Egy hatalmas zátony halála elkerülhetetlen, az élő ökoszisztéma 50% -a már nem menthető meg
A világ legnagyobb korallzátony-rendszerére rossz idők jöttek. Nem sokkal ezelőtt egy üzenet érkezett a tudósoktól, hogy a Nagy Korallzátony jelentős része elszíneződött, és ezen a nyáron sok korall hal meg. A túlélők számára a kilátások nem túl világosak.
Miért fordul elő korall fehérítés?
Ha a korallok nem szenvednek betegségben, szennyezésben vagy a víz hőmérsékletének emelkedésében, akkor szimbiotikus mikroalgákat bocsátanak ki. Korallokat adnak ilyen gyönyörű színeknek. Ezek nélkül a korallok világosakká válnak, és ez a folyamat elszíneződésnek nevezik. Az ilyen korallok veszélyben vannak, de még mindig életben vannak. Ha a stressz forrása gyorsan eltűnik, a korallok képesek új szimbiózisokat felvenni. Néha olyan mikroalgákat találnak, amelyek jobban ellenállnak a stressznek.
A szimbioták létfontosságúak a korallok számára. Ők a napfénytől elkapott energia 90% -át biztosítják a mesterüknek. E fő táplálékforrás nélkül a korallok nem képesek energiát biztosítani, és más szervezetek is kihasználják őket.
Ha az elszíneződés hosszú ideig tart, a korallok elterülnek az adaptált fajokkal, amelyek a sokkal kevésbé produktív ökoszisztémák alapját képezik. Ezek a fajok nagyon nehéz elszabadulni, ha ilyen ökoszisztéma jön létre. A fehér korallok ugyanakkor barnás-zöld színűvé válnak.
A probléma hatóköre
A légifelvételek azt mutatják, hogy a korallok 93% -a már elszíneződött. Megtalálni a haláluk bizonyítékát sokkal nehezebb, ők nem láthatók a közönséges képeken. Ezért a tudósok tanulmányozták a mintákat a földön, és megerősítették, hogy a korallok több mint 50% -a már meghalt.
A károsodás mértéke függ attól, hogy a víz hőmérséklete mennyi ideig haladta meg a maximális értéket. A part menti zátonyok magasabb halandósági rátával rendelkeznek, mivel a vízhőmérséklet ezen a helyen sokkal magasabb. Nagy áramlatok esetén a hőmérséklet csökken, de itt is a zátonyok külső élei nagyon károsodtak.
Van üdvösség?
A déli tél megkönnyebbülést hoz, de túl késő lesz, hogy megmentsék még a fennmaradó zátonyok csodáját.
Az elszíneződés folyamata most olyan aktív, mint valaha. Ez a legrosszabb epizód a korall fehérítés Ausztráliában, mert még azok a zátonyok, amelyek, mint mindig is feltételezték, védve vannak a növekvő hőmérsékletek szenvednek.
De még az ilyen komor hírek ellenére is, a tudósok nem hiszik, hogy a zátonyok megszegték a visszatérés pontját. Természetesen most már látunk korrodálódott korallokat. De ha a világ megáll a nagy levegőbe dobásnak. a hőmérséklet stabilizálódik. A korallok ritkák, de ha nem teljesen megsemmisítik őket, előbb-utóbb visszatérnek.
A tudósok már kutatást végeznek a kis zátonyok védelmében. Mesterséges árnyékot állítanak elő a korallok számára, ezzel csökkentve a víz hőmérsékletét. Így az üdülőhelyek közelében a zátonyok életképesek maradnak. A Nagy Korallzátonynak nagyjából ugyanolyan területe van, mint Olaszország, így a korallok cseréje, amelyek már elvesztek, irreális. Ennek ellenére a tudósok megpróbálnak olyan fajokat létrehozni, amelyek hőállóbbak lesznek. Mindazonáltal, ha az emberiség megérti a probléma mértékét és megakadályozza a kibocsátást a légkörbe, akkor megoldható.
