A Kollektív Biztonsági Szerződés részes államainak kollektív biztonságának fogalma
A koncepció az ENSZ, az EBESZ és a Kollektív Biztonsági Szerződés elvein, valamint a részt vevő államok által a fejlődésben elfogadott egyéb dokumentumok rendelkezésein alapul.
A koncepció magában foglalja: a részt vevő államok katonai politikájának alapjait, a kollektív biztonság biztosításának alapját, a kollektív biztonsági rendszer létrehozásának fő irányait és szakaszait.
A koncepció rendelkezéseinek végrehajtása összehangolt politikai, gazdasági, katonai és egyéb intézkedések végrehajtását írja elő.
A részt vevő államok nem tekintik ellenfelének az államok államát vagy koalícióit a politikai és katonai kapcsolatokban, a világ közösségének valamennyi tagjának nevében az egyenlő partnerek.
I. A részt vevő államok katonai politikájának alapjai
A részt vevő államokat katonai-politikai és gazdasági érdekek, a megalapozott katonai-technikai bázis és infrastruktúra egyesíti, valamint a kollektív biztonságot szolgáló összehangolt politikát kívánja megvalósítani.
A részt vevő államok konzultálnak a pozíciók összehangolásával és koherens biztonsági politikával folytatnak:
más CIS-tagállamokkal kapcsolatban a katonai együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra a katonai fejlesztés problémáinak megoldásában;
a NATO és más katonai-politikai szervezetek vonatkozásában - az együttműködésről és a partnerségről, a meglévő és kialakulóban lévő új regionális biztonsági struktúrákban való részvételről.
A részes államok biztosítják a kollektív biztonságot a rendelkezésükre álló összes eszközzel, a békés eszközök elsőbbségében. A kollektív biztonsági intézkedések kidolgozásakor figyelembe veszik a következőket.
A Kelet és a Nyugat közötti globális konfrontáció befejezése jelentősen csökkentette a világháború veszélyét.
A katonai veszély legfontosabb forrásait - a résztvevők hiszik:
más országok területi követelései a részt vevő államoknak;
a helyi háborúk és fegyveres konfliktusok meglévő és potenciális melegágyai, elsősorban a részt vevő államok határainak közvetlen közelében;
a tömegpusztító fegyverek (ideértve a nem engedélyezett) nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek használatát, amely számos állam fegyverzetében áll;
a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elterjedése, szállítási módszereik és a katonai termelés legújabb technológiái, valamint az egyes országok, szervezetek és terrorista csoportok kísérletei politikai és katonai törekvéseik megvalósítására;
a fegyveres erők és a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére vonatkozó nemzetközi megállapodások, a katonai hatalom más államok és a katonai-politikai szövetségek indokolatlan felhalmozása miatt a stratégiai helyzet stabilitásának aláásása;
a résztvevő államok belügyeibe való külső beavatkozási kísérletek, belső politikai helyzetük destabilizálása;
nemzetközi terrorizmus, zsarolási politika.
Olyan tényezők, amelyek a katonai veszély közvetlen katonai fenyegetéshez vezethetnek az állam felé, a résztvevők a következőket veszik figyelembe:
a részt vevõ államok külsõ határaival szomszédos régiókban az erõk (erõk) csoportjainak felépítése azoknak a korlátoknak, amelyek megszegik az erõk meglévõ hozzáállását;
a részt vevő államokkal szemben felhasználásra szánt más fegyveres államok területén való létrehozás és képzés;
határokon átnyúló konfliktusok és fegyveres provokációk felszabadítása a szomszédos országok területéről;
A külföldi csapatok belépése a részt vevő államok egymással határos területekbe (hacsak ez nem kapcsolódik az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy az EBESZ határozatával összhangban lévő béke visszaállításához és fenntartásához).
A katonai fenyegetést megelőző közös tevékenységekben elsőbbségi területek - a résztvevők hisznek:
Részvétel más államokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt a kollektív biztonsági rendszerek létrehozásában Európában és Ázsiában;
a meglévő végrehajtási intézkedések összehangolása és a leszerelési és fegyverzetellenőrzési kérdésekkel kapcsolatos új nemzetközi megállapodások kidolgozása;
a katonai területen a bizalomépítő intézkedések kiterjesztése;
a NATO-val, más katonai-politikai szervezetekkel és regionális biztonsági struktúrákkal való egyenlő partnerség kialakítása és fejlesztése a béke megerősítésének feladatainak hatékony megoldása érdekében;
a haditengerészeti erők és fegyverek csökkentésére irányuló hatékony nemzetközi egyezmények előkészítésével és elfogadásával kapcsolatos párbeszéd intenzívebbé tétele, valamint a haditengerészeti tevékenységek korlátozása;
az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az EBESZ által a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően hozott békefenntartó műveletek végrehajtása;
a részt vevő államok határainak védelme érdekében tett erőfeszítések összehangolása;
a fegyveres erők és a részt vevő államok egyéb csapatait a védelmi megfelelőséget biztosító szinten tartja.
II. A kollektív biztonság alapjai
A részt vevő államok célja a kollektív biztonság megteremtése a háborúk és a fegyveres konfliktusok megelőzése, valamint a részt vevő államok érdekeinek, szuverenitásának és területi integritásának megvédése.
A békeidőben ezt a célt a vitatható problémák, a nemzetközi és a regionális válságok kizárólag politikai, békítő eszközökkel történő rendezésével, az egyes államok védelmi potenciáljának fenntartásával érik el, mind nemzeti, mind kollektív érdekeket figyelembe véve.
Minden Részes Állam meghozza a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a határain stabil helyzetet biztosítson. A kölcsönös megegyezés alapján összehangolják a határcsapatok és más illetékes szolgálatok tevékenységét, hogy fenntartsák a megállapított rendszert a részt vevő államok határövezeteiben.
Abban az esetben, biztonsági fenyegetések, területi integritását és szuverenitását, egy vagy több állam - a résztvevők fenyegeti a nemzetközi békét államok - a résztvevők, hogy azonnal aktiválja a mechanizmus a közös konzultáció érdekében összehangolják álláspontjukat, és tegyenek konkrét intézkedéseket, hogy megszüntesse a fenyegetést.
Az Orosz Föderáció stratégiai nukleáris ereje elrettentő hatást fejt ki az Orosz Föderáció katonai tanításának megfelelően a résztvevő államokkal szembeni agresszív szándékokkal kapcsolatos lehetséges kísérletek ellen.
A részt vevő államok kollektív biztonsága a következő alapelveken nyugszik:
a biztonság oszthatatlansága: az egyik részt vevő állam elleni agresszió az összes részt vevő állam elleni agressziónak tekintendő;
a részt vevő államok felelőssége a biztonság biztosításáért;
a területi integritás tiszteletben tartása, a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való beavatkozás és az egymás érdekeinek figyelembevétele;
A védelem összetartozása regionális alapon;
a konszenzus alapján dönt a kollektív biztonság megteremtésének alapvető kérdéseiről;
a kompozíció megfelelőségét és az erők és eszközök készenlétét a katonai fenyegetés mértékére.
III. A kollektív biztonság rendszere.
A teremtés fő irányai
Az alapja a kollektív biztonság kollektív biztonsági rendszer, amely kimondja, - a résztvevők minősülnek egy sor államközi és állami szervek, erők és eszközök biztosítása közös jogalap (a nemzeti jogszabályok szerint), hogy megvédje érdekeit, szuverenitását és területi integritását.
A kollektív biztonsági rendszer államközi testületei:
A Kollektív Biztonsági Tanács az államközi szint legfelsõbb jogalkotó szerve, amely biztosítja a kollektív biztonsági szerzõdés végrehajtására irányuló, a részt vevõ államok koordinációját és közös tevékenységét;
A Külügyminiszterek Tanácsa a Kollektív Biztonsági Tanács Legfelsőbb Tanácsadó Testülete a részt vevő államok belső és külső politikáinak összehangolásával kapcsolatos kérdésekről;
A Védelmi Miniszterek Tanácsa a Kollektív Biztonsági Tanács legmagasabb tanácsadó testülete a részt vevő államok katonai politikájáról és katonai építéséről.
A kollektív biztonságot biztosító konkrét feladatok megoldására más állandó vagy ideiglenes szervek is létrehozhatók.
A kollektív biztonsági rendszer állami szervei a részt vevő államok politikai és katonai vezetésének testületei.
A kollektív biztonsági rendszer erőinek és eszközeinek megfelelően a részt vevő államok:
A fegyveres erők és a részt vevő államok egyéb csapatait;
A csapatok (erők) koalíciós (kombinált) csoportosítása azokon a régiókban, amelyek a részt vevő államok ellen elkövetett agresszió visszaszorítása érdekében jönnek létre;
Közös (kombinált) légvédelmi rendszer, más rendszerek.
A kollektív biztonsági rendszer erõinek és eszközeinek megteremtése a lehetséges agresszor elrettentése, az esetleges agresszió és tükrözés elõkészítésének idõben történõ megnyitása, a békefenntartó mûveletekben részt vevõ államok határainak védelme.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az EBESZ-nek a békefenntartó műveletekkel foglalkozó kollektív biztonsági tanácsa kollektív békefenntartó erőket hozhat létre.
A kollektív biztonsági rendszer létrehozásának fő irányai a részt vevő államok:
a részt vevő államok jogalkotási aktusainak főbb rendelkezéseinek a védelem és biztonság területén való összehangolása;
rendszeres konzultációk a részt vevő államok fegyveres erői katonai építésének és képzésének problémáiról;
közös megközelítés kidolgozása arra vonatkozóan, hogy a csapatok (erők) a legmagasabb fokú harckészültség, formák és módszerek az oktatás, a működési és harci alkalmazás, valamint összehangolt igénybevételének képzése gazdaságuk - a résztvevők;
a részt vevő államok légi és vízi területének katonai infrastruktúrájának elemeinek használatára vonatkozó többoldalú megállapodások megvalósítása;
a részt vevő államok területi operatív berendezéseinek kiadása a kollektív védelem érdekében;
közös műveletek lebonyolítása és a fegyveres erők és a részt vevő államok egyéb csapatait kiképző harci képzés;
a katonai személyzet és szakemberek képzési programjainak összehangolása;
a fegyverek és katonai felszerelések fejlesztési, gyártási, ellátási és javítási terveinek összehangolása;
a készletek létrehozására és karbantartására vonatkozó normák egységes megközelítésének kialakítása.
A kollektív biztonsági rendszer kialakítása következetesen (szakaszos), figyelembe véve a világ katonai-politikai helyzetének alakulását.
Az első szakaszban:
Alapvetően befejezni a részt vevő államok fegyveres erői létrehozását;
A részt vevő államok katonai és katonai-technikai együttműködési programjának kidolgozása és végrehajtásának megkezdése;
A kollektív biztonsági rendszer működését szabályozó jogi aktusok kidolgozása és elfogadása.
A második szakaszban:
hozzon létre koalíciós (kombinált) csoportokat a csapatok (erők), hogy taszítsák el az esetleges agresszió és tervezi alkalmazását;
hozzon létre egy közös (kombinált) légvédelmi rendszert;
fontolja meg egy egységes fegyveres erők létrehozását.
A harmadik szakaszban ki kell tölteni egy kollektív biztonsági rendszer létrehozását a részt vevő államok számára.
A részt vevő államok a kollektív biztonságot biztosító tevékenységük során megfelelnek az ENSZ Alapokmányának, általánosan elfogadott nemzetközi normáknak és elveknek.
Ez a kollektív biztonsági koncepció biztosítja elkötelezettségét államok - a résztvevők céljai megelőzése háborúk és fegyveres konfliktusok, így őket a nemzetközi kapcsolatok rendszerében, a feltételek megteremtése a teljes fejlesztés az egyén, a társadalom és az állam alapuló eszmék humanizmus, demokrácia és a globális biztonságot.
A koncepció rendelkezéseit a részt vevő államok közötti együttműködés további fejlesztése és erősítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok új rendszere kialakítása kiegészíti, finomítja és javítja.