9 Műhely
1. A pszichodiagnosztika, mint a differenciálpszichológia, pszichológiai tesztelés, mint speciális pszichológiai módszer.
A differenciálpszichológia a pszichodiagnosztikai fejlődés másik forrásává vált. Az egyedi pszichológiai jellemzők fogalmán túl, amelyek a differenciálpszichológia tárgyát képezik, lehetetlen lenne a pszicho-diagnózist mint tudományt létrehozni a mérés módszereiről.
De az ember differenciál-pszichológiai vizsgálata nem egyszerű kísérleti-pszichológiai logikai fejlődés. A gyakorlat elsősorban az orvosi és pedagógiai, majd az ipari igények hatására alakult ki. Az egyik fő ok, ami a pszichodiagnosztika kialakulásához vezetett, figyelembe kell venni az orvosi gyakorlat szükségességét a mentálisan gyengén mentális és mentális betegek diagnózisában és kezelésében.
Az egyik legkorábbi kiadvány, amely szellemi fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, a francia orvos, J. E. D. Eskirol, aki különböző mértékű mentális retardációt akart megkülönböztetni. Egy másik francia orvos, E. Séguin elsőként figyelt fel a mentálisan hátrányos helyzetű gyerekek képzésére speciális technikák segítségével. Munkájuk hozzájárultak olyan módszerek kifejlesztéséhez, amelyek segítik a mentális késleltetést.
Az általános pszichológia keretében kialakult elméleti pozíciók és a pszichodiagnosztika alapjai között nyomon követhető a belső belső összefüggés. A pszichológia fejlődésének és működésének törvényei a pszichodiagnosztikai módszertan megválasztásának kiindulópontjai, a pszichodiagnosztikai technikák kialakítása, a gyakorlatban való alkalmazásuk.
A pszichodiagnosztika története az alapvető pszichodiagnosztikai technikák megjelenésének története, valamint az alkotásukhoz kapcsolódó megközelítések kifejlesztése a szellemi természet és működésének megítélése alapján.
Ebben az összefüggésben érdekes feltárni, hogy a pszichológia fő iskolái keretében milyen fontos pszichodiagnosztikai módszerek jöttek létre.
2. Korrelációs megközelítés a pszichodiagnosztikai mérések alapjaként. Pszichodiagnosztika a felsõoktatásban részt vevõ diákok és tanárok csoportjának felmérése keretében
A pszichodiagnosztika a pszichológiai tudomány területe, amely olyan módszereket fejleszt ki, amelyek egy személy egyéni pszichológiai jellemzőinek azonosítására és mérésére szolgálnak. A pszichodiagnosztika a pszichológia alapvető területeinek az élet gyakorlati igényeivel kialakított pszichológiai tudás része.
Vannak általánosabb, általánosabb kérdések is, amelyek megoldása alapja bármelyik speciális pszichodiagnosztika számára. Ezek a kérdések általános pszichodiagnosztika tárgyát képezik.
Ezek közé tartoznak: 1. a pszichodiagnosztikai eszközök felépítésének módszertani, elméleti és konkrét módszertani elvei és a pszichodiagnosztikai következtetések megfogalmazása. 2. módszerek és különleges technikáinak psychodiagnostics leguniverzálisabb ismert objektum pszicho-diagnosztikai tesztek, mint a személyiségjegyek, képességek, motiváció, a tudat és az öntudat, az interperszonális kapcsolatok. 3. differenciál pszichometria mint matematizált módszertan az egyének közötti különbségek kimutatására. 4. A módszertanokra, a fejlesztőkre és a felhasználókra vonatkozó szabályozási követelmények.
A fő funkciók pszicho-diagnosztika: 1. figyelemmel kíséri a kialakulását a szükséges ismeretek és szakmailag fontos tulajdonságok 2. becslése jellemzői a szellemi és a személyes fejlődés a diákok tanulási 3. értékelése az oktatás minőségének. 4. Pszichodiagnosztikai technikák alkalmazása bizonyos oktatási intézmények pályázói kiválasztására. Psychodiagnostics középiskolában, akkor: 1. hatékonyabb szűrés belépők 2 további fejlesztése a készségek és képességek a diákok, a 3. elvégzi a szükséges korrekciót az oktatási folyamat, figyelembe véve az egyes pszichológiai jellemzői a diákok.
4. A pszichodiagnosztikai eljárások számítógépesítése
A számítógépek pszichodiagnosztikába történő bevezetése jelenleg főként az egyes módszerek automatizált változatainak kifejlesztésén alapul. A legtöbb ilyen verzió szabványos verbális és statikus nem verbális ingerekkel foglalkozik, amelyekre a téma zárt típusú válaszokat ad. Az ilyen, korábban manuális használatra kifejlesztett, jól formalizált struktúrájú, számítógépes technológiára történő átruházás nem különösebben nehéz. Ebben az esetben a számítógép valójában funkciója a hagyományos számológép, azzal a különbséggel, hogy ez is automatikus bemutatását az alanyok a tesztfeladatok, olyan eredményeket a szokásos módon, és psihodiagnosta kísérleti protokoll. Azonban már itt is pozitív hatást gyakorol a gyakorlati pszichodiagnosztikára. Ennek a hatásnak a komponensei a következők.
Hangsúlyozzuk, hogy az alkalmazás a számítástechnika támogatja a szabványosítást ezen feltételek révén egységes és utasítja az alanyokkal feladatokat, amelyek nem függnek a nem, életkor, mértéke vonzerő, hangulat, és a kísérletező elfogultság, és maga a vizsgázó. Ezenkívül felhívjuk a figyelmet arra, hogy az automatizált tesztelés titkossága lehetővé teszi a téma számára, hogy őszintebb és természetesbb legyen a kísérlet során. Emellett számos esetben hasznosnak látszik a téma alól elrejteni a kísérlet jellemzőit, a kapott mutatók megszerzésének technológiáját.
5. Szociometria mint a tanulók csoportjainak kapcsolatának tanulmányozása
Köztudott, hogy egy kis csoportban a kapcsolatok tanulmányozásának egyik hatékony módja a szociometria módszere.
A kiscsoportos kutatások közül két terület dominál: a termelési csoportok (brigádok, elváltozások, osztályok) és a pedagógiai rendszerek közötti kapcsolatok tanulmányozása (iskolai osztályok, diákcsoportok stb.).
Így N.V. Makarenko és kollégái (14) a szociometriát alkalmazták a kis munkacsoportok tanulmányozására és kialakítására.
ES Kuzmin (20) úgy vélte, hogy a szociometriai módszer a munkacsoportok közötti csoportközi kapcsolatok tanulmányozásának módja, és a kiscsoportok jellemzőinek a csoporttagok közös tevékenységének hatékonyságára gyakorolt hatását is értékelte. A kutató a szociometria alkalmazásának folyamatában azt javasolta, hogy a csoportok közötti kapcsolatokat több kritériummal egyidejűleg mérjék (bátorsági kapcsolatok, termelés stb.).
RS Nemov (12) a csoport fejlődési szintjének hatását mutatta a személyiség viselkedésére és az interperszonális kapcsolatokra a csoportban.
AN Yelsukov (22) úgy tekinti a szociometria egyik módját, hogy információt szerezzen a kiscsoportok közötti kapcsolatokról.
AF Kudryashov (9) úgy véli, hogy a szociometria segítségével nemcsak az interperszonális, hanem a csoportközi kapcsolatokat is diagnosztizálni lehet.
Javasolja a szociometriai módszer definíciójának bővítését és VI. Paniotto (11), aki úgy véli, hogy a szociometria diagnózisok nem csak interperszonális érzelmi kapcsolat, hanem bármilyen kapcsolat (pl nesubstantsionalnye - „a tapasztalat egy csoport tagja A régóta szolgáló csoport tagja B”).
A tudomány eléggé gazdag elméleti anyagokat és gyakorlati eszközöket gyűjtött össze egy személy tanulmányozására és más emberekkel való kapcsolatára. Ugyanakkor fel kell építeni és rendszerezni a felhalmozott tapasztalatokat a gyümölcsözőbb felhasználás érdekében a gyakorlatban.