Amikor az anya az első számú ellenség
Amikor az anya az első számú ellenség ...
A kolostorban való szolgálat után a padon ülve Nina Pavlovna sírt és elmondta a szerencsétlenségéről:
- egyedül neveltem a fiamat. Házas hozzám, nem mentem, attól tartottam, hogy a Vitalikot nem sértik meg, és senki sem sért. Mindent benne fektettek: mind a lélek, mind az egészség, és az összes pénzt csak arra töltötték, ami két munkát végzett. Ha csak tele volt, öltözött és képzett. És ez kiderült, hogy jó ember, mindenki szereti és tiszteli őt. Számokat írt nekem, még a rádióban is hallhatóak. Teljes költeménykönyvet ajánlottam nekik, olvastam és sírtam. Azt hittem, hogy nincs boldogabb anyám, mint én.
De a szerencsétlenségem egy fiatal, kék szemű lány formájában jött be a házba. Kevés olyan szép, talán a földön. Nos, gondolom, és itt szerencsés voltam. De minden másképp fordult elő. A lányom Snoha mindent megfordított, hogy fokozatosan üres helyem lettem a házamban. Nem főzek, így tiszta vagyok, nem úgy, hogy elment, és nem jött. Anélkül, hogy megkérdeznék, mindent kiszedtek a házból, és cserébe megvették, amit a sógornő akart. Ahogy láttam, hogy a szüleim emlékezete a szemétlerakóban volt, kiáltottam. Végül is, a fiam tudta, mennyire drága számomra, ami a kedves szüleim maradt. Ők nem, és ami maradt róluk, kidobták. Mintha nem lennének és nincsenek azok az emberek. Kiáltottam, de nem rémítettem a gyerekeket, hogy tiszteletlenek voltak számomra és a szüleim iránt. Ha ő adta az életét a fiának, akkor mi mást mondhatok a többiekről ...
De ezen a bajom nem ért véget. A gyakorlat azt mondta, hogy nem akar velem élni ugyanabban a lakásban, hanem megváltoztatni a lakás az ő kicsit kár, és az a hely, ahol a ház áll, presztízs - élünk a Moszkva központjában. A fiú ismét találkozott vele, és azt mondta: "Lehet, hogy helyet foglalunk Önnek? Nem tudok válni a feleségemről, miattad? "És itt nem tudtam visszatartani magam, amelyből természetesen sajnálom. Szégyen éreztem, és még csak nem is azért, mert a régi kor el kell hagynia a saját lakás, az idegenek egy szobában a lakók, hanem azért, mert nem volt szükség a fiát, és hogy ő elárult. Elfelejtettem, hogy gondoskodtam róla az ő születéséről, mennyire nem minden anya. Reggel felkel, és az asztalra frissen sütött pite, palacsinta, és minden reggel minden alkalommal más és finomabb. És ehhez korán fel kell kelnöd, időd kell főzni és dolgozni. Ő maga mindent elutasított, életét élte, de soha nem volt máshol, mint a városa. Csak a jutalékokat vásároltam meg a jutalékban, és csak akkor, amikor már ilyen szélsőséges szükséglet volt. Soha nem rontottam el magam egy arckrémmel, akkor öt kopecket vásárolnék kézzel, melyet az oldalsó munkák padlójának mosása okozott. A hajam nem ismerte a sampont - számomra hasznos szappan volt.
Minden elhalad és minden feledésbe merült. Emlékszem, tizenkét éves volt, mostam a padlót a bejáratnál, lecsúsztam, és vödörrel repültem le a lépcsőn. Házak megtörölgette borogatást a duzzadt láb, és odajött, és azt mondta: „Anya, ha nagy leszek, és megyek dolgozni, veszek neked egy új ruhát és egy kabátot, és akkor van ez csúnya.” És ez is nyilvánvalóan elfelejtette.
Amikor a fiú rájött, hogy nem akarok menni a bérlő és a felesége ragaszkodott ehhez, akkor, amikor a botrány azt mondta: „azt hamarosan meghal,” Volt egy szívrohamot, de nem, forduljon orvoshoz, nem élt valokordin, de csak , becsapta az ajtót és elment a szobájába. Amikor a fájdalom elengedte, összehajtottam a dolgokat, és elmentem a kolostorba. Itt tizenkét évet éltem. A fiam sosem jött el hozzám, bár ismerősein keresztül tudja, hol vagyok. Valószínűleg attól tartok, hogy megkérnék, hogy menjek haza.
A kemény szívű személy lágyításához meg kell vásárolnia a "Gonosz szívek lágyítása" vagy "Hét nővér" ikont, és előtte gyertyát kell gyújtania. Háromszor, tedd a kereszt jelét és mondd:
Isten Anyja hétoldalú,
Lágyítsd meg Isten szolgájának gonosz szívét (név).
Mester Az emberiség a király a kor és a adója jó, megtört a világ ellenségeskedés a mediastinum és benyújtani az emberi faj, támogatás, és most a világ a te szolgád, hogy lelkére bennük a félelem és a te szeretetet egymás jóváhagyására: ugas mindenféle viszály, Otimi minden nyilvánosságra és kísértések. Te vagy a mi békénk, és dicsõséget adunk neked, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek most és mindörökkön, mindörökké. Ámen.