A közvetítés, mint a tárgyalások különleges formája
A közvetítés a tárgyalás különleges formája a harmadik semleges fél, a közvetítő (közvetítő) részvételével, amelynek során a vitában részt vevő felek a közvetítő segítségével önállóan megoldják a közöttük fennálló problémát.
A mediáció - (a latin "mediare" - mediátus) sokféle formában létezik évszázadok óta, és a modern formában több évtizedig népszerű és elismert a fejlett országokban.
A közvetítést az emberi tevékenység minden területén használják, ahol szükség van a kommunikációra: a család, az üzleti élet, a termelés, a társadalom egésze.
A közvetítés, a jövőre irányuló eljárás, biztosítja a felek számára a partnerségi kapcsolatok megőrzését, a közös tevékenységek folytatásának lehetőségét.
A mai közvetítés az egész civilizált világban elterjedt, elsősorban a következő konfliktusok megoldásában:
* a családi szférában - különösen, amikor elválás és válás, valamint az örökség megosztása; * az iskolában; * a szomszédok között; * a gazdasági és munkaügyi szférában, mind a vállalkozáson belül, mind a vállalkozások (vállalkozások) közötti konfliktusokban; * intézményekben, köztük: állam; nem kormányzati szervezetek; állami szervezetek; tudományos intézetek; * a társadalmi és jogi szférában, főként a környezeti kérdésekkel kapcsolatos konfliktusokban; * a technika alkalmazásának lehetséges következményeinek felmérése során; * a politikai szférában - például az etnikai csoportok és az államok közötti konfliktusok rendezésében; * A bűncselekmények között a tettes és az áldozat. Más szóval, a büntetőjog keretében (különösen a kiskorúak ügyében); * Az interkulturális konfliktusokban (a közvetítés a közösségi élet konfliktusaiban (közösségi közvetítés) és a vállalkozásokban bizonyult).
A tárgyalás jellemző tulajdonságai és fő mediációs különbségei: