséges leírni. És ez a legrosszabb nevetség.
Anya, én egyébként ugyanazon a napon hívták. A nagyi hazudott, hála Istennek, minden rendes volt számára. És a szörnyű történelem után barátaim lettem Remuza-val. És általában valamilyen módon szolgálni, könnyebbé vált.
nem online 2 hónap