A hideg téli nap, és egy aprócska tenyerén ... egy cica ... csak egy kis macska ...

Hideg téli nap, és a tenyereken
Egy kis golyó esett ...
Cica ... csak egy kis macska ...
Nagyon szeretett és szeretetteljes.

Megbízható, álmosan csavarja fel a szemét,
Mormolta, amit szeretett,
Ki bízott, ki adott neki szeretetet,
Kivel a harag magánya és fájdalma feledésbe merült.

És szerette őt, mint senki sem a világon,
Olyan meleg, bolyhos, bennszülött.
Tudta, hogy most neki van a válasz ...
Megidézte ... Beleszerett ebbe.

És kiment, a cica
Madly örült a fehér hópelyheknek.
Tudta, hogy a meleg tenyér
Mindig mentse a hidegtől és a széltől.

És ha hirtelen válik szomorú, magányos,
Akkor csak hívni kell, én ...
A cica tudta, hogy nem fognak szigorúan nézni
A szemét egy hűséges barátra.

És akkor egy nap egy téli napon minden rendben van,
A cica egy üres lakásban várt rá,
És óra múlva szokásos módon mértük,
És szokás szerint azt gondoltam: "Nem felejtettél el?"

Lépések ... nem tudnak elég keményen,
De valami nincs benne ... nem olyan, mint a szem ...
És nézi, ő óvatos
Elengedte a kezét ... a cica ... következő ...

Nos, az új szórakozás ... jobb, mint korábban ...
Elárulta ... Elfelejtette ... talált egy másik ...
Meg akarta ölni a reményét,
Hogy elhajtja ... kedves, kedves ...

És egy kis cica a téli hidegben
Futás a hóban, hogy vannak erők.
És az esti város felhívta őt
Felejtsd el, hogy elfelejtették.

És a fehér hó, egyszer lágy és bolyhos,
Megalázta a lábát.
És tudtam a cica, hogy semmi értelme nincs,
Hogy soha nem lesz minden rendben.

És az útból kifolyólag, könnyek,
Egy fehér hóvihar hideg ölelésébe esett,
Nem érzi a halálos fagyot ...
Minden gond egy szeretett barátról szólt.

Zárva a szemét, nagyon közel volt,
És olyan meleg lett, mint azelőtt a tenyéren ...
Most azon van, akiről minden gondolatai ...
Elaludtam egy cica ... csak egy kis macska ...