1. rész

7.7. Sók hidrolízise

A hidrolízis az oldott só kölcsönhatásának töredezett részecskéinek kémiai reakciója a vízzel, ahol a víz amfoter tulajdonságokkal rendelkezik, ami gyengén disszociáló vegyületeket eredményez. A sók hidrolízisének eredményeként a táptalaj savas, lúgos vagy semleges lehet.

Ha a sókat a savak és a bázisok kölcsönhatásának termékeivé tekintjük, akkor az erősségük függvényében négyféle só létezik:

1) Erős savval és erős bázissal képzett sók, például NaCl. Az ilyen típusú sók nem hidrolizálódnak, mivel a malodizíciós vegyületek kialakulása nem lép fel víz kölcsönhatásakor.

2) A gyenge sav és erős bázis által képzett sókat hidrolízisnek vetjük alá egy anionnal, például:

Általában, ha nincs gyenge bázis kationja a rendszerben, a hidrolízis az első szakaszban megáll, mert a képződött hidroxid-ionok további hidrolízist gátolnak (a Le Chatelier-elv szerint).

3) Az erős sav és gyenge bázis által képzett sókat hidrolizálják a kation felett, például:

4) A gyenge sav és gyenge bázis által képzett sókat mind kationos, mind anionos hidrolízissel hidrolizáljuk, például:

A hidrolízist kvantitatív módon két érték jellemzi: a hidrolízis mértéke és a hidrolízis állandó.

A hidrolízis mértéke azt mutatja, hogy a vízben oldott só teljes mennyiségének mennyisége hidrolizálódik. A hidrolízis mértéke nagyon gyakran százalékban kifejezve:

A hidrolízis konstans olyan mennyiség, amely megegyezik minden olyan állandósult termék termékével, amelyből a hidrolízis folyamatát a sztöchiometrikus együtthatók figyelembevételével adjuk hozzá. Például:

Minél magasabb a konstans értéke, annál nagyobb sót hidrolízisnek vetnek alá.