Egy esszé "aki és mit kell"
Most abban a korban vagyunk, amikor még nem tudjuk pontosan, ki lesz a jövőben. Végül is, hogy hogyan fog fejlődni az életünk, nem csak a szakma választásán, hanem a most létrehozott karakteren is. Az életben jól tudsz dolgozni, kitűnő oktatást kapsz, rangos munkát találsz, de még mindig boldogtalan ember vagy.
Az a helyzet, hogy az emberek körülöttünk nagy figyelmet fordítanak a karakterünkre. Képzett személy lehet, de egy rossz karakter is ugyanabban az időben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy társadalomban élünk. Szükséges, hogy képes legyen kommunikálni más emberekkel, engedményeket tenni számukra, megbocsátani, ápolni és értékelni őket. A világban sok olyan tulajdonság van, amely hasznos lesz számunkra az életből. Nem siethetsz semmit, mert előbb-utóbb, de mindez ellenünk fordul, talán még dupla méretben is.
Korai gyermekkoruktól halljuk a szülõktõl, hogy például senki sem szereti a jáde- t. Mindig megpróbálok megosztani anyámmal és apámmal, a legjobb barátommal. Végül is kellemetlen leszek, ha nem osztanak velem. Általánosságban elmondható, hogy nem kell foglalkoznia az emberekkel, mivel nem akarja, hogy kezeljék. Ezután a környező emberek értékelni fogják, tiszteletben tartják, megfontolják véleményünket.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy túl sok a jó ízlés szabálya, hogy nem lesz képes mindenre betartani, de ez nem így van. Mindannyian, véleményem szerint, egyszóval "tisztességes" szavakkal kombinálhatók. Képzett személy lehet, de nem ismeri a szabályosság szabályait. Ezután az emberek elkerülnek minket, elkerüljük a találkozást, kommunikálunk. Mindenkinek joga van megválasztani saját társadalmi körét, de nem hiába mondja: "Mondd meg, ki a barátod, és megmondom, ki vagy." Ezért megpróbálok eljutni attól a kortól, melyet most élek, becsületes és tisztességes emberek körében, mint a szüleim.