Az endokrin mirigyek vizualizációs módszerei gyermekeknél

Az endokrin mirigyek vizualizációs módszerei gyermekeknél.

Ultrahangos módszer az endokrin mirigyek vizualizálására

Az ultrahang a napi klinikai gyakorlatban az endokrin mirigy szöveti struktúrájának felmérésére szolgáló módszer. A szabványok jelenléte a vonatkozó standard kritériumokkal lehetővé teszi a mirigy méretének normális vagy patológiás besorolását az életkor, a fizikai fejlődés paraméterei szerint.

Ugyanakkor az ultrahangos eredmények sok szempontból szubjektívek, az orvos tapasztalatától, az eszköz érzékelőinek helyes helyzetétől és az eredmények helyes értelmezésétől függően. Az összehasonlításhoz szükséges szabályozási adatok kiválasztása az endokrin mirigy méretének értékeléséhez is hibát okozhat.

Az ultrahang a gyermekgyógyászati ​​endokrinológus gyakorlatában segít azonosítani az endokrin betegségek diagnózisában felmerülő strukturális rendellenességeket, és meghatározza a betegség progressziójának dinamikus szabályozásának lehetőségét.

A helyes eredmény eléréséhez két szabályt kell betartani:

  1. A tanulmányt dokumentálni kell egy pillanatfelvétellel, amely leírja a megszerzés módját; ebben az esetben lehetőség van arra, hogy helyesen becsülje meg a változások dinamikáját egy másik vizsgáló orvossal;
  2. az eredmények értelmezését az ellenőrzött szabályozási adatokhoz képest kell elvégezni; Ezen túlmenően az ultrahang diagnosztikus értékelésének alapja lehet a vizsgált mirigy más szervekhez való viszonya és a teljes ultrahang-minta.

A pajzsmirigy

Az ultrahang lehetővé teszi a pajzsmirigy térfogatának meghatározását, a diffúz és lokális változások feltárására a mirigyszövet szerkezetében, a nyirokrendszeri sérülések meghatározása céljából. A pajzsmirigy mérése technikailag egyszerű, és nem igényel különleges előkészítést. Általában a kutatás 5-10 MHz frekvenciájú lineáris szkennerrel történik. A pajzsmirigy szerkezetének felméréséhez magasabb felbontású szkenner szükséges. Újszülötteknél speciális rövid scanner-t használnak, de az ilyen betegek rövid nyaka miatt nem lehet hosszúkás helyzetbe hozni.

A térfogat meghatározásához mérje meg az egyes frakciók hossza (a), szélesség (b) és mélységét (c), szorozza meg az értékeket 0,5-szeresére:

A pajzsmirigy teljes térfogata a két frakció térfogatának összege milliliterben kifejezve.

Meg kell jegyezni, hogy a normatív adatok elsősorban az 5 évnél idősebb gyermekekre vonatkoznak. Az újszülöttekre és csecsemőkre vonatkozó információk hiánya magas szintű képzettséget igényel a kutatótól. A pajzsmirigy méretére gyakorolt ​​hatást befolyásoló tényezők, például a menstruációs ciklus, szezonális éghajlati jellemzők, nem játszanak szerepet a rutin klinikai gyakorlatban.

A petefészkek ultrahangvizsgálata számos problémával jár. A szerv helyzete nagyon változatos, és nehéz a struktúrát a környező szöveteken keresztül megjeleníteni. A tanulmányhoz nagy felbontású eszközre van szükség. Ajánlott a menstruáció után menni, mivel számos tüsző van. A petefészkek helyének meghatározásához a betegnek ajánlott teljes hólyagot kialakítani. A levegővel töltött bélhurok azonban zavarhatja a petefészkek vizualizációját.

A petefészek alakja ovális, sima kontúrok és nem homogén struktúra. A petefészek tüneteit korai életkorban meghatározzák a lányok. A petefészkekben átlagosan három-négy follikulus található, egészséges lányokban, korától függetlenül.

A petefészkek térfogata viszonylag stabil és a pubertás után nő. A legfeljebb 1 ml térfogat jellemző a pubertás előtt. A fiatal felnőtteknél a petefészkek átlagos térfogata 6,5 ​​ml. Pozitív korreláció van a Taner skála szexuális fejlődésének foka és a petefészkek térfogata között.

Mellékvese

A mellékvesék ultrahangvizsgálata különösen fontos az újszülött korú gyermekeknél a mellékvesekéreg veleszületett hyperplasia kialakulásának köszönhetően. A mellékvese vizualizációs folyamata meglehetősen egyszerű. A komplexitás a szerv méretének becslése. A magzati zóna bekövetkezésének következtében a mellékvesék dimenziói csökkennek az élet első napjaiban. Az első 36 órában a mellékvese átlagos hossza 12,5 mm-nél gyakorlatilag ugyanolyan, mint egy felnőtté. A következő 3-5 napban a mellékvese hossza élettanilag 4-6 mm-re csökken, 6 hetes mérete 40% -kal csökken. Ezért, valamint a szubkután zsírréteg növekedésének köszönhetően, az újszülöttekben és a csecsemőkben a mellékvesék vizualizálása nehéz.

Abban az esetben, ha a mellékvese hossza meghaladja a 20 mm-t, és a szélessége meghaladja a 4 mm-t, feltételezhető a mellékvesekéreg veleszületett hyperplasia. Azonban csak az ultrahang eredményei nem szolgálhatnak megbízható diagnosztikai tesztként. A mellékvese normál mérete nem zárja ki a VDKN diagnózisát.

Vizsgálati módszerek az endokrin mirigyek radionuklidok alkalmazásával

A radionuklidok felhasználhatók különböző szervek megjelenítésére a funkciók meghatározásához. Jelenleg különböző radionuklidok használt szcintigráfia a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy, mellékvese (phaeochromocytoma).

radionuklid pajzsmirigy szcintigráfia alapja az az elv, nem egységes felhalmozódása izotópok a jód vagy technécium különböző szintű funkcionális aktivitásának a szöveteken. Különböző radiológiai jellemzői, az izotópok a pajzsmirigy megjelenítésére szolgálnak. A technécium izotópját leggyakrabban használják. A 131 I, 125 I, 123 I jód radioaktív izotópokat is felhasználják, a legjobb tulajdonságok a 123 I.

Mágneses rezonancia képalkotás és számítógépes tomográfia a gyermekgyógyászati ​​endokrinológiában

Az MRI is javítható kontrasztanyag felhasználásával, a tumor felhalmozódásának és kiválasztódásának dinamikus mutatói hasonlóak a CT-hez. A zsírból származó NMR-jel elnyomásával készült képalkotási technika (kémiai eltolódás-feltérképezési technika) alkalmazható.

Az MRI egy rendkívül informatív módszer az endokrin mirigy károsodásának diagnosztizálására, amelynek érzékenysége 95-97% -os. Rámutat a módszer széles körére a daganat morfológiájának felmérésében, szövettani típusának felállításáig.

Például, mellékvese daganat MRI izo- vagy hypointense képződése tekintetében a májszövet és a mellékvese változatlan a T1- és T2-VI, sőt, ha világos sejtes adenoma hypointense jel találkozott valamivel. Az adenomákat homogén struktúra és világos kontúrok jellemzik. Hormonálisán aktív adenomák (corticosteroma) különböznek izo- jelet hiperintenzív T2-VI, szemben a máj-parenchyma heterogén szerkezetű. Mivel mellékvese adenomás tartalmaznak triglicerid molekula, impulzus szekvenciák, amelyek célja elnyomja a NMR jelet zsírt, 96% a jelintenzitás csökkenést jelző a daganat, ami egy fontos jellemzője a differenciál diagnózis pheochromocytoma, malignus elváltozások.

A módszer magas informatív értéke a chromaffin szövetek daganatainak diagnosztizálására adrenális, valamint az adenocarpal helyeken. A tumorokat a T2-VI magas jelintenzitása jellemzi, amely a zsírszövetből származó jelhez hasonlítható, gyakran nem egységes szerkezetük van. A T1-VI-on a pheochromocytomas és a paragangliomas a máj parenchyma tekintetében izointenzív. Az MRI a leghatékonyabb nem invazív módszer a paragangliómák kimutatására, amelyek helyzete a leginkább váratlan lehet.

Az MRI az agyalapi mirigy tanulmányozásában egy informatív vizualizációs módszer. Így a T1-VI-on az adenoma jelének intenzitása gyengébb a tumor nélküli szövethez képest. A nagy méretű daganatokban a csökkent intenzitású területek a nekrózis vagy a ciszta miatt azonosíthatók. Vérzés esetén a megnövekedett jelintenzitás területeit határozzák meg. A kontrasztjavítással végzett vizsgálatokban mikroadenomákat mutatnak ki. A craniopharyngea esetében a meszesedéssel járó cisztás kialakulást észlelték.

Az MRI megbízható módszer az endokrin mirigy kóros képződésének sugárvizsgálatára.

Kapcsolódó cikkek