A medencében a sanpin vízzel szemben támasztott követelmények 2
A SanPin szerint 2.1.2. 1188-03 (lásd az 1. táblázatot), akkor a medence vízének működése során meg kell felelnie a szigorú mikrobiológiai követelményeknek és számos fizikai-kémiai paraméternek.
1. táblázat
A maradék szabad klór (klórozással), mg / l
Az epidemiológiai indikációk szerint legalább 0,3 nem több, mint 0,5, megengedett a medencékben a 0,7-es szint emelkedése 7 év alatti gyermekek esetében, a klórozás és az UV-sugárzás együttes alkalmazása esetén a 0,1-0,3-es szint megengedett, vagy a klórozási és ozonációs szintnek 0,1-0,3-nak kell lennie.
Maradék bróm (brómozással), mg / l
Maradék ózon (ozonációval), mg / l
Legfeljebb 0,1 (a medencefürdőbe való belépés előtt)
A vízminőséget leginkább befolyásoló legfontosabb mutatók közül néhány a 2. táblázatban található. A víz kémiai összetételének fennmaradó mutatóit ajánlott fenntartani a SanPiN ivóvízzel (kis tűrésekkel) meghatározott határértékeken belül,
A víz fizikai-kémiai mutatói mind az akkreditált laboratóriumokban, mind a medence üzemeltetési szolgálatában mérhetők:
- Kézikönyv (megfelelő eszközökkel és / vagy gyors teszteléssel)
- Folyamatos üzemmódban (beépített automatikus elektronikus készülékek segítségével)
2. táblázat
A paraméter leírása és hatása a medence vízminőségére
A vízgyűjtőre vonatkozó normák
Jellemzi a víz megjelenését (átlátszóságát); Minél kevésbé zavaros, annál átláthatóbb a víz
Szükség szerint
Optimális 7,0 - 7,4
2-3 óránként (az első három nap alatt), majd naponta
A maradék szabad klór
0,3-0,5 mg / l
Legalább 3-szor naponta
A maradékhoz kötött klór
Úgy állítjuk elő, a szabad klór a szerves nitrogéntartalmú szennyeződéseket (klór-aminok), és / vagy a „perestabilizatsii” klór izocianursav, közvetve jelzi a vízszennyezés „szerves”, és / vagy a vízben való perestabilizatsii izocianursav
0,5 - 0,7 mg / l
Naponta (egyenlő a teljes és a szabad maradék klór közötti különbséggel)
Összes maradék klór
Egyenlő a szabad és kötött maradék klór teljes értékével
0,8 - 1,2 mg / l
Amint az táblázatból látható, a Langelier index lényegében a PH szinttől függ. a hőmérséklet, a lúgosság, a merevség és a teljes sótartalom. Ha Ying kisebb, mint nulla, akkor a víz korrodáló, ha Yin nagyobb, mint nulla, akkor a medence falain és felszerelésén plakk alakul ki.
A második fontos generalizált mutatója a higiénikusan tiszta víz - oxidációs-redukciós potenciál (redox-potenciál), amelyet az jellemez, nemcsak a víz jelenléte, fertőtlenítőszer, hanem a helyes működését vízkezelő berendezések általában.
A REDOX egy mesterségesen létrehozott szó. Ez a következő szavakból áll:
Reduktion - a szerves anyagok vízszennyezésének mértékét tükröző koncepció.
Oxidáció - ezen szerves anyagok elpusztításának képessége.
Egyszerűen fogalmazva, a REDOX-potenciál segítségével meg lehet határozni a szennyező mikroorganizmusok vízben való elpusztításának mértékét.
A DIN-normák szerint a következő mutatókat kell megadni:
- friss vízhez - 750-770 mV, a pH-értéktől függően
- a tengervíz esetében - 700-720 mV, a pH-értéktől függően
A REDOX értékét millivolttól mérjük. Minél magasabb a REDOX, annál magasabb a vízminőség.
A legjobb tulajdonságok REDOX értéke 800 mV.
A REDOX értékének megváltoztatásával meghatározható a fertőtlenítő szerek hatékonysága.
Több fertőtlenítési eszköz - kevesebb szennyezés = a REDOX felett
Kevesebb eszköz a fertőtlenítésre - több szennyezés = a REDOX alatt
Nyilvánvaló, hogy a vízkezelő rendszert a komplexumban vizsgálják. Például vegye figyelembe a következő tényezőket:
- szűrők szennyezése, szabálytalan visszamosatás
- túl nagy a szűrési sebesség
- rossz medence hidraulika
- a fertőtlenítőszerek helytelen kézi adagolása
- a flokkulálószer hiánya vagy helytelen adagolása
- a raktér függvényében nem elégséges a friss vizet a medencébe
valamint a vízkezelés minőségét befolyásoló sok egyéb tényező.
A fenti tényezők alapján a REDOX értéke a legmegfelelőbb a fertőtlenítőszerek szükségességének meghatározására. Ez azonban nem így van.
A DIN 19643 német szabvány szerint tilos a REDOX klórozása a nyilvános medencékben. Ennek oka a REDOX mérésének eltéréseinek növekedése a klórkoncentráció növekedésével.
A REDOX pontos mérése csak 0,0-0,3 mg / CL2 / L klórtartalom esetén lehetséges. A 0,3-0,6 mg / CL2 / l mérési tartományban eltérések vannak a jelzésekben, és a normák szerint ebben a tartományban található a medencevízben lévő klór tartalom referencia értéke. 0,6 mg / CL2 / l klórtartalom mellett további jelentős eltérések fordulnak elő a REDOX mérésekor. Gyakorlatilag ennek a módszernek a segítségével a klór mennyisége vízben nem oldható meg 0,6 mg / CL2 / l koncentrációnál.
Magántulajdonban lévő medencékhez a REDOX klór adagolására szolgáló eszközök használata engedélyezett.
A vízminőség fenntartása a szükséges szinteken a víztartalmú vizek készítésének különféle módjait fejlesztették ki és fejlesztik: a víz kémiai kezelése, az ozonáció, az UV-besugárzás elektrokémiai módszerekkel és ezek kombinációi.