Csillagklaszterek szétszórva és gömbölyűek
A csillagok jelentős része a Galaxisunkban része a csillagcsoportnak - a csillagok gravitációval összefüggő csoportjai. Minden ilyen klaszter a Galaxison belül egyetlen egészben mozog. Az ugyanazon klaszterhez tartozó csillagok közös eredetűek (egyetlen gázfelhőből alakulnak ki), azonos korúak és majdnem ugyanazok a kémiai összetételek.
A csillagdiagramok építésében a legnehezebb a "színes fényesség" - ez a csillagok közötti távolság mérése, amelynek ismerete nélkül nem lehet meghatározni fényerejét. Például a hatodik csillagméretű csillag messze távolabb van tőlünk, és valójában van egyóvilágosabb fényerõ, mint az elsõ csillag nagyságú csillag. Annak érdekében, hogy megismerjük a két csillag fényerejének tényleges arányát, meg kell tudnunk a távolságokat. És az égi testek közötti távolság mérése a csillagászat egyik legnehezebb problémája.
De ahhoz, hogy egy csillag-klaszter "szín-fényerőt" ábrázoljon, nem szükséges a csillagok távolságát mérni. Mivel a klaszter nagysága sokkal kisebb, mint a távolság, és ezért egy klaszter összes csillaga körülbelül egyenlő távolságra van a Földről, és ezért látszólagos fényerejük arányos a valódi fényerővel. Ez azt jelenti, hogy amikor egyetlen klaszter csillagát ábrázolja, elegendő a színindexek és a csillagméretek mérése.
Ez volt a csillagcsoportok tanulmányozása, amely segített a csillagászoknak felfedezni a fő sorrendet. A fő szekvenciák pedig arra szolgálnak, hogy meghatározzák a távolságokat a klaszterek számára, és megbecsüljék korukat.
A klaszter távolságának meghatározásához egy diagramot kell rajzolni két különböző klaszterhez (4. Az abszcisszán tengelyen, a szokásos módon, a kijelző színét a csillag - V (ez közvetlenül kapcsolódik az effektív hőmérséklet a felülete -. 1. táblázat), és az ordináta tengely - annak nagyságát m.
A távolabbi klaszter csillagai kevésbé lesznek fényesek a Földről, és ezért leszónagyobb nagyságú. Ennek eredményeképpen a távoli fürt fő sorrendje felfelé tolódik a gráfra. Tegyük fel, hogy ez az eltolódás négy nagyságrendekkel, azaz a látszó fényessége a csillagok távoli klaszterek 100 D m / 100 = 5 4/5 „40-szer gyengébb, mint a látszólagos fényessége csillagok legközelebb klaszter. A látszólagos fényerő fordítottan arányos a távolság négyzetével, olyan távoli klaszter a 6,3-szor több, mint a legközelebb.
Így, ha ismerjük a távolságot egy közeli klasztertől, kiszámíthatjuk a távolságot egy távoli klasztertől, összevetve csillagok diagramjait. Ez a módszer a távolsági klaszterek távolságainak meghatározására a fő szekvenciák kombinálásának a módját jelenti.
Ábra. 5. Az ábra két különböző klaszter fő szekvenciáját mutatja. Minél jobb a fordulópont, a klaszter idősebb.
A csillagcsíkok két különböző fajra oszlanak szférikusan és szétszórva.
Globular Star klaszterek
A labdák golyó formájában vannak. Néha ez a labda kissé laposodik. A gömbölyű klaszterek nagyon hosszúkás pályákon mozognak, és kitölelik a Galaxis teljes térfogatát. Sűrűsége nő, amikor közelednek a galaktikus maghoz. Ezek a legősibb és hatalmas galaktikus tárgyak. Koruk 5-15 milliárd év, a tömegek 10 4 M * 10 6 M * között mozognak. Körülbelül ugyanabban a határértékben, fényerejük ingadozik: 10 4 L * -tól 10 6 L * -ig. A globuláris klaszterek átmérője körülbelül 100-400 év. A fő sorozatban a legfényesebb csillagok tömege mindössze 0,7-0,8 M *. és egyre több tömeges csillag hagyta el a fő sorozatot. Jelenleg körülbelül 150 gömbölyű klaszter ismeretes Galaxisunkban, és összességük valószínűleg eléri az 500-at.
A globuláris klaszterek tanulmányozása segített megérteni galaxisunk szerkezetét, és meghatározni benne a naprendszer helyzetét. A huszadik század elején a csillagászok tévesen úgy vélték, hogy a Nap a galaktikus központ közelében található. De aztán az amerikai csillagász H. Shapley észrevette, hogy a labda a csillaghalmazok nem szétszórtan véletlenszerűen az égen, és a forma egy hatalmas, gömbszimmetrikus rendszer a központ irányába a Nyilas csillagképben. H. Shapley azt javasolta, hogy a gömb alakú gömbök rendszere alkotja a galaxis gerincét, és annak központja egybeesik a galaktikus központtal. Amint később kifejtettük, Shapley-nak igaza volt. A központ a Tejútrendszer valóban található a Nyilas csillagkép, a parttól 25.000 fényévre a nap. És a naprendszer a Galaxis szélénél közelebb van, mint annak központjához.